Tiszaháton

Tavaly nyár végén – ősz elején pár alkalommal már nyomába szegődtünk a bajuszos ragadozóknak az öreg Tiszán, ám sajnos, az évtized egérúszását éppen lekéstük és csupán néhány harcsakapásig jutottunk a szőke folyón. Szépen fogtunk azonban balinokat és akadt néhány termetes jász és domolykó is. Ezen a nyáron azonban már több figyelmet kívántunk szentelni ennek, a számunkra még ismeretlen víznek. Anno már az első próbálkozásokra is kiderült, hogy a harcsaállomány itt kivételes. Illetve, hogy a folyó sajátosságaiból adódóan, ha a körülmények megfelelőek, jó eséllyel áll ki a harcsa a part szélébe, kedvezve ezzel a pergető horgászmódszernek. Szinte minden alkalommal magunkénak tudhattunk 2-3 akciót, ám egyelőre, még nem sikerült harcsára váltani erőfeszítéseinket. Türelmetlenül vártam hát az idei első tiszai csorgást. Vajon a tavalyi tapasztalatok tükrében nyakon tudom e csípni az első célzottan fogott tiszai harimat?


hirdetés

Az éjszakai folyónak Nagy Andris barátommal vágtam neki, akinek személyében egy tapasztalt, jó meglátásokkal megáldott horgászt ismertem meg. Biztos vagyok benne, hogy még sok közös pecatúra áll előttünk. :o) A Tiszán azonban most először horgásztunk együtt. Andrisnak már a sötétedés beálltával sikerült nyakon csípnie egy szép süllőt, ami kicsit meglepett, hiszen a tavalyi magas víznél nem igen fogtunk csorogva süllőt. Úgy látszik, hogy az alacsony vízszint és a lassú sodrás ebben is változást hozhat az idei esztendőben. Néhány gyors fotó és útjára is engedtük a meglepett tüskéshátút, mert bizony, még csak a pálya elején jártunk és ezúttal nem ő volt a célhal. :o) Az első fogás után azonban egy hosszú, süket éjszaka következett. A busák mozogtak ugyan a víztetőn, néha a frászt hozva ránk ugrásaikkal, de a harcsák nyomát bottal ütöttük...

Hajnal három felé megkapaszkodtunk egy ágban, hogy kicsit kifújjuk magunkat. Nem voltak biztatóak a jelek, de sosem lehet tudni, elég egy jó dobás és rögtön fordul a kocka. Lassan továbbcsorogtunk és végre-valahára megesett az első harcsa ráfordulás Andis becsobbanó wobblerére. Nem volt ugyan nagy és sajnos el is vétette, de mégis harcsa volt és ez biztató jelnek bizonyult az egyik legjobb, pirkadat előtti időszakra. Hajnali derengésben rácsorogtunk egy kövezéses kanyarra, ahol végre mutatták magukat a bajuszosok. Itt is - ott is harcsafordulásokat tapasztaltunk a parttól három - négy méterre. A történethez mellékelt videón látszik is két forgás. Míg András csalit váltott, egy pillanatra nem figyelt az irányításra és a csónak megfordult. Ezúttal én kerültem a kedvezőbb, alsó pozícióba és ezt mocskos módon ki is használtam. :o) A forgások vonalára tottyantottam hét centis Fat-Rapomat és csupán fél fordulatot ha tekertem orsóm karján, mikor egy harcsa márványos testét láttam fordulni a becsobbanó műcsali helyén, majd egyszeriben elemi rántás szaladt végig pálcámon.

Botom rögtön karikába hajlott. Éreztem, jó harcsa védekezik a túlsó végen. Pálcám vadul rángatózott, ahogy halam farkával ütötte a zsinórt. Nem bántam kesztyűs kézzel prédámmal. Folyamatosan terheltem, minél kisebb játékteret hagyva neki. Pár perc küzdelem után már a vízfelszínt rombolta szét tekergő mozgásával. Láttuk, hogy biztos az akadás, de a wobbler két horga teljesen összevarrta prédám pofáját, ami a birtokba vételt igencsak megnehezítette. Andris kapott egy frissítő loccsantást arcába kiemelés közben... nekem pedig fülig ért a szám, kiélveztem a küzdelmet, amiért már annyit dolgoztam. Végre-valahára sikerült csónakba húzni a tomboló ragadozót. Gyors fotózás következett, de nem sikerültek igazán jól a felvételek. Úgy döntöttem, hogy kipányvázom zsákmányomat reggelig, hogy nyugodt körülmények között tudjuk megörökíteni a fogást. A kitartás meghozta gyümölcsét! Most már csak azt tetőzné be a mai napot, ha Andrisnak is sikerülne fognia egy hasonlót.

Tovább csorogtunk. A harcsafordulások még mindig borzolták a vízfelszínt, ám ahogy hajnalodott, egyre ritkábban. Nagyon csalóka ez a szituáció, mert amelyik harcsa fordult, az már lefelé tart, hiába dobunk rá. Ugyan a forduló harcsa is megfogható, de véleményem szerint többnyire akkor, ha olyan helyre csobban a műcsali, ahol felfelé induló, vagy indulni készülő harcsa várakozik. Ezt persze nem lehet tudatosan kiszámítani, szerencse kérdése az egész. Annyit tudunk tenni a cél érdekében, hogy megnézzük, mely területen forognak a harcsák, milyen vonalban és ezt a területet dobáljuk meg. Sokkal nehezebb megfogni a forgó harcsát, mint az aktívan táplálkozót. Közben műcsalit cseréltem, hiszen harcsám összegyűrte, kihajlította minkét 3x os VMC horgomat. Bazz... pedig ez nem is volt egy kapitális jószág. Ha az alsó és felső állkapocs is egyszerre akad, bizony ezek az erősített horgok szem nyújtanak száz százalékos védelmet. :o(

Mikor a nap rávilágított a vízre, befejeztük a horgászatot. A kikötőben Miki már várt ránk. Gratulált a nem mindennapi fogáshoz. Most volt lehetőségünk jobban szemügyre venni zsákmányomat. Faroktőig 116 cm-t mértünk és kereken tíz kilót. Ez a fogás eddigi legnagyobb tiszai harcsám és hazánkban pergetve fogott legnagyobb halam is egyben... igaz, csak pár dekával szárnyalva túl dunai fajtársát. Na de reméljük, hamarosan ez a rekord is megdöntésre kerül majd! :o) Készítettünk pár frappáns képet a sólyán, majd videóval megörökítettük harcsám visszaengedését. Méltó befejezése volt ez a művelet idei első tiszai csorgásos harcsapergetésünknek. Elégedett voltam. A tavaly megszerzett tapasztalatokat idén már a szezon elején sikerült kamatoztatnom.

Bizony, nem könnyű pergetési módszer ez... rendkívül sok tapasztalat és kitartás szükséges, hogy élő folyón eredményesen harcsára pergessen az ember. Sokszor egy jó döntésen múlik csupán a siker, adódik egy jó momentum, amit meg kell ragadni. Számomra egyértelműen ez a pergetés csúcsa. Rendkívüli koncentráció párosítva a szívós kitartással... egy finom módszer párosítva a brutális erejű fárasztással. Azt hiszem, még nagyon sok időt és energiát kell beletennem, mire idővel rutinos harcsapergetőkké válok, de úgy gondolom, minden egyes csorgással új tapasztalatokra teszek szert és az eredmények is folyamatosan jövögetnek. Ám, a sok áldozat vastagon megéri, mert bármelyik dobásban ott lehet életünk hala... egy olyan harcsa, mely megfogása az ember életének legnagyobb horgászélményével kecsegtet!

És íme, egy hangulatos videó a harcsaforgásokról és a szabadon engedésről:

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés