Pergetés

Éveken át mindent megoldottam gumi nélkül, és a sellő ritka vendég volt a csónakban… mint ahogy én is ritka vendég voltam a téli hónapokban a Tiszán. Aztán eldöntöttem: meg kell tanulni gumival is. És tényleg! Az eddigi hozzáállásommal ellentétben, a jó helyre betolt gumi nedves közegben, tökéletesen megállja a helyét, sőt! Ezek a bestiák erre gerjednek csak igazán!

Rendszeresen keresnek meg ismerősök vagy még ismeretlen horgászok tanácsért, hogy segítsek nekik végre épkézláb méretű süllőt fogni. Jellemzően mindenkinek az a gondja, hogy bár fog süllőt, de kicsi, maximum kétkilósakat, s nemigen tudnak e fölé menni. Összeszedtem néhány gondolatot, amit szívesen megosztok bárkivel.

Ha késő ősz, akkor plasztikcsali. Az utóbbi években a gumihalas szezon nálam évről évre korábban kezdődött. Míg régebben inkább csak a leghidegebb hónapokban nyúltam a plasztikokhoz és ameddig csak lehetett, wobblerrel kergettem a süllőket, az utóbbi időkben egyre kevésbé tudom türtőztetni magam és gyakran elcsábulok egy-egy akciódús, sokhalas gumis pecára sokszor már az ősz elején. Így volt ez néhány napja is, amikor Laci komámmal vettük célba az öbölbe behúzódó kősüllőket.

Viktor barátom a világ másik végére költözött, de a repülése előtt pár nappal még beiktatunk egy búcsúpecát. A horgászat végül összejött, de a nap fő attrakciója, a ladikban, pecázás közbeni halfüstölés sajnos nem úgy "sült" el, ahogy azt a korgó gyomrunk várta...

Furcsa dolog ez a „szezon” meghatározás, mert végeredményben mi is számít szezonnak? Csukát fogni egy kis szerencsével nyáron is lehet, de sokkal könnyebb a tilalom utáni hetekben. A kövesek kergetése szintén jó móka lehet akár a legnagyobb kánikulában is, a balin meg májustól szeptemberig úgy hörpinti le a felszíni csalikat, hogy az ütő megáll az emberben. Na meg ott a domi, a sügér, amik a tilalmi idejükön kívül egész évben partnerek lehetnek. De mégis: a hűlő víz, a deres hajnalok, a millió színbe öltözött természet… nekem ez jelenti a szezont kezdetét.

A tavalyi szezonban nem kényeztette el a magyar vizek pergetőit Patrick Sebile, a világ talán legfelkapottabb wobblertervezője, de idén ősszel néhány remek újdonsággal és pár klasszikus Sebile műcsali újragondolásával újra hasznos wobblerekkel örvendeztet meg bennünket. Nézzük át, milyen újdonságokkal jöttek idén ősszel!

Az idei év meglehetősen mostohán bánt a dunai horgászokkal. A tavaszi akciódús, halbő horgászatok során mindenki arra számított, hogy hasonlóan sikeres nyár következik a nagy folyón, de a folyamatos árhullámok, a magas, bezavarosodott víz teljesen megváltoztatták a körülményeket és ellehetetlenítettek pár pecát.

Amint az esti hőmérséklet megkívánja a hosszú öltözéket, egyre sűrűbben számíthatunk süllőkre, pedig balinokra, és persze mindenféle ragadozóra. Ahogy a darabszám és a kapások száma nő, úgy nő a halak átlagsúlya is - persze csak ha nem a húszcentis halak buzerálására koncentrálunk.


hirdetés

Az idei nyár különösen csapadékos, frontokkal tarkított időjárással kedveskedett a horgászat szerelmeseinek. A folyamatosan változó körülmények az én kísérletező kedvemet is meghozták, gyakran faggattam a város környéki patakokat domolykók és más ragadozók után kajtatva. Általában csak néhány órát töltöttem a parton munka előtt, vagy után, de ez elég volt ahhoz, hogy kipróbáljam magam és tapasztalatot gyűjtsek néhány újszerű szituációban.

Az Ipoly, északi határfolyócskánk igazán szerethető víz: ha nem is mindig hallal, de vadságával és kiszámíthatatlanságával gyakran tud meglepetéseket okozni. Aki pedig szeret kisgatyában határt sérteni, annak kifejezetten ajánlott rajta egy gyors domolykózás.

 

Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés