Vass Csaba írásai

 

Crankbait vagy minnow, mono vagy fonott? És még sok kérdés, ami felmerül folyton azokban, akik jászozásra adják fejüket. Az első felszerelés kiválasztása sokakat bizonytalansággal tölt el, jól jöhet néhány támpont, amire alapozva már döntés születhet.

Szeretjük új dolgokra lecserélni a megunt vagy elhasználódott cuccainkat. Kell egy új kabát, hátizsák, telefon, hűtő, autó, hiszen a régi nem működik tökéletesen, már megint kijött az új modell, ami szebb, gyorsabb, többet tud. Néha azért morgolódunk azon, hogy régen bezzeg minden jobb volt, a fater Zsigulijában meg anyánk NDK-s turmixgépében még volt anyag, a katonai hátizsákunk nem szakadt el, bírta a strapát, stb. Csak hát a világ felgyorsult, mi pedig ráálltunk arra a sebességre, hogy cserélgetjük a cuccainkat – nincs is nagyon más választásunk, hiszen nem is tervezik hosszú távra a termékek zömét.

Ebben a cikkben látható videó jó bizonyíték lehet arra, hogy a busa is horgászható célzottan. Számos hazai tó, csatorna és folyó a kelleténél nagyobb állománnyal rendelkezik, s e faj szabályos horgászata még felfedezésre vár a horgászok többségénél.

Rendszeresen keresnek meg ismerősök vagy még ismeretlen horgászok tanácsért, hogy segítsek nekik végre épkézláb méretű süllőt fogni. Jellemzően mindenkinek az a gondja, hogy bár fog süllőt, de kicsi, maximum kétkilósakat, s nemigen tudnak e fölé menni. Összeszedtem néhány gondolatot, amit szívesen megosztok bárkivel.

Egy stílusos hasonlattal élve fejlámpából manapság annyi van, mint égen a csillag. Csillagot választani viszont nem is olyan könnyű, mert olyan egyformának tűnnek… Pedig igazából nagyon is különbözőek.

Amint az esti hőmérséklet megkívánja a hosszú öltözéket, egyre sűrűbben számíthatunk süllőkre, pedig balinokra, és persze mindenféle ragadozóra. Ahogy a darabszám és a kapások száma nő, úgy nő a halak átlagsúlya is - persze csak ha nem a húszcentis halak buzerálására koncentrálunk.

Sokan nem tudják, hogy a magyarok által annyira preferált Adria milyen hatalmas halakat rejt. Komoly tonhalállományán túl horgászhatunk dorádóra (mahi-mahi), kardhalra, vitorláshalra, hatalmas sügérfélékre, de akár cápára is, nem beszélve a kisebb makrélafélékről, amik csimbókban lógnak a szereléken, ha beletalálunk egy rajba és mindezt nem egész hét órányi autóútra Budapesttől.

Legyen szó tavi evezős csónakról vagy külmotoros folyóvízi hajóról, a svéd Linder márka gyakorlatilag minden vízre ad megoldást, ráadásul gondozásmentes alumíniumból. A test nem darabokból hegesztett, hanem alulapból préselt, hogy még tartósabb legyen. Egy ilyen hajó, ha vigyázunk rá, örök élet!


hirdetés

Épp a fekete sügérezés aktualitása kapcsán jutott eszembe, hogy nem is olyan rég több szép élménnyel gazdagodtam Délegyen, az egyik ilyen alkalommal feketék mellett egy szebb csuka is tiszteletét tette, szaltókkal tarkított produkciókkal.

Sok ezer süllőt fogtam már, de tízezret még biztos nem, ha megfogom a tízezrediket, esküszöm, ugyan úgy magamba szippantom majd illatát, mint az összes többinek. Különös varázsa van ennek a halnak, mert még a legzordabb időjárásban is képesek vagyunk kajtatni utána. Mínuszok, északi jeges szél, jég, lefagyott, csúszós hajó, dróttá fagyott horgonykötél és ezer, meg ezer betlis óra.

Csebu, cheburashka, cseburaska… Sokan még kiejteni sem tudják mégis egyre népszerűbb a plasztikcsalis horgászok körében, ez az írás a kezdő pergetőknek ad támpontot használatának előnyeiről, módjáról. Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, a végtelenségig finomított UL horgászatnál van a legnagyobb jelentősége e módszernek.

És milyen csalival, hogyan tudjuk megfogni őket? Ezek a kérdések, amikkel legtöbben privát üzenetben megkerestek az elmúlt években, ha a balinfogásról beszélünk. A téli horgászatát most nem keverném ide, bár arra legalább annyian kíváncsiak, de a balin mínuszokban való horgászatáról már született egy írásom korábban.

Teljesen hirtelen jött az ötlet, hogy meg kéne próbálni a pontyot. Lefőztem a kukoricát, elindultam, majd otthon hagytam a pickereket, mehettem vissza, de végül csak összejött pár sárgapikkelyes a Dunából.

Az idei évben kicsit megcsúszott a küszök ívása a folyón, de legalább jó sokáig elhúzódott, így volt alkalmam nekem is kivenni a részem a jóból, azaz a süllőkből, balinokból.

Nyakunkon a nyár, rengetegen indulnak a horvát tengerpartra nyaralni. Biztos sokan vannak vele úgy - ahogy én is -, hogy azonnal a horgászási lehetőségeken jár az agyuk, mert a horgász, az külföldön is horgász, még ha a családdal nyaral, akkor is.

Ha el akarom kerülni a pontyokat, nagy mennyiségben szórom a kukoricát, általában beválik, májusban pedig épp aktuális, hogy nékülözzük a bajuszosokat.

Tamás barátom - híres mohácsi horgász - jóvoltából többször horgászhattam a hazai Al-Dunán. Régóta fontolgattuk, hogy viszonozom baráti vendéglátását és meginvitálom egy közép-dunai süllőzésre. Figyeltem a vízállást és az időjárás előrejelzést is, majd mikor ideálisnak ígérkezett a horgászat egyeztettünk mindenről, gyakorlatilag azonnal indult.

Balinra pergetni nem csak nyáron élvezetes, sőt, télen sokkal jobban bele lehet nyúlni a sűrűjébe, feltéve ha tudjuk, hogy hol keressük és mivel horgásszunk rá.

Minden kapitális süllőben több ezer dobás, több száz vízen eltöltött óra van. Egyszerre kell, hogy jókor, jó helyen, a megfelelő felszereléssel, módszerrel és csalival horgásszunk. Ha bármelyiket elrontjuk, sosem tudjuk meg, mi várt ránk a mélyben.

Azon a napon három értékelhető méretű halat fogtam, de nem jött könnyen az eredmény. A szokásos méretű csalira meg sem mozdultak, váltani kellett.

 

Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés