Blogok

Mióta ezt a blogot művelgetem – lassan három éve – mindig csinálok egy kis képtárat az adott év néhány fotójával. Így december tájékán, bár a pecabotok még nem pihennek, egyre többször lapozgatom végig az év képeit. Könnyű nekem, mert én már tudom a sztorit. De megmutatom szívesen nektek is. Tovább »

Egyszer volt, hol nem volt, az Átlántiátus Óceánon is túl, ahol az óceán vize még a sarvalt-káposztalénél is sósabb- olyan mint a géra-, volt két halászember, egyik vénebb, mint a másik (sokkal), kik nyakukba vették mobiltelefonjukat és nekivágtak a nagyvilágnak egy griffmadár hátán. Útba ejték az jó hollandusok földjét, ahol a griffmadarat megeteték jóféle búzagaz-olinnal, mert bizva jó negyven fertályórát repült velük a nagy vizen átal. Tovább »

A vízhatlan (?) thermoruha nadrágja megbízhatóan szívja magába a vizet a szék tocsogós vászonjából, a lélegző bakancs ugyanezt teszi a nadrág száráról lecsorgó cseppekkel. Vizes a lábam, meg a seggem is. Eltűntek a színek körülöttem, szürke az ég, szürke a folyó, a nedves kövek is feketék, meg szürkék. Tovább »

Bocs, hogy ilyet mondok, de közeleg a Karácsony. Távolinak tűnik, de hamar itt lesz. Keressünk ötleteket a cimboráknak. Vagy magunknak. Vagy nézegessünk az angol piacon, csak úgy. Mert a dolgok közben történnek ám: a Guru feltalálta a tésztaszűrőt (nem viccelek, tényleg), a Prestontól immár autentikus horgászcipőt is vehetünk, meg ilyenek. Tovább »

Nagyon vártam a szerdát. Egy éve már, hogy utoljára csukára dobáltam, így azon túl, hogy szégyen ennyire elhanyagolni a pergetős pecát, hiányzott is nagyon. A szerda megvolt, halakkal is találkoztam, de valahogy… Tovább »

Pontosan 1 éve nem nyúltam a bloghoz. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne horgásztam volna! Voltak kalandok, de nem tartottam érdemesnek leírni azokat vagy nem volt időm rá. Persze az is visszavett bőszen a íráskedvemből, hogy a kedvenc közeli tavamat, amit napi szinten is látogathattam, akkor, egy éve lezárták a külvilág elől. Most viszont ráérek, így két közeli élményt leírok, mert csak. Talán úgy tűnhet bő lére van eresztve a dolog, pedig higgyétek el, a lehető legtömörebben próbálom leírni a balatoni élményeket. Tovább »

Hatodik éve horgászom rendszeresen a Dunán. Nem olyan sok idő ez, de arra elég, hogy bizonyos dolgok kialakuljanak. Ilyen pl. az a feederes végszerelék, ami a legtöbb helyzetben megfelelő számomra. Tovább »

A feederezésben inkább a finomabb megoldások híve vagyok, a felszereléseim nagyobb része is ennek megfelelő. Van viszont a fegyvertárban néhány olyan pálca, ami nem kifejezetten finom. Sőt. Távoli feederes horgászathoz használok 3,90-es és 4,20-as messzehordó botokat, de amikről most szó lesz, azok megeszik reggelire ezeket is. A két durung. Tovább »


hirdetés

Az utóbbi időben úgy alakult, hogy szombat délelőttönként megyek horgászni. Akkor is, ha esik, akkor is, ha árad a Duna. Olyankor van időm. Van azért a dolognak előnye: Rengeteg dunai napfelkeltét látok. Tegnap a halak gondoskodtak róla, hogy jól megfigyelhessem az égboltra felhúzódzkodó Napot, hét óra is elmúlt, mire az első kapást jelezte a spicc. Tovább »

Péntek délutáni pihenésből egy spontán 2 órás horgászat lett ami utólag nem bántam meg.Viharos szél miatt Mitchell Mag Pro 3-12 grammos bottal pergettem.Szeles időben általában 3.5 grammos fejjel és 5 centis gumikkal kergetem a halakat.Sajnos rengeteg olyan nap van amikor az ultra light felszerelést otthon kell hagynom. Tovább »

 

Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés