harcsa címkével megjelölt cikkek

 

Alig érkeztem haza a bözödi harcsázásról, már azon kattogtak a fogaskerekek az agyamban, hogy ismét menni kéne valahová. Csupán két napig rontottam a levegőt otthon, máris szedtem a sátorfámat, és irány a rugonfalvi tó. Nem volt nagy előkészület, csak bedobáltam a poggyászt a kocsiba, és mentem. Régóta most először volt, hogy még csalihalat sem szereztem be, csak úgy nekivágtam, hogy majd a helyszínen fogok. Nos, itt kezdődtek a bonyodalmak.

Valaha létezett egy kis székely falu Erdélyben, Bözödújfalu néven emlegették, míg a román állam 1975-ben árvízvédelmi tervekkel el nem kezdett építeni egy gátat. A valódi tervek azonban sokkal aljasabbak voltak, a magyar falvak ellen indult rombolás állt a háttérben. Pár év múlva leállt az építkezés, úgy látszott, hogy megmenekül a falu, de a 80-as években ismét munkához láttak és elkezdték a falu kitelepítését. 1994-ben már az ottmaradt házak a 2 templommal együtt a víz alá kerültek.

Február utolsó, március első napjait tapostuk, és az éghajlat igencsak tavaszias arcot mutatott. Néhány tóról már a jég is elolvadt, így nekem is igencsak viszketett a tenyerem, hogy valami rendesebb hallal összeakaszkodjak. Ellátogattam arra a tóra, ahol az utóbbi években a legtöbb harcsás élményemet szereztem.

Szinte pontosan 2 évvel ezelőtt írtam a Fishing Time virtuális hasábjaira a dunai kuttyogatásokról egy beszámolót. Szeretném az azóta gyűlt tapasztalataimat megosztani, mert szerencsére van miről beszélni.

A jégolvadást követően rögtön a harcsák körül keringenek a gondolataim. Napi szinten követem az időjárási előrejelzéseket, figyelem miként alakul a víz hőfoka, várom a pillanatot, hogy végre elviselhető legyen az éjszakai hőmérséklet, hogy végre a felcsalizott botok mellett várhassam a harcsákat. Sajnos az időjárás felénk elég kedvezőtlenül alakult. Alig volt néhány éjszaka, amikor plusz fokot mutatott a hőmérő, vagy ha volt is, akkor rögtön utána mínusz fokok uralkodtak az elkövetkező 4-5 éjjelen. Hiába, a Hargita hegység árnyékában jobbra nem igazán számíthat az ember.

Harcsa, Olaszország, Pó folyó. A legtöbb horgász ezt a három dolgot összekötve arra a végeredményre jut, hogy ott könnyű! Ezt azért megcáfolnám. Az igaz, hogy a legtöbb vadvízhez viszonyítva jelentősebb halállománnyal rendelkezik a vidék, de ez nem azt jelenti, hogy elég bedobnunk a csalit, és máris tépi a botot egy bestia. Amennyiben minden ideális, nem apad a folyó, esetleg van egy kis áradás, nem világít a hold, a frontok nem adják egymásnak a kilincset, akkor igen jó eséllyel tudunk barátságot kötni a bajszosokkal. Azonban, ha ezek a feltételek nem adottak, rendesen meg kell küzdeni a kapásokért, és még nem is beszéltünk a helyismeretről.

Nem divat, sőt, inkább öngól versenyzőként arról írni, hogyan készülünk fel egy adott fordulóra. Ezeket az infókat kevesen osztják meg szívesen, így a téma szokatlan, de bízom benne, hogy sok horgászt (nem csak versenyzőket) érdekel. Már csak azért is, mert egy ilyen felkészülés során gyakran kell teljesen ismeretlen vizeket „dekódolni”, amivel minden pergető szembesül valamikor az életében. Ez a feltérképező hadművelet bizonyára versenyzőnként változó – így nyilván csak a saját, viszont már többször is eredményes keret-stratégiánkat, ha úgy tetszik, gondolatmenetünket tudom bemutatni, aktuálisan a most induló pergető OB pátkai edzése kapcsán, amit barátommal és versenytársammal, Tóth Lackóval küzdöttünk végig az eső és a szél ellenében.

Az elmúlt években volt szerencsém harcsákhoz a Dunán, és a Ráckevei- (Soroksági) Duna ágon is. Egyik helyen nappal, a másikon éjjel akadtam bele több alkalommal a márványos testű, titokzatos halunkba. A harcsánál fokozottan érvényes, hogy mindig tanul, tapasztal az ember, néha a halról, olykor a haltól, lássuk...


hirdetés

Néhány hete lehetőségem volt egy délutánt végighorgászni az RSD-n, Jani barátom csónakjából. Azokban a napokban sokat betliztem a fővárosi szakaszon, szóval nagy reményekkel indultam lefele a Csepel szigeten. Sok kapásról, szép halakról beszélt a telefonban, ami be is igazolódott. Már a peca végén terveztem, hogy a közeljövőben újra ellátogatok erre a nyugodt, szép vízre. Kapóra jött, hogy pont a napokban lett kész a csónakszállító utánfutám. Ki kellene próbálni!

Sokan hallották már a TICA márkanevet, de kevesen tudják, hogy a világ legjelentősebb horgászcikk piacain, mint USA, Japán, Ausztrália a TICA márka már 30 éve egyet jelent a megkérdőjelezhetetlen csúcsminőséggel és a legmagasabb fokú műszaki innovációval, amit számos szabadalom is alátámaszt (IOS zsinórcsévélési Rendszer, RRB- Korrózióálló csapágyak, Kibernetikus Merevített Vázrendszer).

 

Lassan, nesztelenül csorogtunk csónakunkkal a tiszai éjszakában. Éppen ráfordultunk a legígéretesebb külső ívre, mikor a túloldalról reflektorfény borított el minket. Légy szíves ne világítson ránk! - kiáltottam át a kíváncsiskodó féljózan sporinak. A fény kihunyt, mi pedig dobáltuk tovább a part szélét. Itt sem kell harcsára számítanunk egy darabig – súgtam oda Pistinek. Még ötven métert sem tettünk meg, mikor ismét beragyogott minket a kereső reflektor. Miért kell ránk refizini? - kiáltottan dühösen az éjszakába, mire rögtön jött a válasz: Há mivaagy tééé? Éjjelimadááár? :oD Tovább »

Nos, akkor folytatnám a történetét, hogy az erős szezonkezdet után hogyan is alakult számomra az idei dunai wobbleres idény. Az általam rendszeresen látogatott kövezéseket továbbra is nyalogatta a félig zavaros, magas vízállással hömpölygő folyam, kitűnő terepet nyújtva a pergetéshez. Az erős sodrás a part szélébe tolta az apróhalat, melyek a partvédő kövezések által megtört víz kisebb-nagyobb langóiban leltek menedéket. Természetesen a rájuk portázó ragadozókat sem kellett messze keresni tőlük. A koszos árban igen bátran locsogtak a balinok, kaffogtak a süllők. Nekem csupán azt kellett kiokoskodnom, hogy mely vízállásnál, mely helyek kecsegtetnek sikerrel. Persze, ehhez kellenek az elmúlt évek tapasztalatai és egy nagy adag kreativitás is. Nem volt ritka, hogy egy éjszaka alatt négy-öt pályát is végigdobáltunk, keresve a táplálkozó rablóhalakat és általában az esetek többségében találkoztunk is velük... Tovább »

Egy adag epres és egy másik, sajtos etetőanyaggal az egyik kezemben, hátamon a táskával sétálok át a hídon, mikor hirtelen bevillant a kép, a bal mancsomban összefogott botokra pillantva, hogy ugye nem?! Most is? Ezt nem hiszem el, ismét otthon hagytam a feeder botom spicceit! Hogy lesz ebből horgászat? A bejegyzésemből ez is kiderül és persze az is, hogy miképpen sikerült kiló feletti dévéreket fognom, és hogyan tereltem partra életem első hat szakállas ragadozóját. Tovább »

Tomi szezonzáró drávai kuttyogatásra invitált, és hát az ilyen csábításnak nehéz ellenállni. Olyan szinten felkeltette az érdeklődésemet, hogy az UL csalikat is otthon hagytam Pécsen, de még monofilból is csak valami sodron merevségű 0,19 körülit vittem magammal. Tovább »

Tavaly nyár végén – ősz elején pár alkalommal már nyomába szegődtünk a bajuszos ragadozóknak az öreg Tiszán, ám sajnos, az évtized egérúszását éppen lekéstük és csupán néhány harcsakapásig jutottunk a szőke folyón. Szépen fogtunk azonban balinokat és akadt néhány termetes jász és domolykó is. Ezen a nyáron azonban már több figyelmet kívántunk szentelni ennek, a számunkra még ismeretlen víznek. Anno már az első próbálkozásokra is kiderült, hogy a harcsaállomány itt kivételes. Illetve, hogy a folyó sajátosságaiból adódóan, ha a körülmények megfelelőek, jó eséllyel áll ki a harcsa a part szélébe, kedvezve ezzel a pergető horgászmódszernek. Szinte minden alkalommal magunkénak tudhattunk 2-3 akciót, ám egyelőre, még nem sikerült harcsára váltani erőfeszítéseinket. Türelmetlenül vártam hát az idei első tiszai csorgást. Vajon a tavalyi tapasztalatok tükrében nyakon tudom e csípni az első célzottan fogott tiszai harimat? Tovább »

Immáron harmadik alkalommal keltünk útra, hogy harcsák után áhítozva, próbára tegyük szerencsénket a Pó deltában. Eddig egyszer sem tértem haza fogás nélkül, ám igaz, degeszre sem fogtam magamat az olasz folyón. Két éve csónakba húzott 47 kilós harcsám emléke már lassacskán a múlt homályába vész. Ezidáig egyszer sem fogtunk ki ideális körülményeket.... többnyire erősen apadó vízszint fogadott minket, így minden egyes kapásért vért kellett izzadnunk. Sajnos, így alakult ez idén áprilisban is... nemhogy rendkívül alacsony, csökkenő vízállással néztünk szembe ismét, de egy éppen betörő hidegfront is erősen csökkentette harcsafogási esélyeinket. Hiába, ha az ember fél évre előre foglalja le a horgásztúrát, abból kell főzni, ami éppen jut. Mindenesetre, mi nagy elszántsággal néztünk a dolgok elébe. Ha törik, ha szakad, idén sem fogunk hazajönni becsületharcsa nélkül. :o) Tovább »

Egzotikusabb fajok termelésbe vonására, az elsődleges feldolgozást lehetővé tévő fejlesztésekre, valamint általában az exportképes haltermelés további fejlesztésére juthat pénz, ha Brüsszel elfogadja a Halgazdálkodási Operatív Programot, amelyek a napokban küldtünk meg az Európai Bizottságnak. Mivel még mindig kevés halat eszünk, lesz halmarketing is. Tovább »

A Nyugati-övcsatorna sokszor jelent meg mellékszereplőként az írásaimban, de ahogy Machete is kiérdemelte egy idő után a főszerepet, így eljött annak az ideje is, hogy csak A Csatornáról írjak. Annál is inkább, mert idén két egyéni rekordot is köszönhetek ennek a szexi víznek. Tovább »


hirdetés

A február végén átélt felejthetetlen dunai harcsás kaland után, mondanom sem kell, keményen ráfeszültünk a bajuszosok gumival való becserkészésére. A kezdeti sikereket azonban több betlis próbálkozás követte. Hiába pihentek az ismert helyen a harik, ha egyszerűen nem volt kedvük falatozni... bizony napokig kapásig sem jutottunk. Zoli barátommal folyamatosan lesegettük, az időjárás- és vízállás előrejelzést, illetve a légnyomásváltozás összefüggéseit, de csak egy törvényszerűség látszott biztosnak, akárhogy is alakulnak a feltételek, a harcsák akkor táplálkoznak csak, amikor kedvük szottyan. :o) Így nincs más lehetőség, mint kitartóan korbácsolni a vizet és várni, hogy a csillagok végre újra együtt álljanak. Végül elérkezett a március egy kellemes felmelegedéssel, mi pedig útra keltünk, hogy még egyszer utoljára rápróbáljunk az öreg folyóra, mielőtt a harcsák végleg kiugranak a gödörből és megindulnak az ívó keszegek után a sekélyebb részek felé. Tovább »

Február második felére végleg elengedtük a süllőzést. A beköszöntő felmelegedés és az enyhe áradással bezavarosodó víz végérvényesen lezárta az amúgy sem túl eseménydús téli gumihalas szezont. Ám, az új körülmények új lehetőségeket szültek. Ahogy elmaradoztak a koppintós kapások, egymás után jelentkeztek horgainkon az ébredező bajuszosok. A hónap végére világosan kirajzolódott, mely gödrök, törések adják a harcsákat ebben az évben a Duna érintett szakaszán. Igaz a zöme nem volt túl nagy példány, de mindig benne van a pakliban egy-egy jobb harcsa megakasztásának lehetősége is. Ugyanakkor a két-három kilós bajuszosok is kemény, brutális kapásokat produkáltak az előttük lebegtetett gumihalra, illetve csónakba emelésüket is rendkívüli élmény volt átélni ez után, a kapásban sivár időszak után. Tovább »

 

Több mint ötezren szavaztak a Magyar Haltani Társaság honlapján októberben elindított közönségszavazáson, amelynek tétje az Év hala cím elnyerése volt. A korábbi évekhez hasonlóan most is három őshonos jelölt közül lehetett választani. A szavazatok közel felével (48%) a harcsa lett a versenyben az első, megelőzve a paducot (37%) és a harmadik helyezett halványfoltú küllőt (16%). Tovább »

Dinnyés - Szinte minden halfajból fogtak az utóbbi napokban, ami a Velencei-tóban megtalálható, ráadásul egy rekord harcsa is horogra akadt. Tovább »

Felhívjuk a kedves érdeklődők figyelmét, hogy 2016.09.24-én harcsafogó horgászverseny kerül megrendezésre a Tiszanána-Dinnyéshát folyószakaszon. Tovább »

A néhány hete, a Duna és a Dráva összefolyásánál fogott 158 kilós, közel három méteres harcsáról újabb képek kerültek elő. Tovább »

Tiszabábolna környékén tartottak ellenőrzést június 24-én hajnalban a NÉBIH Állami Halőri Szolgálatának munkatársai. A halőrök egy távozóban lévő halásznál több mint 20 kg halat (4 harcsát, 1 süllőt és 27 keszeget) találtak. Tovább »

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Szamos folyó déli részén tartott ellenőrzéseket a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Állami Halőri Szolgálata (ÁHSZ). Az egyik helyszínen egy jogosulatlanul kifogott 50 kg-os, 175 cm hosszú harcsát engedtek vissza a vízbe a halőrök, de engedély nélküli horgászokat és egy étteremben igazolatlan eredetű halakat is találtak. Tovább »

Csütörtökön összesen 60.000 db előnevelt harcsát telepítettek két balatoni befolyóba. Tovább »

2016.06.16-án 0:00-tól újra fogható a harcsa és a compó is. Tovább »


hirdetés

Ahogy melegszik az idő egyre több hírt hallani partközelben, bokor alatt fogott hatalmas harcsákról. A tegnapi Somogy megyében elesett ragadozó is valószínűleg az íváshoz készülődött. Tovább »

Ezt a hatalmas harcsát a fábiánsebestyéni Felfödi Lajos fogta ki Eperjesen egy nagy harmatgiliszta és 25 perces fárasztás segítségével. Tovább »

 

Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés