pisztráng címkével megjelölt cikkek

 

Basszus, mekkora pér! - gondolom, miközben állok a két, de lehet, hogy inkább három méter mély gödör alatt, és a mélyben vöröses uszonyú árnyat figyelem, miközben lázasan kotorászok a nimfás dobozban.

Most gondolom néhányan nagyokat pislognak, hogy –de hisz tavasz van, legalábbis az közeleg, hogy jön ide az ősz? Igazuk van, sehogy, csak nem akartam még jó pár hónapot várni, míg ismét sárgulni kezdenek a falevelek, és az is szerepet játszott, hogy a tél után most kezdem csak igazán érezni a hiányát egy igazi horgászatnak. Tehát most kívánkozik ki belőlem, és ha jön, akkor kell engedni kifelé. A legyezés egy olyan téma, ami keveseket érdekel, szűkös a tábor. Szóval lesznek, akik talán elolvassák ezeket a sorokat, lesznek, akik esetleg csak a fotókat görgetik hosszan, és lesznek, akiket teljesen hidegen hagy az egész. Nem vagyunk egyformák, én sem hallgatok meg mindent, amit zenének neveznek.

Új-Zélandról hazatérve, őszintén szólva semmi kedvem nem volt a környező országokban pisztrángozni. A tízkilós pettyesek kergetése után a kilós példányokra való horgászat inkább csak játékpecának tűnt, így hónapokig nem is foglalkoztatott a gondolat.

Az első lazacom olyan semmilyen volt. Se nem kicsi, se nem nagy, olyan bő negyvenes. "Vacsorára pont jó lesz" - gondoltam, miközben nyúltam a merítőért. "Vacsorára pont jó lesz" - gondolta az a méterhúszas, szemre húsz kilón felüli sebes pisztráng is, amikor a lábamnál marta le a horogról. "Azbeszmegbaszta..." - mormoltam magamban az örök klasszikust.

A Tongariro nemzeti park és a rajta átmenő ugyanilyen nevű folyó sokszor nem egyszerű pálya, és nem csak azért, mert szezonban tele van orkkal (amúgy tényleg itt forgatták a Gyűrűk ura-filmek Mordorban játszódó jeleneteit).

A legtöbb horgász képzeletébe a legyezés nyári horgászmódszerként van beékelődve. Az igaz, hogy ez is, mint minden más módszer, nyáron a legkényelmesebb, mikor süt a nap, meleg van, a hűsítő hegyi folyók, patakok vizében térdig gázolhatunk, és szép sorban fogjuk a színes halakat.

A nagyobb, szemre közel méteres hím ingerülten derékba kapja a kisebb, fél méteres szivárványost, lejjebb úszik vele a patakban vagy ötven métert és lerakja, majd sietve visszaúszik sóderzátonyon várakozó ikrása mellé. "Eszem-faszom megáll!" - mondom ki hangosan a fűben hasalva.

Őszi hajnal van, épp csak felkúszott a nap, amikor megállok a kocsival a tehénlegelő szélén. Gyorsan felrángatom a csizmát - a mellény, a szák és a legyezőbot már bekészítve, ugrok is át a kerítésen, mert a mező túloldalán a patak vár, a patakban pisztrángok, a pisztrángok közt meg talán a régóta áhított nagy brownie is. "Aaaaakúúú..ááád!!!!!" - üvöltöm pár perc múlva, amikor a pár méter magas löszös partról sikerül úgy beszakadnom a combig érő jéghideg vízbe, hogy még a fejem is megmerül. Még el sem kezdtem a pecát, de az első nagy barna máris majdnem becsúszott.


hirdetés

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ha pisztrángozni támad kedvem csupán pár kilométer választ el attól a folyócskától, ahol a legtöbb pettyes hal található. A műlegyes pisztránghorgászatnak különös varázsa van, ezért talán érthető, hogy olykor a nagyobb testű ragadozóhalakat egy kis időre lecserélem a pisztrángokra. Ha mindent jól csinálok, megtalálom a nyerő legyeket, igazán mozgalmas órákban lehet részem. A kisebbeket többnyire könnyű becsapni, ők biztosítják, hogy ne lankadjon az érdeklődésem, míg össze nem találkozom egy-egy nagyobb egyeddel. Azonban, mint minden horgászatban, itt is a testesebb halak azok, amelyek igazán meggyorsítják az ember pulzusát.

Négy hónap. Talán öt is. Ennyi telt el anélkül, hogy sikerült volna akár egyetlen pisztrángot is közelebbről szemügyre vennem. "A világ egyik legjobb pisztrángos vizének a partján állsz. A legutóbbi, 2009-es kutatáskor több, mint ezer pisztrángot számoltunk össze a patak egyetlen kilométerén." - hirdette a tábla a néhány méter széles vizecske mellett. Eszembe jutottak az otthoni pisztrángozások, sőt az első műlegyes halam is, egy igazi vadvízi erdélyi sebes, közel húsz év távlatából. Ilyen béna nem lehetek - gondoltam, és sértődötten a földre köptem.

 

Egy hónappal ezelőtt betelt a pohár. Mármint a meló pohara, a türelem túlcsordult. Ez így nem mehet tovább. Pecázni kell! Tovább »

Két peca után nem lettem legyező horgász, de leírhatatlan hatással volt rám a 40. születésnapom alkalmából tartott legyező peca Szlovéniában. Elképesztően sok, meseszép hal, tökéletes társaság, gyönyörű idő, igazi ünnep volt na! Tovább »

A bosznia-hercegovinai műlegyező világbajnokság után két héttel alkalom adódott egy három napos túrára a Pliva folyóra. Gyanús volt, hogy nagy legyesászok sem villogtak túlságosan a Pliva-i szektorokon. Más források is megerősítették, hogy a Pliva egy rafkós horgászvíz. Mi jöhet még ezután? Tovább »

Azt mondják, a jazz-hez, a whiskey-hez, az anális szexhez valamint a legyezőhorgászathoz elég érettnek (más szóval öregnek) kell lenni, de én valahogy 30 után sem értettem, hogy mi a jó abban, ha fingilingi kis legyekkel fingilingi méretű halakat fogdosnak. Tegnap megértettem. Tegnap óta nekem annyi. Tovább »

A Gaja-patakon jártunk. Kicsit mindig félek, ha új vízre megyünk, ezért próbálok minél több információt begyűjteni arról, mielőtt elindulunk. Most is így tettem, de a konklúzió mindig ugyan az: higgy magadban és a benned lévő horgász-megérzésben! Bocs, hogy így az elején lelövöm az "üzenetet". Nem kell több egy jó horgászathoz csak ez a hit! Tovább »

Egzotikusabb fajok termelésbe vonására, az elsődleges feldolgozást lehetővé tévő fejlesztésekre, valamint általában az exportképes haltermelés további fejlesztésére juthat pénz, ha Brüsszel elfogadja a Halgazdálkodási Operatív Programot, amelyek a napokban küldtünk meg az Európai Bizottságnak. Mivel még mindig kevés halat eszünk, lesz halmarketing is. Tovább »

Úgy alakult, hogy összetrombitálták az egykori gimnáziumi osztálytársakat a kétszer huszonkét és fél éves érettségi találkozóra, ahova eljött mindenki, aki tudott s akart. Hál’Istennek még sokan el tudtunk menni. Sima horgász-jellemferdülés miatt azonban már évekkel ezelőtt kiszemeltem a találkozó helyszínéhez közeli folyócskát, hátha... Botok, legyek, gázlócucc stb., stb... A Juhod-pataka Szovátánál bújik a Kis-Küküllőbe, de sokkal érdekesebb a felső fertálya, ahol állítólag pisztrángok és lepényhalak is élnek. A vízben halak, a szárazon meg medvék tanyásznak, annak rendje s módja szerint. Szólt is az egyik osztálytársam, aki ott épített magának egy luxusvityillót, hogy nem nagyon ajánlja a csendes kószálást, a pecát meg egyáltalán nem, mert a medvék is megszomjaznak néha, s szomjukat leginkább a Juhod vizével oltják. - S mi lesz, ha megvérszomjaznak?! Tovább »

Milyen az a szerencsés túra, amikor a képek rendezésekor nem kell használni semmilyen képmanipuláló programot, csak maximum a képkivágást kell egy icipicit slankítani, ugyanis nincs mindig idő a felvétel készítése közben a zoomolgatásra? Milyen az a szerencsés túra, amikor megismétlődik egy emlékezetes kaland, ugyanazon a vízen? Milyen az a szerencsés túra, amikor kezdő legyes unokaöcséd mesés mennyiségű halat fog és mindezt a te legyeiddel? Milyen az a szerencsés horgászkirándulás, amelyen kezdő unokaöcséd 50 centi fölötti szivárványost fog, második dobásra? Milyen az, amikor két, egymás utáni napon aránylag szélcsendben, tiszta időben, szinte mindvégig szárazléggyel lehet horgászni? Milyen az a szerencsés túra, amikor a víz kristálytiszta, a halak a sapkád emblémáját messziről kibetűzhetik, ha akarják? No milyen? Tovább »


hirdetés

Dolgozóba voltam Olaszországban. Általában meg szoktam hányni-vetni magamban, hogy van-e az úticél közelében peca-lehetőség. Nem tudom, hogy van ez, de valahogy mindig akad. Most is volt, félúton visszafele a Dretát szemeltem ki. Valahogy úgy alakult, hogy- bár többször voltam azon a vidéken- a Dretára vagy horgásztársaim fanyalgása (kicsi a víz, nincs benne galóca, nagy a víz, zavaros a víz) miatt, vagy a tényleg túl magas vízállás miatt nem nagyon került sor. Szeretem a kisebb hegyi vizeket, általában jól elvagyok velük, most sem volt ez másként. Egy délután és egy délelőtt jutott rá. Tovább »

...válts nagyobbra. Egyszerű ez, mint az egyszeregy. Ha fel lennél rá készülve még egyszerűbb lenne. Icipici osztrák patakra voltunk hivatalosak Deutchlandbergbe. A víz kezelője nemzetközi hírű oktató és igazi dzsungelpecára csábított. Tovább »

 

A magyar csapat szinte teljesen esélytelenként indult el az Ostravában rendezett Trout Union Cup pisztrángfogó horgászversenyen, és végül - óriási meglepetésre - megnyerte a kétnapos viadalt. Tovább »

A Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége a Gyöngyös és Pinka patakba, valamint azok vízrendszerébe és a Répce folyóba összesen 12.000 db előnevelt sebes pisztrángot helyezett ki a tegnapi nap folyamán. A pisztrángok Hoitsy György tenyésztő lillafüredi telephelyéről kerültek új vasi otthonukba. A halak Vas megyébe történő szállítását Monos Tibor sporthorgász végezte és Mesterházy József megyei halgazdálkodási felügyelő nyomon követte, melyért külön köszönet illeti a horgásztársakat. Tovább »

Néhány nappal ezelőtt került elő Új-Zéland Déli szigetéről ez brutális szivárványos pisztráng. Tovább »

Veszprém - A pecások körében Kövi Gábor nevét sokan ismerik. Egész életében műlegyes horgász volt, és nem is akármilyen, a szaklapokban publikált műlegyes történetei, az egyesületi életről szóló beszámolói sok fiatalt indítottak el a műlegyes horgászat felé. Mára a horgászat nála filozófiává vált, úgy horgászik, hogy nem használ horgot, és nem fog halat. Tovább »

Az Észak-Magyarországi Horgász Egyesület kezelésében lévő vízbe 70 kilogramm pisztráng került, a következő ütemben, októberben pedig egy újabb szállítmány érkezik majd. Tovább »

60 ezer pisztráng szabadult ki egy haltelepről és került az Avon-folyóba, alaposan felháborítva a hampshire-i horgászokat. Tovább »

8.000 db előnevelt sebes pisztrángot telepítettek a vasi vizekbe. Tovább »

A Nagy-Küküllő udvarhelyi szakaszán rendezik meg a Trout Union Cup 2016 elnevezésű nemzetközi horgászversenyt. Tizenhárom európai ország legjobb pergetőhorgászai mérik össze tudásukat a hétvégén. Tovább »


hirdetés

A Nagy-Küküllő Vadász és Sporthorgász egyesület kezelésébe tartozó vizekbe a szokásos tavaszi ivadéktelepítések az idén sem maradtak el. Első lépésben a hegyi vizekbe kerültek új lakók, majd a síkvízi szakaszra is megérkeztek a kis ragadozók. Tovább »

Harcsa, ponty, keszeg és a pisztráng ez kerül legtöbbször a magyar családok asztalára karácsonykor. Ilyenkor természetes a hal – az éves fogyasztás 35 százalékát fogyasztjuk az ünnepeken. De év közben vagy nehéz halhoz jutni, vagy nem gondolnak rá a háziasszonyok, ha vásárolnak – hangzott el a Kossuth Rádió Hajnal-táj című műsorában. Tovább »

 

Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés