Horgász akciók 920

Pergetés

Bár a Tisza-tó partjára születtem, s immár több, mint 30 éve horgászom a vizeit, a nagy balinokat céltudatosan alig néhány éve kezdtem el keresni. Ennek a halfajnak a tiszai állománya kiváló, s gyakran foghatunk belőlük igen nagy mennyiséget (C&R persze), de az igazán súlyos egyedeket a legtöbben csak véletlenül akasztják meg.

Ki ne szeretne nagy süllőt fogni? Mindenki, ebben biztos vagyok. Mégis keveseknek adatik meg, azoknak is ritkán, ráadásul több olyan horgász kolléga van, akiknek a mai napig várat magára a rekordlistás példány, pedig rengeteget horgásznak a Dunán. Ezzel és az előző írással szeretném közelebb hozni a fogás élményét azoknak, akik hozzám hasonlóan úgy gondolják, van mit tapasztalni, tanulni a dunai süllőpergetés terén.

Először 1996 nyarán drop shotoztam a Rio Ebrón süllőre és fekete sügérre, csak akkor még nem így szereltünk és nem volt még közismert neve sem a módszernek. Német horgászoktól lestem el a főzsinórra, az ólom fölé rögzített horog trükkjét, s alkalmaztam is sikeresen. Már akkor is leginkább az akadók lassú meghorgászása volt a cél kifejezetten műcsalival.

A legtöbb horgász életében – előbb vagy utóbb – elérkezik az a pont, amikor elkezd rekord méretű halakra horgászni. Ha valaki ezen belül is a nagy csukák felkutatására adja a fejét, és mindezt pergető felszereléssel teszi, sok jóra ne számítson. Tapasztalataim szerint, nincs hálátlanabb jószág, mint a kapitális csuka. Ez irányú vélekedésemet e kiváló ragadozó óriás példányai habitusának sajátosságain és „vadászatán” keresztül szeretném megvilágítani.

Talán sokan egyetértenek velem abban, hogy a dunai süllőpergetés nem a leghálásabb módja a halfogásnak. Pályafutásom a kilencvenes évek elején indult, persze partról, de aztán hamar rájöttem, hogy igencsak korlátozottak lehetőségeim, ami egy csónak, és egy motor beszerzését eredményezte. Csóró diákként szűkös anyagikkal Sebők Zolival – együtt kezdtük annak idején, de neki volt esze, időben abbahagyta –, a csónakra valót még csak-csak összedobtuk. De kellett egy motor is. Azt akkori edzőm, Kocsis Tamás ajándékozta nekünk. Méghozzá nem is akármit, egy ötös, kétütemű Yamahát…

A multis horgászmódszert (casting) a világ édesvizeinek körülbelül kilencven százalékán használják eredményesen és a sósvízi horgászatoknál is szívesebben alkalmazzák, mint a hagyományos pergetést (spinning), és a világ leghosszabb, 300 méteres dobásait is multis felszerelésekkel érték el, ami önmagáért beszél.

Mostanában divatos a feketesügéres technikákhoz kötni, abból származtatni a védett horoggal történő gumicsalis horgászatot. Bár bizonyos helyzetekben az offset horog és a texas rig szerelési mód verhetetlen, úgy vélem, indokolatlanul lettek elfelejtve a hagyományosan, drótszállal védett jigfejek. Igaz, alkalmazásuk sosem volt elterjedt, egyrészt azért, mert nincs bennük kereskedelmi potenciál, másrészt pedig amiatt, mert sokakban létezik némi aggály a védett horog akadását illetően. Vélt vagy valós félelem ez? – írásomban erre adok választ az elmúlt másfél évtized gyakorlati tapasztalatai alapján.

2012. októberében a magyar csónakos pergető válogatott is szerepelt az Ukrajnában, a Dnyeper folyón megrendezett soros világbajnokságon. Magam, mint a szakág szövetségi kapitánya vettem részt a versenyen. Számtalan külföldi vízen volt már szerencsém horgászni, s ezek között szerepelt a nagy keleti folyók közül a Volga és az Ili is, és reméltem, hogy a Dnyeperen lehet hasznosítani valamit abból, amit korábban ezeken a vizeken tapasztaltam.

Szezonindító akciók
hirdetés

Legyezni nem tudok - még. Talán egyszer megtanulom, s akkor megszeretem. Ellenben mikor nézegetem barátaim legyes fotóit, nekem is kedvem támad pisztrángot fogni. Hát még pért...

 

..
Tovább a Fishing Time-ra »
Kiárusítás

hirdetés