Pergetés
Majdhogynem lehetetlen vállalkozásra szántam magam. Dunai galócát akartam fogni, itthon, Romániában. 30-40 évvel ezelőtt az engedélyek beszerzése lett volna a nehezebb, nem a halfogás. Akkoriban a leírások alapján több folyónkban is szép számban jelen volt, telepítették, és vigyáztak is rájuk. Manapság, az iparosodásnak, a mederkotrásoknak, orvhorgászatnak, és szennyezéseknek köszönhetően az élettere jelentősen leszűkült, és az állomány annyira megcsappant, hogy értelmetlennek tűnt a keresése. Ennek ellenére, vagy pont amiatt, hogy eltűnt, a védelmére már nem fordítottak hangsúlyt. Papíron komoly következményei vannak, ha valaki kifog és elvisz egy galócát, de a gyakorlatban nincs aki betartassa. Nos, talán ezért is voltak szkeptikusak a barátaim, amikor felvázoltam terveimet.
Tisza-tavi kölyöknek a mindennapos ragadozóm a balin volt, a "komoly" hal pedig a csuka. Ennek megfelelően nagy becsben tartottam, és rendszeresen horgásztam is rá - a hidegebb hónapokban. Fel tudtam úgy nőni, hogy érdemben nem horgásztam csukára zavarosabb, vagy kevésbé áttetsző vízen.
Azon a napon három értékelhető méretű halat fogtam, de nem jött könnyen az eredmény. A szokásos méretű csalira meg sem mozdultak, váltani kellett.
Mikor elindultunk kövesezni, két dologban bíztam, hogy nem hordták haza még az összeset, és hogy rommá fogjuk magunkat. Bejött, de ebből csak egy az, ami még most is igaz.
A ragadozók horgászata során gyakran szembesülünk olyan problémával, hogy a megcélozott halaink akadóban, sűrűbb növényzetben tartózkodnak. Ezeken a helyeken a hármashoroggal szerelt műcsalik kevésbé hatékonyak, ilyenkor valami mást kell kitalálni.
Ha valaki esetleg még nem próbálta, az nem is sejti mekkora élmény domolykóra pergetni. Keményen vág oda a csalinak és jól tartja magát a horgon is. Kapása szinte összetéveszthetetlen a többi haléval, olyannyira vehemens.
Nemrég azt az építő jellegű kritikát kaptam, hogy az egyes módszerekhez kapcsolódó általános információkra sokkal inkább szükség van, mint a részletekbe menő, már-már szőrszálhasogató, versenyhorgászat szintű elemzésre. Jogos - gondoltam -, hiszen sokkal több a pergetéssel még ismerkedő pecás, mint a gyakorlott sporttárs. El is döntöttem, hogy ezúttal a csuka pergetéséről egy átfogó, általános, de azért a trendet követő írást készítek el. Majdnem sikerült is.
Bizonyára vannak páran, akik több kapitális süllőt fogtak nálam, ez az írás nem is nekik szól, hanem azoknak, akiknek még egyáltalán nem vagy már volt a horgon, de valahogy mindig a nagy ment el.
hirdetés
A Sebile név bő három éve vált világszerte ismertté, amikor 2011 elején bejelentették, hogy a Pure Fishing akvirálta a Sebile wobblergyártót. A nagy cég egy csapásra elérhetővé tette a wobblereket, megsokszorozva a gyártási kapacitást.
Harcsa, Olaszország, Pó folyó. A legtöbb horgász ezt a három dolgot összekötve arra a végeredményre jut, hogy ott könnyű! Ezt azért megcáfolnám. Az igaz, hogy a legtöbb vadvízhez viszonyítva jelentősebb halállománnyal rendelkezik a vidék, de ez nem azt jelenti, hogy elég bedobnunk a csalit, és máris tépi a botot egy bestia. Amennyiben minden ideális, nem apad a folyó, esetleg van egy kis áradás, nem világít a hold, a frontok nem adják egymásnak a kilincset, akkor igen jó eséllyel tudunk barátságot kötni a bajszosokkal. Azonban, ha ezek a feltételek nem adottak, rendesen meg kell küzdeni a kapásokért, és még nem is beszéltünk a helyismeretről.
