Pergetés

Pénteken meló után éjszakára kint maradós pecát terveztem a lassan hat éves kislányommal, Hédivel. Bepakolva: sátor, kifestő, természetbúvárkönyv, színes ceruzák, na meg a szokásos pergetőpakk, ezúttal két feederrel kiegészítve.

Elképesztő, hogy mennyire tud hiányozni egy idő után a víz. Nem panaszkodni szeretnék, voltam több alkalommal is áprilisban, de valahogy mégis… Esküszöm, néha úgy érzem magam, mint egy drogfüggő, akinek időről-időre egyre nagyobb adagokra van szüksége vágyai csillapításához: ahogy egyre mélyebbre jut, úgy válik egyre nagyobb étvágyúvá. Ezen az úton jutottam el én is a pillanatként elröpülő tíz év alatt arra a kritikus szintre, ahonnan már nincs visszaút, ahol az akár rövid idejű megvonás is kockázatokkal jár.

Crankbait vagy minnow, mono vagy fonott? És még sok kérdés, ami felmerül folyton azokban, akik jászozásra adják fejüket. Az első felszerelés kiválasztása sokakat bizonytalansággal tölt el, jól jöhet néhány támpont, amire alapozva már döntés születhet.

Már hosszú ideje fogalmazódik bennem ez az írás, amiben egy kicsit megpróbálok átfogóbb képet alkotni a Duna-deltai műcsalis horgászatról, és talán néhány téves elképzelést is el tudok oszlatni. Egyesek abban a tévképzetben élnek, hogy annyi a hal, hogy elég csak bedobni valamit a vízbe, és máris húzza. Mások véleménye, hogy már egyáltalán nincs hal. Nos, mindkét csoport téved. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy olykor akár 3 hetet is eltölthettem ebben a számomra csodás vízi környezetben. Az utóbbi években már sajnos nincs ennyi időm, de igyekszem azért legalább 1 héten keresztül szívni magamba a torkolatvidék illatát. Tapasztalataim a középső részre, a Szulina ágra, csatornáira és nem csekély számú tavára korlátozódnak, így az ottani lehetőségeket igyekszem vázolni.

Tudom, nem ez a legaktuálisabb téma, de most, hogy jó hír szinte alig jön a vizeinkről, talán szívmelengető lehet olvasni egy kicsit a vadregényes és semmivel össze nem hasonlítható illattal körbeölelt Hernádról.

Monofil vagy fonott? - bő egy évtizede (vagy inkább szűk két évtizede) ez még kérdés volt a pergetők körében, mára azonban a fonottak átvették a vezető pozíciót a pergető zsinórok piacán és szinte minden gyártó előállt a saját fonott zsinór márkájával. Bár az elmúlt pár évben feltűnt néhány horgász, akik tudatosan váltanak vissza fonottról monofilra, de ezt csak néhány horgászszituációt érint, általánosságban elmondhatjuk, hogy ha pergető horgászat, akkor fonott. Nézzük meg, milyen paraméterek alapján érdemes pergetéshez fonottat választani!

Éveken át mindent megoldottam gumi nélkül, és a sellő ritka vendég volt a csónakban… mint ahogy én is ritka vendég voltam a téli hónapokban a Tiszán. Aztán eldöntöttem: meg kell tanulni gumival is. És tényleg! Az eddigi hozzáállásommal ellentétben, a jó helyre betolt gumi nedves közegben, tökéletesen megállja a helyét, sőt! Ezek a bestiák erre gerjednek csak igazán!

Rendszeresen keresnek meg ismerősök vagy még ismeretlen horgászok tanácsért, hogy segítsek nekik végre épkézláb méretű süllőt fogni. Jellemzően mindenkinek az a gondja, hogy bár fog süllőt, de kicsi, maximum kétkilósakat, s nemigen tudnak e fölé menni. Összeszedtem néhány gondolatot, amit szívesen megosztok bárkivel.


hirdetés

Ha késő ősz, akkor plasztikcsali. Az utóbbi években a gumihalas szezon nálam évről évre korábban kezdődött. Míg régebben inkább csak a leghidegebb hónapokban nyúltam a plasztikokhoz és ameddig csak lehetett, wobblerrel kergettem a süllőket, az utóbbi időkben egyre kevésbé tudom türtőztetni magam és gyakran elcsábulok egy-egy akciódús, sokhalas gumis pecára sokszor már az ősz elején. Így volt ez néhány napja is, amikor Laci komámmal vettük célba az öbölbe behúzódó kősüllőket.

Viktor barátom a világ másik végére költözött, de a repülése előtt pár nappal még beiktatunk egy búcsúpecát. A horgászat végül összejött, de a nap fő attrakciója, a ladikban, pecázás közbeni halfüstölés sajnos nem úgy "sült" el, ahogy azt a korgó gyomrunk várta...

 

Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés