Monofil vagy fonott? - bő egy évtizede (vagy inkább szűk két évtizede) ez még kérdés volt a pergetők körében, mára azonban a fonottak átvették a vezető pozíciót a pergető zsinórok piacán és szinte minden gyártó előállt a saját fonott zsinór márkájával. Bár az elmúlt pár évben feltűnt néhány horgász, akik tudatosan váltanak vissza fonottról monofilra, de ezt csak néhány horgászszituációt érint, általánosságban elmondhatjuk, hogy ha pergető horgászat, akkor fonott. Nézzük meg, milyen paraméterek alapján érdemes pergetéshez fonottat választani!
A fonott zsinórok főbb előnyei mára minden horgász számára világossá váltak: szakítószilárdságuk a hasonló méretű damilokénak többszöröse, amiből egyenesen következik, hogy kisebb átmérőjű fonottal tudunk horgászni, mint korábban. A vékonyabb zsinórokkal megnő a dobástávolság, így sokkal nagyobb területeket (vagy éppen mélységeket) tudunk hatékonyan meghorgászni. Ha mindez nem lenne elég, ott van még a nyúlásmentesség is, a fonott zsinórok szinte semennyit nem nyúlnak, így kapcsolatunk a műcsalival közvetlenebb marad. Nyúlásmentes zsinórral nem csak a kapást érezzük meg időben (és tudjuk hatékonyabban lereagálni), de az akadókat is könnyebben be tudjuk azonosítani, így nagyobb esélyünk van kivédeni őket (ami, a beszakadástól megmentett műcsalik árát számolva bizony messziről is jól látható összegben forintosítható).
Vannak azonban hátrányai is a fonottnak, amikről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Az egyik épp maga a nyúlásmentesség, ugyanis ezzel gyengül a zsinórunk sokktűrő képessége. Nem véletlenül használnak a nagyhalas tengeri pecákban a mai napig monofil zsinórokat: egy erőből meglóduló tonhal vagy éppen egy viz fölé kiugró és a fejét rázó marlin sokkal nehezebben tud szabadulni egy nyúlékony monofil zsinórról. Említhetünk hazai példát is: domolykóra és jászra pergetők körében továbbra is e sokktűrő képességük miatt népszerűek a vékony monofil zsinórok, amikkel ezeknél a többi ragadozónál lágyabb, könnyen szakadó szájú halaknál jelentősen csökkenthető a halvesztések száma.
A not-a-knot kapcsok hibás használatáról
Említsünk egy szót a csomómentes kapcsokról. Sokkal több pergetőhorgász használja a not-a-knot kapcsokat, mint ahányan helyesen ki tudják ejteni ezeknek a hasznos kis apróságoknak a nevét. Segítségükkel a műcsalit csomózás nélkül rögzíthetjük a zsinórra, aminek így a szakítószilárdsága nem gyengül. DE: fontos, hogy figyeljünk a helyes feltekerésre, mert ha a menetek nem párhuzamosan állnak, hanem össze-vissza, kereszül-kasul fedik egymást, a zsinór bizony veszít a szakítószilárdságából! A mellékelt fotón látható példa a helyes és a hibás bekötésről.
Színes fonott zsinórok
Sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a fonott zsinórok színének, nekem meggyőződésem, hogy a halakat - legalábbis a hazai viszonylatban megszokott kevésbé tiszta vízben - nem zavarja annyira, mint némely horgászokat. Vannak persze időszakok, amikor minden (tiszta víz, nagy szögben beeső napfény és megfelelően kitanult, ravasz halak) összeáll ahhoz, hogy valóban zavaró legyen a zsinór színe. Ha biztosra akarunk menni, kössünk fél-egy méter fluorokarbon előkét a zsinór végére, és máris láthatatlan lesz a halak számára (ha nem hiszed, tegyél bele egy darab fluorokarbont egy pohár vízbe és "meglátod").
Ha ezzel az aprósággal együtt tudunk élni, használjunk bátran rikító színű fonottakat, számos előnyüket élvezhetjük! Egyrészt mivel ezek jól láthatóak, sokkal jobban tudjuk kontrollálni a műcsali mozgását nem csak a csalivezetés közben, de már dobáskor is: a szemünkbe sütő, elvakító napfényben egy rikító színű zsinórral sokkal nehezebb feldobni a csalit a szemközti bokorra, mint egy kevésbé láthatóval. A másik hatalmas előnyük a kapások észlelésében van: belazult zsinórral (például oldalszélben) ha csak a kezünkre hagyatkozunk, lekéshetünk bizony néhány kapásról, de ha a zsinórt szemmel is tudjuk tartani, akkor növelhetjük az érzékelt kapások számát.
A fonott zsinórok hangja
Nem is olyan rég, úgy 6-7 éve történt, hogy Csaba barátommal egy téli éjszakai süllőzés közben a zsinórjaink hangját hasonlítgattuk. Késő éjszaka lehetett, olyan, amiben a csendet szinte vágni lehet - ezt a csendet csak azok a horgászok ismerik, akik szoktak mondjuk decemberben egészen hajnalig horgászni a nagy folyón. Megtekertem az orsót és a víznyomásnak feszülő zsinóromat iszonyatosan hangosnak hallottam. Hallgatóztam, hogy a cimborámé is ennyire kihallatszik-e, de nem hallottam semmit (persze, mert tőlem vagy két méterre állt a csónakban). Minél jobban hallgatóztam, annál hangosabbnak hallottam a sajátomat és szinte már szégyelltem tekerni az orsót. Az aznapi sikertelenségem, plusz az ő aznapi süllői (ugyanazt a pár méteres szakaszt dobáltuk felváltva, ugyanazzal a csalival) bizony arra késztettek, hogy a következő horgászatra levagdossam az egész zsinórt orsóm dobjáról. Azt hiszem, ez volt az a pont, ami óta ha tehetem, bevonatos fonottakkal süllőzöm.
A bevonatos fonott zsinórok
A csendes zsinóroknak két jellemző tulajdonsága van: sok szálból vannak fonva és bevonatosak. A több szálból font zsinóroknak sűrűbb a szövésük, így például egy 8 szálból font zsinóron sokkal kisebb mikrobarázdák találhatók, mint egy 4 szálason, aminek köszönhetően kisebb a súrlódás, így a súrlódással járó hang is.
A másik hangcsökkentő tényező a bevonat. Manapság már sok fonott zsinórt készítenek kopásálló műanyagbevonattal, aminek köszönhetően szinte eltűnnek a fonás apró egyenetlenségei, így a zsinór színte csúszik a gyűrűkön és vágja a vizet - az eredmény: egy sokkal halkabb zsinór, így az erre érzékeny halak is sokkal nehezebben fognak gyanút. A bevonatnak köszönhetően ráadásul télen is horgászhatunk velük, nem hordanak fel annyi vizet és nem fogunk bosszankodni a gyűrűkbe fagyott jég miatt. Meg vagyok róla győződve, hogy vannak olyan napok, olyan szituációk, amikor a zsinór hangján áll vagy bukik egy sikeres horgászat. Ne hagyjuk, hogy ilyen apróságokon bukjunk el!
