Horgász akciók 920

harcsa címkével megjelölt cikkek

 

Azon horgászok közé tartozom, akik nem a mennyiségi halfogásra törekednek, hanem a minél nagyobb példányok megfogására. Éppen ezért sosem vonzott igazán a versenyzés, csak ritkán neveztem be egy-két legyező-, vagy pergető versenyre a barátok kérésére, hogy legyen teljes a csapatlétszám. Ez kezdetben nem volt másképpen a harcsafogó versennyel sem, azonban immár a harmadik éve, hogy a romániai „Somnmania” (Harcsamánia) versenyen a Catmaster csapat tagjként veszek részt.

Már hosszú ideje fogalmazódik bennem ez az írás, amiben egy kicsit megpróbálok átfogóbb képet alkotni a Duna-deltai műcsalis horgászatról, és talán néhány téves elképzelést is el tudok oszlatni. Egyesek abban a tévképzetben élnek, hogy annyi a hal, hogy elég csak bedobni valamit a vízbe, és máris húzza. Mások véleménye, hogy már egyáltalán nincs hal. Nos, mindkét csoport téved. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy olykor akár 3 hetet is eltölthettem ebben a számomra csodás vízi környezetben. Az utóbbi években már sajnos nincs ennyi időm, de igyekszem azért legalább 1 héten keresztül szívni magamba a torkolatvidék illatát. Tapasztalataim a középső részre, a Szulina ágra, csatornáira és nem csekély számú tavára korlátozódnak, így az ottani lehetőségeket igyekszem vázolni.

Alig érkeztem haza a bözödi harcsázásról, már azon kattogtak a fogaskerekek az agyamban, hogy ismét menni kéne valahová. Csupán két napig rontottam a levegőt otthon, máris szedtem a sátorfámat, és irány a rugonfalvi tó. Nem volt nagy előkészület, csak bedobáltam a poggyászt a kocsiba, és mentem. Régóta most először volt, hogy még csalihalat sem szereztem be, csak úgy nekivágtam, hogy majd a helyszínen fogok. Nos, itt kezdődtek a bonyodalmak.

Valaha létezett egy kis székely falu Erdélyben, Bözödújfalu néven emlegették, míg a román állam 1975-ben árvízvédelmi tervekkel el nem kezdett építeni egy gátat. A valódi tervek azonban sokkal aljasabbak voltak, a magyar falvak ellen indult rombolás állt a háttérben. Pár év múlva leállt az építkezés, úgy látszott, hogy megmenekül a falu, de a 80-as években ismét munkához láttak és elkezdték a falu kitelepítését. 1994-ben már az ottmaradt házak a 2 templommal együtt a víz alá kerültek.

Február utolsó, március első napjait tapostuk, és az éghajlat igencsak tavaszias arcot mutatott. Néhány tóról már a jég is elolvadt, így nekem is igencsak viszketett a tenyerem, hogy valami rendesebb hallal összeakaszkodjak. Ellátogattam arra a tóra, ahol az utóbbi években a legtöbb harcsás élményemet szereztem.

Szinte pontosan 2 évvel ezelőtt írtam a Fishing Time virtuális hasábjaira a dunai kuttyogatásokról egy beszámolót. Szeretném az azóta gyűlt tapasztalataimat megosztani, mert szerencsére van miről beszélni.

A jégolvadást követően rögtön a harcsák körül keringenek a gondolataim. Napi szinten követem az időjárási előrejelzéseket, figyelem miként alakul a víz hőfoka, várom a pillanatot, hogy végre elviselhető legyen az éjszakai hőmérséklet, hogy végre a felcsalizott botok mellett várhassam a harcsákat. Sajnos az időjárás felénk elég kedvezőtlenül alakult. Alig volt néhány éjszaka, amikor plusz fokot mutatott a hőmérő, vagy ha volt is, akkor rögtön utána mínusz fokok uralkodtak az elkövetkező 4-5 éjjelen. Hiába, a Hargita hegység árnyékában jobbra nem igazán számíthat az ember.

Harcsa, Olaszország, Pó folyó. A legtöbb horgász ezt a három dolgot összekötve arra a végeredményre jut, hogy ott könnyű! Ezt azért megcáfolnám. Az igaz, hogy a legtöbb vadvízhez viszonyítva jelentősebb halállománnyal rendelkezik a vidék, de ez nem azt jelenti, hogy elég bedobnunk a csalit, és máris tépi a botot egy bestia. Amennyiben minden ideális, nem apad a folyó, esetleg van egy kis áradás, nem világít a hold, a frontok nem adják egymásnak a kilincset, akkor igen jó eséllyel tudunk barátságot kötni a bajszosokkal. Azonban, ha ezek a feltételek nem adottak, rendesen meg kell küzdeni a kapásokért, és még nem is beszéltünk a helyismeretről.

Szezonindító akciók
hirdetés

Nem divat, sőt, inkább öngól versenyzőként arról írni, hogyan készülünk fel egy adott fordulóra. Ezeket az infókat kevesen osztják meg szívesen, így a téma szokatlan, de bízom benne, hogy sok horgászt (nem csak versenyzőket) érdekel. Már csak azért is, mert egy ilyen felkészülés során gyakran kell teljesen ismeretlen vizeket „dekódolni”, amivel minden pergető szembesül valamikor az életében. Ez a feltérképező hadművelet bizonyára versenyzőnként változó – így nyilván csak a saját, viszont már többször is eredményes keret-stratégiánkat, ha úgy tetszik, gondolatmenetünket tudom bemutatni, aktuálisan a most induló pergető OB pátkai edzése kapcsán, amit barátommal és versenytársammal, Tóth Lackóval küzdöttünk végig az eső és a szél ellenében.

Az elmúlt években volt szerencsém harcsákhoz a Dunán, és a Ráckevei- (Soroksági) Duna ágon is. Egyik helyen nappal, a másikon éjjel akadtam bele több alkalommal a márványos testű, titokzatos halunkba. A harcsánál fokozottan érvényes, hogy mindig tanul, tapasztal az ember, néha a halról, olykor a haltól, lássuk...

 

Lassan, nesztelenül csorogtunk csónakunkkal a tiszai éjszakában. Éppen ráfordultunk a legígéretesebb külső ívre, mikor a túloldalról reflektorfény borított el minket. Légy szíves ne világítson ránk! - kiáltottam át a kíváncsiskodó féljózan sporinak. A fény kihunyt, mi pedig dobáltuk tovább a part szélét. Itt sem kell harcsára számítanunk egy darabig. Tovább »

Nos, akkor folytatnám a történetét, hogy az erős szezonkezdet után hogyan is alakult számomra az idei dunai wobbleres idény. Az általam rendszeresen látogatott kövezéseket továbbra is nyalogatta a félig zavaros, magas vízállással hömpölygő folyam, kitűnő terepet nyújtva a pergetéshez. Az erős sodrás a part szélébe tolta az apróhalat, melyek a partvédő kövezések által megtört víz kisebb-nagyobb langóiban leltek menedéket. Természetesen a rájuk portázó ragadozókat sem kellett messze keresni tőlük. A koszos árban igen bátran locsogtak a balinok, kaffogtak a süllők. Nekem csupán azt kellett kiokoskodnom, hogy mely vízállásnál, mely helyek kecsegtetnek sikerrel. Persze, ehhez kellenek az elmúlt évek tapasztalatai és egy nagy adag kreativitás is. Nem volt ritka, hogy egy éjszaka alatt négy-öt pályát is végigdobáltunk, keresve a táplálkozó rablóhalakat és általában az esetek többségében találkoztunk is velük... Tovább »

Egy adag epres és egy másik, sajtos etetőanyaggal az egyik kezemben, hátamon a táskával sétálok át a hídon, mikor hirtelen bevillant a kép, a bal mancsomban összefogott botokra pillantva, hogy ugye nem?! Most is? Ezt nem hiszem el, ismét otthon hagytam a feeder botom spicceit! Hogy lesz ebből horgászat? A bejegyzésemből ez is kiderül és persze az is, hogy miképpen sikerült kiló feletti dévéreket fognom, és hogyan tereltem partra életem első hat szakállas ragadozóját. Tovább »

Tomi szezonzáró drávai kuttyogatásra invitált, és hát az ilyen csábításnak nehéz ellenállni. Olyan szinten felkeltette az érdeklődésemet, hogy az UL csalikat is otthon hagytam Pécsen, de még monofilból is csak valami sodron merevségű 0,19 körülit vittem magammal. Tovább »

Tavaly nyár végén – ősz elején pár alkalommal már nyomába szegődtünk a bajuszos ragadozóknak az öreg Tiszán, ám sajnos, az évtized egérúszását éppen lekéstük és csupán néhány harcsakapásig jutottunk a szőke folyón. Szépen fogtunk azonban balinokat és akadt néhány termetes jász és domolykó is. Tovább »

Immáron harmadik alkalommal keltünk útra, hogy harcsák után áhítozva, próbára tegyük szerencsénket a Pó deltában. Eddig egyszer sem tértem haza fogás nélkül, ám igaz, degeszre sem fogtam magamat az olasz folyón. Két éve csónakba húzott 47 kilós harcsám emléke már lassacskán a múlt homályába vész. Tovább »

Egzotikusabb fajok termelésbe vonására, az elsődleges feldolgozást lehetővé tévő fejlesztésekre, valamint általában az exportképes haltermelés további fejlesztésére juthat pénz. Tovább »

A Nyugati-övcsatorna sokszor jelent meg mellékszereplőként az írásaimban, de ahogy Machete is kiérdemelte egy idő után a főszerepet, így eljött annak az ideje is, hogy csak A Csatornáról írjak. Annál is inkább, mert idén két egyéni rekordot is köszönhetek ennek a szexi víznek. Tovább »

Ingyenes szállítás
hirdetés

Zoli barátommal folyamatosan lesegettük, az időjárás- és vízállás előrejelzést, illetve a légnyomásváltozás összefüggéseit, de csak egy törvényszerűség látszott biztosnak, akárhogy is alakulnak a feltételek, a harcsák akkor táplálkoznak csak, amikor kedvük szottyan. Tovább »

A hónap végére világosan kirajzolódott, mely gödrök, törések adják a harcsákat ebben az évben a Duna érintett szakaszán. Tovább »

 

Még márciusban fogták ki a méretes halat, amely akár országos rekord is lehetne, ha hitelesítették volna a mérést. Tovább »

A megalapozott gyanú szerint, kapitális méretű szürkeharcsát fogtak ki fogási tilalom idején és az étteremnek akarták eladni, ami szintén tilos Tovább »

Hallatlan fogás a Tiszában – 240 centis harcsát húztak partra Szegednél. A szerencsés egy talált műcsalival csalta horogra a hatalmas, mintegy 85 kilós példányt. Tovább »

Majdnem kétszer akkora óriásharcsát fogott egy magyar halász, mint saját maga. A 255 centis, 115 kilós halszörnyet a Szamosból fogta, elmondása szerint saját fejlesztésű hálóval. Tovább »

Február elsején a Tisza-tavi Sporthorgász kft. hivatásos halőre rutinellenőrzés céljából érkezett egy horgászhoz a Tisza folyó 426 fkm-e fölött. A horgász a halőr kérésére felmutatta az aznap váltott állami horgászjegyét és a területi jegyét is. Elsőre minden rendben lévőnek tűnt. Tovább »

Nagy harcsa támadhatta meg a pitbullkeveréket, két óra múlva bukkant föl a teteme a tó közepén. Tovább »

(Figyelem, ezt a hírt nem mi kreáltuk, hanem ma jött szembe az interneten. Csak az elrettentés kedvéért tesszük ki, meg vagyunk róla győződve, hogy álhír.) Tovább »

Nyolcvan-százéves lehetett az a kapitális méretekkel bíró harcsa, amelyet hétfőn este akasztott Farkas Attila Tiszacsegén. Tovább »


hirdetés

Nem véletlenül ült ki az elmúlt csütörtök éjjel a tokaji Nádas-tó partjára a nyíregyházi Oláh Péter, hiszen jól tudta, hogy a tóban szebbnél szebb harcsák vannak. Arra azonban még álmában sem gondolt, hogy néhány óra múlva megfogja a Nádas-tó királyát, ugyanis megakasztott egy 82 kilo­grammos harcsát. Tovább »

A Horgász Egyesületek Baranya megyei Szövetsége a Dráva és Duna folyókba szeptember 20-án, I. nyaras harcsát helyezett ki. Tovább »

 

..
Tovább a Fishing Time-ra »
Kiárusítás

hirdetés