Már hosszú ideje fogalmazódik bennem ez az írás, amiben egy kicsit megpróbálok átfogóbb képet alkotni a Duna-deltai műcsalis horgászatról, és talán néhány téves elképzelést is el tudok oszlatni. Egyesek abban a tévképzetben élnek, hogy annyi a hal, hogy elég csak bedobni valamit a vízbe, és máris húzza. Mások véleménye, hogy már egyáltalán nincs hal. Nos, mindkét csoport téved. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy olykor akár 3 hetet is eltölthettem ebben a számomra csodás vízi környezetben. Az utóbbi években már sajnos nincs ennyi időm, de igyekszem azért legalább 1 héten keresztül szívni magamba a torkolatvidék illatát. Tapasztalataim a középső részre, a Szulina ágra, csatornáira és nem csekély számú tavára korlátozódnak, így az ottani lehetőségeket igyekszem vázolni.
Talán a Duna-deltába való bejutással érdemes kezdeni, ez Tulcsea várostól lesz izgalmas. Autóval csak korlátozott távon hatolhatunk be, és ez is időjárás függő. Esős időszakban igencsak rövid az autóval megtehető táv. Nem kell elkeseredni, vannak menetrendszerinti hajójáratok, vízitaxik, vagy a szállásadó is vállalhat beszállítást, ezt velük kell egyeztetni, hogy mit ajánlanak éppen.
El is érkeztünk az egyik legfontosabb dologhoz, a szálláslehetőségekhez. Azoknak, akik a sátras, nomád túrát választják, nem igazán tudok mit mondani, csupán annyit, hogy egy esős időszak nem fog kellemes emlékekkel szolgálni. No, de beszéljünk a kényelmesebb megoldásról. Több opció is van, az igényeknek, pénztárcának megfelelően. Bizonyos helyeken akár többcsillagos szállodákban is lehet szállást találni, ez a legköltségesebb értelem szerűen. A másik véglet, ha valamelyik halásznál szerzünk szállást. Ez jóval olcsóbb, de olyan is általában. A köztes, és talán a legjobb megoldás a kempingek, panziók, vagy horgásztanyák, nevezze mindenki annak, aminek akarja. Itt az étkezéstől, a zuhanyzásig, a kényelmes ágyakig minden igényt kiszolgálnak. Természetesen csónakbérlési lehetőség is van minden ilyen típusú helyen, de akár saját csónakkal is mehetünk – ha van –, akkor ez a költség nem merül fel.
A legtöbb horgászhoz a szállásokkal kapcsolatosan az jutott el, hogy nagy a lehúzás, átverés. Ez azonban így nem állja meg a helyét azokon a részeken, ahol én megfordultam. Kell egyeztetni a szállásadóval, és amit megbeszélünk, azt azért elvárhatjuk. Tapasztalataim szerint a legtöbb panasz az üzemanyaggal kapcsolatban szokott felmerülni, hisz vannak olyan helyek, ahol a panzió tulajdonosától ez is beszerezhető. Ezzel kapcsolatban a javaslatom, hogy mindenki a lehetőségekhez mérten, magának tankolja a csónakot a töltőállomásoknál, és akkor nem kell ujjal mutogatni senkire. Ez olykor jelenthet jó néhány kilométer távolságot, mert nem minden településen van lehetőség beszerezni az üzemanyagot. Úgy kell megtervezni a horgászatok útvonalait, hogy az ilyen helyeket időnként ejtsük útba. Aki a nyelv miatt aggódik, nincs miért, ugyanis szép számban vannak magyar anyanyelvű szállásadók is a Szulina partján, többségük a Gorgova nevezetű falucskában található, de kerülnek azért a tengerhez közelebb lévő Krisán településen is. Jómagam az utóbbi helyen vendégeskedtem a legtöbbet (http://fishtours.ro).
Térjünk rá a horgászatra, halakra is, hisz lényegében ezért vagyunk hajlandóak megtenni azt a több száz kilométert. A halállomány már nem az, mint 20, vagy 10 évvel ezelőtt, de sajnos sehol nincs már így. Remélhetőleg hamarosan ez a változás pozitív irányba fog elmozdulni. Ennek ellenére, ha egy kicsit ügyesek vagyunk, nem adjuk fel, akkor lesz élmény. Szinte minden édesvízi halat megtalálunk, én azonban a ragadozókkal foglalkoznék, ők az elsőszámú kedvenceim. Mint minden víznél, itt is fontos a helyismeret. Turistaként ezzel csak többszöri visszatérés után rendelkezhetünk, ezért mindenképpen tanácsos megfogadni a házigazda javaslatait, hogy merre induljunk. Manapság mindenki zsebében ott lapul egy digitális térkép, így eltévedni sem olyan egyszerű már, felkereshetjük a legeldugottabb zugokat is.
A legmozgalmasabb horgászatok a csukázások. Ők szinte bárhol megtalálhatóak, legyen szó tavakról, nagyobb csatornákról, vagy alig pár méter széles csatornácskákról, de még a főágban is találkozhatunk velük süllőzés közben a töréseken, vagy a homokpadokon. Ha jó helyen keressük, akkor a napi 40 – 50 darab megfogása sem példa nélküli. Természetesen azt tudni kell, hogy ezeknek nagy része 40 centi körül alakul, de akadnak azért szebb példányok is. A 10 kilósakat ne nagyon várjuk, mert akkor nem csalódunk. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy olykor, ha a legelszántabban keressük, akkor is csak pár darabot sikerül kipiszkálni még az olyan helyekről is, ahol napokkal korábban egymás után fogtuk, ilyenkor kell más helyszínek, vagy inkább más halak után nézni.
Sügérből van bőséggel, ha tudjuk, merre találjuk őket. Elképzelhetetlen mennyiségben tudnak olykor összezsúfolódni. Általában csatornák találkozásainál, tavak torkolatai, vagy kifolyói közelében a csatornákon vannak jelen nagy bandákban. Az ilyen helyeken forr a víz az apróhalaktól. Egy finom pergetőbottal, apró csalikkal könnyen ottfelejthetjük magunkat órákra az ilyen helyeken. Csak be kell lógatni a csalit a csónak, vagy a bokrok ágai alá, és máris rajta vannak. A tavakon sem ritkák, csukázás közben gyakori vendégek lehetnek.
A balinokra is lehet számítani szinte mindig. A csatornák folyóba torkoló környezetében előszeretettel vadásznak, itt találhatóak nagyobb hordákban általában. Azonban a partközeli csorgós horgászat is szép eredményekkel kecsegtet. Nagyobb távokat is érdemes csorogni és dobálni a partközeli régiót. A legjobb, hogy a nap bármely szakában lehet fogni őket ősszel. Nyáron a reggeli, esti, illetve a késő délutáni órákban szintén nem kell sokat keresgélni, sokszor vadul csattogtatnak, így már messziről ki lehet szúrni a jobb helyeket. Ha a víz nem zavaros, akkor biztos a fogás, ha jó helyen, és nem utolsó sorban jó csalival dobálunk. Zavaros víznél azokat a csatornatorkolatokat érdemes keresni, amelyek tiszta vizet szállítanak vissza a főágba, ilyenkor ezeken a helyeken igen komoly létszámban jelenhetnek meg. Nem feltétlenül óriásiak, viszont tényleg sokat lehet fogni olykor.
A végére hagytam azokat a halakat, amelyeknek a megfogása azért igényel egy kevés tudást. Nem elég, ha csak dobálunk vaktában. A harcsa a legnehezebb, mint bárhol máshol, ezért, aki kevesebb tapasztalattal rendelkezik e téren, azoknak a sikerélmény érdekében azt javasolom, hogy más irányba induljon, ne a Delta felé. Átlagosnál jobb éjszakákon a csorgós dobálás hozhat pár apróságot, mert belőlük azért akad, de a jobb példányokért sok órát kell a vízen lenni a sötétben, és komoly helyismeretet igényel, vagy vezetőt. De néha a szerencse erre is rácáfolhat, az viszont ritka. A kisebbek süllőzés közben is megtalálnak, ami szintén azt bizonyítja, hogy van utánpótlás, de útközben a felnőtté válás folyamán megcsappan az állományuk.
A gyakorlott harcsahorgászok, kitartással, és egy kevés szerencsével foghatnak szép példányokat, ha jók a viszonyok. A 100 kilós álomhatárt azért gyorsan el kell felejteni.
A süllő sem egyszerű, azonban korántsem olyan bonyolult, mint a harcsa. Elsősorban a főágban érdemes keresni a jobb példányokat, a csatornákon – ahol azért van vízáramlás is – a 2 kilós példányok már jónak számítanak, és az ennél nagyobbak már nem gyakoriak. A lényeg, hogy a főágban kell keresni, ha nagyobbakat is akarunk fogni!
Nappal a hagyományos gumis technikákkal ki lehet piszkálni párat, ősszel természetesen jobb a helyzet, ha jó a víz. A helyekben nincs nagy titok, töréseket kell keresni, viszont kell egy radar, hogy rátaláljunk a jó helyekre. Aztán, hogy a törés mely részén vannak, vagy milyen mély vízben éppen, illetve mekkora, milyen színű gumi kell nekik, azt már próbálgatni kell, de ez nem titok senki előtt, aki látott már süllőt. Viszont, amire érdemes figyelni készülődéskor, hogy legyenek kellően nagy ólomfejek készleten, ugyanis sok helyen kellhet a 40 gramm, vagy nagyobb is esetenként. Ez abból adódik, hogy a főág keskeny, szabályozott, ezért gyorsabban áramlik a víz benne.
Az éjszakai süllőzés is eredményes egész évben – nekem ez a kedvencem –, akár partról, akár csónakból. Értelem szerűen a partközeli részeket kell vallatni, hisz ilyenkor itt vadásznak. A helyeket azonban nappal érdemes megválasztani, ugyanis az egész folyó ki van kövezve, így mindenképpen jól szemügyre kell venni a helyeket, mert mindenhol nem áll egy süllő, ahol köves a part. Viszont, ha ráérzünk a helyekre, akkor sok kapásra számíthatunk. A 3 kilós méretig nem nehéz megfogni őket, azonban a nagyobbaknál már kell a komolyabb helyismeret. Rablást nem minden esetben lehet hallani, erre nem érdemes alapozni. Tapasztalatom szerint a jobb süllők éjfél körül jelentkeznek, ilyenkor már jóval kevesebb a kapás, viszont a csend miatt talán bátrabbak.
A legtöbb horgásztúra ott bukik meg, hogy kifejezetten egy halfajra hegyezik ki. Azonban, ha az aktuális viszonyok éppen nem kedveznek az adott faj horgászatának, akkor könnyen koppanás lehet a vége. És ez nem az a koppanás, amit esetleg a műcsalinkon szeretnénk érezni. Az a javaslatom, hogy legyünk nyitottak, és alkalmazkodjunk a lehetőségekhez, hogy minél több élménnyel gazdagodhassunk.
Szándékosan csak a műcsalis horgászatról beszéltem, erről van több tapasztalatom, de természetesen egyéb módszerekkel is lehet halat fogni, olykor még többet is, mint pergetve.
A horgásztúrák időzítése mindenkinek a szabadidejétől függ, viszont azt érdemes tudni, hogy az általános síkvízi tilalom június elején szokott véget érni, így mindenképpen ettől a dátumtól érdemes kalkulálni. Az ősz természetesen jó rablózó időszak, de a késő őszi túrákat könnyen tönkre teheti egy komolyabb lehűlés, vagy napokig tartó erős szél. Érdemes informálódni a várható időjárásról.
A szúnyogokról csak annyit, hogy évente változó a mennyiségük, van, amikor sok van, és van, amikor nagyon sok, de ez csak az este első órájára jellemző, és az igazi horgásznak nem kifogás. Nyáron a turisták miatt még említést érdemel a csónak, illetve hajóforgalom és azon se lepődjön meg senki, ha egy tengerjáró óriás zötyög el mellette a főágon. Éjszaka természetesen csak egy-két kósza járművel lehet találkozni.
A fotókat hosszan nézve többen is mondhatják, hogy ekkora halakért nem érdemes elutazni. Szándékosan nem válogattam be nagyobb halakat, hisz akkor meg az a vád érne, hogy azt akarom sugallni, hogy tele van a Delta kapitális halakkal. Nem, a szándékom az volt, hogy egy olyan őszi túrát mutassak be, ami gyengébb viszonyok között is elérhető.
Összegezve a dolgokat nem kell megijedni a Duna-deltától, csak felkészültnek kell lenni!
