Pergetés
Kevésbé venném bő lére most a figurát, mondjuk sok halról nem is tudok írni. Egyrészt az emlékek bizonyos távlatokból már nem olyan élesek, másrészt a 30-i peca könnyen feledhetőre sikerült, köszönhetően a nagy mennyiségű pálinkának, amit magamhoz vettem aznap.
Az őszi-téli kövesezés remek móka, persze csak akkor, hogy megtaláljuk a bandát és folyamatosan van kapásunk. Ha órákat kell horgászni hidegben úgy, hogy kapásunk sincs, vagy csak néhány kisebb halat fogunk, érdemes az idő maradék részét újratervezni és/vagy más halak után nézni.
Sok ezer süllőt fogtam már, de tízezret még biztos nem, ha megfogom a tízezrediket, esküszöm, ugyan úgy magamba szippantom majd illatát, mint az összes többinek. Különös varázsa van ennek a halnak, mert még a legzordabb időjárásban is képesek vagyunk kajtatni utána. Mínuszok, északi jeges szél, jég, lefagyott, csúszós hajó, dróttá fagyott horgonykötél és ezer, meg ezer betlis óra.
A sügérhorgászat sosem volt nálam az első sorban, de sosem utasítottam vissza, ha sok kapásra és jó szórakozásra volt kilátás. Azért, ha van esély süllőre vagy csukára, ritkán indulok el kifejezetten sügérezni.
Már jó néhány hete teljesen komplett az ABU Garcia következő szezonra összeállított pergető bot kollekciója. Szeretném bemutatni ezeket a sorozatokat kiemelve a legfontosabb tulajdonságaikat, és megfogalmazva némi gyakorlati ajánlást is.
Csebu, cheburashka, cseburaska… Sokan még kiejteni sem tudják mégis egyre népszerűbb a plasztikcsalis horgászok körében, ez az írás a kezdő pergetőknek ad támpontot használatának előnyeiről, módjáról. Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, a végtelenségig finomított UL horgászatnál van a legnagyobb jelentősége e módszernek.
És milyen csalival, hogyan tudjuk megfogni őket? Ezek a kérdések, amikkel legtöbben privát üzenetben megkerestek az elmúlt években, ha a balinfogásról beszélünk. A téli horgászatát most nem keverném ide, bár arra legalább annyian kíváncsiak, de a balin mínuszokban való horgászatáról már született egy írásom korábban.
Bár alapvetően folyóvízi pecás vagyok, és az alkalmak hatalmas hányadában a Dunán és a Tiszán horgászok, a hidegebb hónapok beköszöntével elcsábulok 1-2 tóra is, ahol kizárólag ragadozó halakra horgászom.
hirdetés
Sokat írtam már a Tisza-tavi gumihalas süllőzés hőskoráról, a 90’-es évek elejéről, amikor nem csak mennyiségben, de nagy egyedsúlyban is csodát tudott produkálni a víz. Az a fajta halbőség több okból sem jöhet vissza többé, de szerencsére 1-1 jobb hal azóta is tiszteletét teszi a horgunkon. Most egy ilyen esetet szeretnék felidézni.
Reggel óta csónakban voltam, végigdobáltam legalább tíz folyamkilométernyi helyet, amiken mindig szokott akadni ez-az. "Felesleges is beülnöd, sehol semmi" - fogadtam a késő délután betársuló nagybátyámat.
