horgászblog címkével megjelölt cikkek

 

 

Vannak napok, amikor az embernek nem szabadna sehová kimozdulni otthonról. Ilyenkor minden kiesik a kezedből, felborul, elszakad, leesik, útban van, beakad, zörög, becsukódik, kinyílik, elvész… na, tudod. S hogy ez egy ilyen nap, nos, az mindig csak utólag derül ki. Ez volt velem tegnap. Történetesen horgásztam. Tovább »

Az út fölé hajló lombokat élénk, csillogó réteggel vonja be a szemerkélő eső, még a fák máskor száraznak tűnő kérge is élettel telten fénylik. Hajtom az Opelt, mielőbb látni szeretném a Dunát. Pocsolyák vizét kergetem ki az út szélére a folyó felé haladtamban. Megyek már, megyek! Tovább »

Idén a május a hal hónapja. A Felelős Gasztrohős legújabb kampánya a hazai halak népszerűsítését tűzte ki zászlajára, és minden egyes héten egy közkedvelt hazai hal bemutatására fókuszál, receptekkel és elkészítési tanácsokkal megfűszerezve. A hét hala a ponty, ezen apropóból gondoltam, hogy én is írok egy kicsit erről a bajszos jószágról. Tovább »

A tegnapi sárkányeregető időjárásban Tamás barátommal megejtett első idei közös horgászatunk szép halakat adott a Marcalon, így kézenfekvő volt, hogy ma is a partjára látogatok. Tovább »

Beszóltam a képedre? Arra, amin a tegnapi zsákmányod volt. A konyhaasztalon. Igen. Azt mondtam, hogy ne így csináld. Ne haragudj, nem megbántani akartalak. Nem akartam, hogy megváltozz. Nem akartam, hogy ne vigyél haza halat. Nem akartam semmit mondani a C&R-ről. Nem akartalak lehülyézni. Semmi mást nem akartam, csak annyit mondani, hogy szerintem ez így nem jó. Elmagyarázom, ha tovább olvasol. Szeretném, ha megértenéd. Tovább »

A történet valamikor 2005-ben kezdődött. Álltunk Tímárnál a Tisza partján, gumicsizmánk bokáig süllyedt az agyagba. A folyó meredeken mélyült a csizma orrától, a meghorgászott távon 5 méternél is mélyebben szaladt előttünk. Polyák Csabi mellettem készségesen magyarázott a bolognai botos pecáról, amit azonmód be is mutatott, én pedig rögtön gyakorolhattam. Keszegeket fogtunk, karikákat és néhány dévért. Nagyon tetszett az a horgászat, hosszú idő után az első folyóvízi élményem volt. Tovább »

Ennyi jutott a tavasz első valódi (azaz a halakkal közös…) pecájára, de nem is kellett több. Tényleg Tovább »

Október végén hagyományosan a Tisza-tavon töltöttük a hosszú hétvégét barátaimmal csukafogások reményében. A körülmények ezúttal ideálisnak mondhatóak voltak: tiszta víz, szél és frontmentes, napos, de mégis lehűlő őszi idő fogadott minket a vízpartra érve. A kérdés csupán az volt, hogy ráakadunk e a csukák nyomára a három nap alatt, hiszen az előző hétvégén – ahogy korábban megírtam – szépen szedegettük a rablóhalakat a tározó fekete vizéből. A vízterület óriási, mégis az ígéretesebb helyeken sok csónak gyűlik össze, így a tó is hamar túlterhelté válik. Úgy állítottam össze a stratégiámat, hogy az első napon olyan morotván tegyük próbára szerencsénket, ahol korábban már több sikeres kalandot éltünk meg, a másik két napot pedig a kalandozásra, keresgélésre szánjuk majd, hogy barátaim minél többet lássanak a Tisza-tó mesés világából. Tovább »


hirdetés

Sokáig úgy gondoltam, ezt a bejegyzést meg sem írom. Kevés kép készült és az elkészültek finoman szólva is randák. Nem mutatok be módszert, nincs benne sok óriási hal (máskor sem szokott lenni, sokan viszont csak azért néznek posztokat). Bár mostanában ez minden bejegyzésemre igaz, azért bízom benne, hogy ez az utolsó ilyen. Az "ismeretterjesztés" kicsit elhagyta a blogot, és ezen szeretnék változtatni! Tovább »

Amikor ezeket a sorokat írom, még nem tudom, hogy megyek-e még pecázni idén a Dunára. Ahogy az időjárás-előrejelzést nézem, épp a következő szombaton érkezik egy hidegfront, ami – úgy tűnik – végleg telet csinál ebből a nyárias őszből. Ez nem biztos, hogy jót tesz a halak étvágyának, viszont biztos, hogy el fogok ázni, ha aznap nekiindulok. Meglátjuk. A legutóbbi dunai peca képei viszont már megvannak, mutatok is párat: Tovább »

 

Pfeifer Rikárd halászati őr beszámolója alapján úgy tűnik, a Fejér megyei Nádor-csatornán is van mit tenniük a halőröknek. Tovább »

Lassan, nesztelenül csorogtunk csónakunkkal a tiszai éjszakában. Éppen ráfordultunk a legígéretesebb külső ívre, mikor a túloldalról reflektorfény borított el minket. Légy szíves ne világítson ránk! - kiáltottam át a kíváncsiskodó féljózan sporinak. A fény kihunyt, mi pedig dobáltuk tovább a part szélét. Itt sem kell harcsára számítanunk egy darabig – súgtam oda Pistinek. Még ötven métert sem tettünk meg, mikor ismét beragyogott minket a kereső reflektor. Miért kell ránk refizini? - kiáltottan dühösen az éjszakába, mire rögtön jött a válasz: Há mivaagy tééé? Éjjelimadááár? :oD Tovább »

 

Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés