A megálmodott Küküllő, az álomfolyó

2013.11.20. forrás: LégyreMények

Ennél jobb címet nem lehet kitalálni. A tábla Zeteváralján, a Nagy-Küküllő hídja mellett áll. A fohász híven tükrözi a folyót kezelésbe vevő emberek törekvését. November közepén rendezték meg a a Flyfishing Dedicated legyesklub által már régebbről beharangozott szezonzáró legyes találkozót itt a Madarasi-Hargita aljában. A találkozóra a rendezők meghívásos alapon kb. 40 főre számítottak. Mindenki eljött, kivéve a bolgár legyeseket és néhány helybélit, akik ilyen-olyan okok miatt kihagyták ezt az alkalmat. Bánhatják.

hirdetés

 Jó társaság gyűlt össze Erdélyből, a Regátból, a Felvidékről, Olaszhonból és Magyarországról. Egyesek több mint 800 kilométert utaztak Eperjesről Zeteváraljáig.
A Műhoszt ketten képviseltük.

Fohász

Lee akcióban

A folyó jó passzban volt, szintje a normális, átlagos, a víz tiszta, a halak a helyükön, kivéve a sebes pisztrángok egy részét, amelyek ívásra készülődve elkezdtek felhúzódni a mellékvizekbe.

Ez a pöttyös nem vonult fel ívni. Az ilyen méretes pisztrángok itt már nagyon ritkák és matuzsálemnek számítanak.

Első nap a szálláshely környékén (Zeteváralja Panzió) próbáltunk szerencsét, kevés sikerrel, mert mint utóbb kiderült három óra után már kár dobálni, a halak abbahagyják a táplálkozást.
Este welcome-drinkelés, légykötés, vacsora, beszélgetés után elvackolás a nagyon olcsó és kényelmes szálláson, aztán durmi reggelig.

Aranyszínű wolfram fej, fluokék test, 10-es horog. Ez volt a menő. És a 10 láb hosszú, #4 -es botok

A vendéglátóink előre szóltak a bevetendő legyek ügyében. Középhosszú nimfázásnak nevezném a technikát, ők vonszolgatósnak hívják és két nimfával űzik. A szerelék végén van a nehezebb légy, amit 2,5 ÷ 4,0 mm-es wolfram fejjel kötnek, így késő ősszel az élénk, kék, narancs, pink színek a fogósabbak. A felvidékiek PT-vel pecáztak, legalábbis ezt mondták.
A felső nimfa kisebb gammarus, vagy akármi, de mindig hot-spottal kötve.

Simon, egy vérbeli purista, csak üveg,- vagy nádbottal pecázik és szárazléggyel. Ezt a szivárványost is szárazzal fogta

A szombati pecát a zeteváraljai híd alatt kezdtük, Lee fölfele én meg lefele indultam. Ennél a zúgónál aztán szinte le is gyökereztem, mert már az első dobások után finom kapások voltak. Innen jött a nagy sebes is

A zúgó fölötti "csendesből" Lee kimádkozott két pisztrángot, aztán elindult fölfele, estig nem is láttam

Peca közben, a szemem sarkából többször is figyeltem, ahogy valami nagyon kitartóan szedeget a bal parti fák alatt. Szivárványosra gyanakodtam és Simon példáján felbuzdulva óvatosan visszaosonva az autóhoz, botcsere, váltás úszó zsinórra, szárazlégyre és nagy ívben a szedést kezdtem dobálni.
Semmi.
Felkötöttem egy piros üvegfejes fekete nimfát, első dobás, és ....

...egy pici domolykó volt a szedegető (balind ennek a becsületes neve errefelé). Ez itt elég ritkaság-számba megy, csodálkoztak is a helyiek. Mostanság senki sem fogott domit

Három óra tájt egy kisebb csapat gyűlt össze a zúgónál...

...és minden tudásukat latba vetve, fogtak egy 1,80-as galócát. Ez volt a nap hala. Itt jól látható, hogy az a fránya Borisz nem is iszik, csak mutogat, meg legyet köt (igaz, hogy az meg itt nem látszik)

Vendéglátónk és fő szervezőnk, Zsolt bemutatja az "erdélyi vonszolgatós" technikát. De ebből a zúgóból ő sem tudta kifogni a még kifoghatót. Késő volt már, akárhonnan is nézzük

Dobóbemutató vacsora előtt.

A kitűnő horgásznap után megint egy beszélgetős, csevegős, filmvetítős este elé néztünk.
A Műhosz által küldött molinót kitűztük a falra (szerényen, hisz mi nagyon kevesen voltunk), levetítettük Ákos filmjeit, a tiszavirágzós nagyon tetszett mindenkinek, a csukás is, a domis-garamosnak a feelingjét dicsérték, amit itt tolmácsolok.
Vendéglátóinkkal megbeszéltük, hogy ha szeretnénk, akkor a Műhosz versenysorozat valamelyik fordulóját megszervezik nekünk, szállás és ellátás van, hal van, biztosítják a bírákat is.
Én még megfűszerezném egy egy napos kirándulással a közeli Madarasi Hargita csúcsára (1801 m), ami innen aránylag könnyen elérhető.
Hazautazáskor még megálltunk a Kis-Küküllő partján is. Nagyon jó víznek néz ki, vendéglátóink szerint őn, paduc és domi fogható itt és egyre jobb a vize. Ha sikerül majd valahogy ezt a vizet is odaadó kezelésbe venni, akkor a Nagy-Küküllő mintájára, ebből is kitűnő legyesvizet lehet majd varázsolni. Csak elhatározás és kitartás kérdése.
És eltökéltségé, amire a Flyfishing Dedicated csapata képes volt.
Köszönet ezért a pár szép napért!
Hajrá fiúk!!!

hirdetés