Erdély címkével megjelölt cikkek

 

Valaha létezett egy kis székely falu Erdélyben, Bözödújfalu néven emlegették, míg a román állam 1975-ben árvízvédelmi tervekkel el nem kezdett építeni egy gátat. A valódi tervek azonban sokkal aljasabbak voltak, a magyar falvak ellen indult rombolás állt a háttérben. Pár év múlva leállt az építkezés, úgy látszott, hogy megmenekül a falu, de a 80-as években ismét munkához láttak és elkezdték a falu kitelepítését. 1994-ben már az ottmaradt házak a 2 templommal együtt a víz alá kerültek.

A jégolvadást követően rögtön a harcsák körül keringenek a gondolataim. Napi szinten követem az időjárási előrejelzéseket, figyelem miként alakul a víz hőfoka, várom a pillanatot, hogy végre elviselhető legyen az éjszakai hőmérséklet, hogy végre a felcsalizott botok mellett várhassam a harcsákat. Sajnos az időjárás felénk elég kedvezőtlenül alakult. Alig volt néhány éjszaka, amikor plusz fokot mutatott a hőmérő, vagy ha volt is, akkor rögtön utána mínusz fokok uralkodtak az elkövetkező 4-5 éjjelen. Hiába, a Hargita hegység árnyékában jobbra nem igazán számíthat az ember.

A legtöbb horgász képzeletébe a legyezés nyári horgászmódszerként van beékelődve. Az igaz, hogy ez is, mint minden más módszer, nyáron a legkényelmesebb, mikor süt a nap, meleg van, a hűsítő hegyi folyók, patakok vizében térdig gázolhatunk, és szép sorban fogjuk a színes halakat.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ha pisztrángozni támad kedvem csupán pár kilométer választ el attól a folyócskától, ahol a legtöbb pettyes hal található. A műlegyes pisztránghorgászatnak különös varázsa van, ezért talán érthető, hogy olykor a nagyobb testű ragadozóhalakat egy kis időre lecserélem a pisztrángokra. Ha mindent jól csinálok, megtalálom a nyerő legyeket, igazán mozgalmas órákban lehet részem. A kisebbeket többnyire könnyű becsapni, ők biztosítják, hogy ne lankadjon az érdeklődésem, míg össze nem találkozom egy-egy nagyobb egyeddel. Azonban, mint minden horgászatban, itt is a testesebb halak azok, amelyek igazán meggyorsítják az ember pulzusát.

A több évre visszanyúló horgászpályafutásom során, mikor sikerült beleszaladnom egy-egy jobb halba, gyakran megkaptam horgászismerőseimtől, hogy szerencsés vagy mázlista vagyok. Ez manapság sincs másképpen, most is gyakran hallom, hogy szerencsém van a nagy halakkal. Lassan kezdek elgondolkodni, hogy a sok horgászattal eltöltött órának nincs jelentősége, s annak, amit úgy neveznek, hogy tapasztalat, szintén nincs köze a sikereimhez? Néha megpróbáltam megmagyarázni, hogy talán azért szeretnek a nagyobb halak, mert makacsul kitartok a csali vagy hely mellett, ami szerintem a darabosabb egyedekhez hozzásegíthet, és nem a „biztos” mennyiségre hajtok.

Egy közel 140 hektáros tározón kellett megkeresnem a hőn áhított ragadozókat. Elejét véve a találgatásoknak, hogy melyik víz is lehet, elárulom, hogy a Zeteváralján található tározóról van szó, ami Erdély egyik legszebb tava is egyben. A terjedelmes vízfelület mellett rejtekhelyekben sincs hiány, így kellemes kalandnak ígérkezett a csukák lelőhelyének a felderítése. Nem írom, hogy nehéz, vagy megerőltető feladat volt, mert ha így lenne, akkor nem szeretnék horgászni.

Romániában számtalan szebbnél szebb hegyvidéki patak, folyó, tó van, amelyek otthont adnak a sebes pisztrángoknak, azaz otthont adnának, ha a legtöbb ilyen jellegű vizet ne ürítették volna ki a lelkes helyi horgászok. A legnagyobb probléma, hogy nem csak a horgászok keze van benne a dologban, hanem az erdészek végzik talán a legnagyobb pusztítást, annak ellenére, hogy ők kellene vigyázzanak a patakok élővilágára. Számtalanszor hallottam, hogy az ívni vonuló nagy pisztrángokat kövekkel dobják halálra, vagy éppen nyáron árammal nulláznak le egy-egy szakaszt a patakokon.

Elérkezett a tél, habár kicsit enyhébb, mint általában vagy mint lennie kellene, de azért csak bekopogott. A legtöbb víz gyorsan behártyásodott, ami ellehetetlenítette a horgászatot, mert még nem tartotta meg biztonságosan azokat a horgászokat, akik a tétlenségtől szenvedve már megfurkálták volna. Szenvedtem én is és csak a jég vastagodásától várhattam a kínjaim enyhülését. Kedves barátaim is hozzájárultak ahhoz, hogy még elviselhetetlenebb legyen ez az időszak, folyamatosan posztolgatták a pergetve fogott szebbnél-szebb halaikat Magyarország különböző szegleteiből.


hirdetés

Az idén sajnos kevés időm jutott a nagy kedvenceimre, a harcsákra, ezért bármennyi színes pisztrángot vagy csukát fogtam, komoly hiányérzetem volt, amit pótolnom kellett. Mivel a közelben egyetlen jelentősebb folyó sincs, amiben harcsa lenne, ezért állóvízi harcsázásra kellett vetemednem, amire szerencsére jó lehetőségem nyílt egy közeli tavon. A kishalas harcsázás vezetett korábban is a legjobb eredményekhez, ezért erre készültem. Viszont ennek egyetlen hátránya, hogy be kell szerezni a megfelelő méretű csalihalakat, ami nem mindig egyszerű.

A munka ünnepével veszi kezdetét hazánkban a hegyi vizeken a horgászat, ettől az időponttól kezdődően lehet a fenyvesek árnyékában kanyargó patakokban elkezdeni a horgászatot. Mikor elindultam otthonról, még nem volt határozott elképzelésem, hogy hol is fogok kikötni, egyvalami azonban biztos volt, mégpedig az, hogy horgászni fogok. Az sem volt világos, hogy milyen módszerhez nyúlok, legyezés vagy pergetés, de mindegy is volt tulajdonképpen.

 

Úgy alakult, hogy összetrombitálták az egykori gimnáziumi osztálytársakat a kétszer huszonkét és fél éves érettségi találkozóra, ahova eljött mindenki, aki tudott s akart. Hál’Istennek még sokan el tudtunk menni. Sima horgász-jellemferdülés miatt azonban már évekkel ezelőtt kiszemeltem a találkozó helyszínéhez közeli folyócskát, hátha... Botok, legyek, gázlócucc stb., stb... A Juhod-pataka Szovátánál bújik a Kis-Küküllőbe, de sokkal érdekesebb a felső fertálya, ahol állítólag pisztrángok és lepényhalak is élnek. A vízben halak, a szárazon meg medvék tanyásznak, annak rendje s módja szerint. Szólt is az egyik osztálytársam, aki ott épített magának egy luxusvityillót, hogy nem nagyon ajánlja a csendes kószálást, a pecát meg egyáltalán nem, mert a medvék is megszomjaznak néha, s szomjukat leginkább a Juhod vizével oltják. - S mi lesz, ha megvérszomjaznak?! Tovább »

Sajnálatos módon sok horgász gyűlöli a ragadozó halakat, mert „kieszi” a békés halakat a vizekből. Környékünkön legfőképpen a zeteváraljai tározónál terjedt el ez a nézet. Legtöbben az ezüstkárász, szélhajtó küsz vagy paduc megfogyatkozását is ebben látják. Már többször próbáltam elmagyarázni, hogy ez teljesen nem így van. A békés halak hiányáért legfőképpen a panaszkodó horgászok okolhatók, ugyanis ők viszik véghez a legnagyobb pusztítást. Lehetne boncolgatni még tovább is az okokat, de most maradjunk a ragadozó halak „kártevésénél”. Tovább »

Ennél jobb címet nem lehet kitalálni. A tábla Zeteváralján, a Nagy-Küküllő hídja mellett áll. A fohász híven tükrözi a folyót kezelésbe vevő emberek törekvését. November közepén rendezték meg a a Flyfishing Dedicated legyesklub által már régebbről beharangozott szezonzáró legyes találkozót itt a Madarasi-Hargita aljában. A találkozóra a rendezők meghívásos alapon kb. 40 főre számítottak. Mindenki eljött, kivéve a bolgár legyeseket és néhány helybélit, akik ilyen-olyan okok miatt kihagyták ezt az alkalmat. Bánhatják. Tovább »

Pár éve még gyakran látogattam e bizonyos tavat, mely Maksa és Sepsibesenyő határában fekszik a maga 81 hektárjával. Nagy békéshal állománnyal rendelkezett, én meg a pontyhorgászat mellett tettem volna le akkoriban a voksomat. Tovább »

"Sokat írtunk már arról ami rossz volt ezen a világon, túlságosan is sokat. Könyvtárakat töltöttünk meg vele. ideje, hogy arról is írjunk ami jó volt. Mert a rossz eltűnik, fölszívódik, s gyorsan hegedő sebhely marad utána. De a jó, az örökkévaló." Tovább »

“Tudni kell, hogy mikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte volt a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszor adódik. Szóval az Úristen éppen elkészült a maga munkájával, s kedvtelve szemlélgette a világot, mikor megszólalt mögötte a legöregebb főangyal. Egy olyan nagy bajuszú, időt-töltött főangyal volt ez, olyan törzsőrmesterféle. Azért volt szabad neki megszólalnia." Tovább »

Már két hete folyamatosan esik..nem tisztulnak a vizek..nagyon nincs hol pecázni. Egy közeli falun átfolyik egy kisebb patak, melyet tavaly hatalmas nagy markolók tisztítottak ki..akkor volt benne 15-20 cm-s domi.. de miután ezek kikotorták arrafele se néztem. Tovább »

Lassan egy éve kezdtem el a pergetést komolyabban, rengeteget olvastam, illetve jó pár kisfilmet is megnéztem, ami a pergetéssel kapcsolatos volt. Ennyi idő alatt sikerült rájönnöm arra, hogy a pergetés mely ága áll közelebb hozzám. Ez nem más, mint a könnyű pergetés. Ezzel akkor azt hiszem, hogy mindent elárultam. Nem is húznám tovább az időt, inkább belevágok. Tovább »


hirdetés

Elfelejtettem basszus.. Elég rég voltam kint pecázni. Tegnap délután nézegettem a régi képeket, és akkor láttam, hogy kimaradt egy beszámoló. Hát lehet, hogy nemlesz az igazi, de azért egy próbát megér : Július környéke volt talán.. Baráti társaságom egy részével felmentünk a Bucsinra. Hárman nekivágtunk biciklistől, csomagostól a 89 kilóméteres útnak. A többiek busszal jöttek. Tovább »

 

A Nagy-Küküllő Vadász és Sporthorgász egyesület kezelésébe tartozó vizekbe a szokásos tavaszi ivadéktelepítések az idén sem maradtak el. Első lépésben a hegyi vizekbe kerültek új lakók, majd a síkvízi szakaszra is megérkeztek a kis ragadozók. Tovább »

Néha hosszasan elgondolkodom, hogy mi késztet arra egy szellemileg ép – nem fogyatékos – embert, hogy a különböző mocskaitól úgy szabaduljon meg, hogy kiviszi a természetbe, leggyakrabban a folyók, patakok partjára és szétszórja. Talán abból a megfontolásból tesznek így, hogy az árvíz majd úgyis tisztára mossa a partot, eltakarítja a szemetüket, és ezzel „tisztára mossák magukat is”. Az áradások valóban elviszik a szemét javát, de nem a világ végére. Valahol, talán pár kilométerrel odébb, valakinek az udvarán felhalmozza majd a jó kis baktériumtelepet, és majd szidjuk az árvizet, hogy mennyi fertőzés okozója. Az ilyen szemetelőknek talán eszébe sem jut, hogy az ő portájára is vihet a víz valami ajándékot, amit valahol fentebb a folyón egy hasonló szellemi képességekkel rendelkező ember ömlesztett le. Arról nem is beszélve, hogy a szennyezett vizek a talajban eljutnak a kutakig, és meg is ihatjuk a saját szennyünket. Tovább »

 

Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés