Ha késő ősz, akkor plasztikcsali. Az utóbbi években a gumihalas szezon nálam évről évre korábban kezdődött. Míg régebben inkább csak a leghidegebb hónapokban nyúltam a plasztikokhoz és ameddig csak lehetett, wobblerrel kergettem a süllőket, az utóbbi időkben egyre kevésbé tudom türtőztetni magam és gyakran elcsábulok egy-egy akciódús, sokhalas gumis pecára sokszor már az ősz elején. Így volt ez néhány napja is, amikor Laci komámmal vettük célba az öbölbe behúzódó kősüllőket.
Nyáron a kövesek kisebb csapatokban, de többnyire szétszórtan tartózkodnak a folyóban. Ahogy bejönnek a hidegek és az első talajmenti fagyok megderesítik a csónakdeszkát, ők is felkeresik az állóvizeket: a folyók öbleit vagy belassult mellékágait, a lényeg, hogy lehetőleg minél kevesebb energiát kelljen az úszásra pazarolni. Kevés az ilyen hely a folyón, így egészen nagy kősüllőcsapatok verődnek össze telente, nem kis örömet okozva sajnos a kormoránoknak is. A folyamatos horgászjelenlét ilyenkor, bármilyen furcsán is hangzik, védi a halakat, ugyanis távol tartja a tollas károkozókat. Amit a madarak nem esznek meg, azt viszont elviszik a horgászok - bár az utóbbi években ezen a téren javuló tendenciát figyeltem meg (köszönhetően a mostmár folyamatos és kemény dunai halőrzésnek is), egyre kevesebben hordják vödörszámra az ilyenkor számolatlanul fogható kis ragadozókat.
Az öböl, ahova Lacival beálltunk aznap kövesezni, mély és többnyire akadómentes medrű, így egészen vékony (bővel 0.10mm alatti) zsinórral is bátran horgászható. Van néhány akadó, amiket az évek során már kitapasztaltam, így előkészítettem egy offsethorgos plasztikot is, az akadókat ezzel szórtam meg, míg a meder többi részét egy hagyományos, viszonylag rövid szárú cseburaskahoroggal szerelt ólomfejjel.
Készenlétben tartottam hosszú szárú füleshorgot is, ezt abban az esetben használom, amikor óvatosan esznek a kövesek és sokszor csak a plasztik farkát fogják meg (ezt nem csak az üres bevágások és a leharapott farkak, hanem a tipikus "nyúlós" kapások is jelzik). Alapesetben, amikor hagyokat odavernek a kövesek csalinak (és ilyenkor ősszel általában ez az alapeset), rövidebb szárú horgot preferálom, mert ezzel még lágyabb lesz a plasztikcsalik mozgása.
A horgászat kissé lassan indult be, több beállást is meg kellett nézni, mire megjött az első kapás, barátom plasztikjára. Remek erőben vannak ezek a csíkos ragadozók! Rövid csata után Laci egy szép, 35 centis kősüllőt emelt a csónakba. Soha rosszabb kezdést! - gondoltam kissé irigykedve.
Nálam az akadók nem váltak be, így lecseréltem az offset horoggal szerelt Akiri Worm-ot egy normál horgos Suki Swimmerre és a sima sóderes medret vallattam tovább. Második dobásra meg is jött az első kapás a flitteres színű csalira, de két rúgás után lemaradt a hal. Már épp a hosszabb szárú horgon gondolkodtam, amikor újra izmos kapásom volt, ezúttal egyenesen a csónak alatti öt méteres mélységből. Ez már szépen akadt! Gyönyörű mintázatú, sötét színű kövest tornáztam fel a csónakba, majd engedtem pár fotó után szabadon.
Egy fontos tényező, amiben korábban kevesen hittek, de évről-évre egyre több pergetőhorgász látja be, hogy hasznos lehet: az ízesített plasztikcsalik. Persze vannak olyan napok, amikor a halak bármit megesznek, amit eléjük rakunk, de bizony vannak olyan pecák is, amikor nagyon keményen meg kell küzdeni egy-egy kapásért. Az ilyen napokon különösképpen jól jöhet, ha nem műanyag (esetleg kőolaj-)szagú, hanem a halak számára valamilyen csábító illatanyaggal kezelt plasztikkal horgászunk - legyen az akár rák- vagy tintahal, akár halolajos aroma.
Ez az őszi peca nem volt egy - a halak számát tekintve - kiemelkedő nap, hazudnék, ha azt mondanám, hogy az volt. Fogtunk pár szép kövest és biztosra veszem, hogy az ilyen helyzetekben jelentenek iszonyatosan sokat azok az apró finomítások (például a hajszálvékony zsinór, az 1 grammal könnyebb vagy éppen nehezebb fej, az illatosított plasztikok vagy az eltérő formájú horog), amikre egy halban bővelkedő horgászaton talán nem is kell annyira figyelni.
Hazafelé motorozva még "elkaptak" bennünket a derék közép-dunai halőrök. Személy szerint nagyon örülök neki, hogy végre, 15 év dunai horgászat után megmutathattam valakinek az engedélyem. Az elmúlt években néha az volt az érzésem, hogy a régi vízkezelőnek csak az év első napjaiban volt fontos a horgászengedélyek megléte, a szezon során már kevésbé. Ez most szerencsére megváltozott. Csak így tovább, uraim!
