Mikor elindultunk kövesezni, két dologban bíztam, hogy nem hordták haza még az összeset, és hogy rommá fogjuk magunkat. Bejött, de ebből csak egy az, ami még most is igaz.
Ricsivel kövesezésre adtuk a fejünket, s ha valamiféle rendszerességet szeretnék benne felállítani, azt hiszem, hogy a kétévente egy alkalom megállja a helyét. Méltánytalanul ritkán szánjuk rá magunkat pergetni e halfajra, pedig jó peca, mikor hegyekben állnak alattuk, s minden dobás kapás.
Hol?
4-5 méter mély dunai öbölben, hét fokos vízben. A kövesek ősszel a folyóról állóvízbe vándorolnak, előszeretettel állnak árnyékos, akadós, töréses részekre. A horgászat első órája a raj keresésével telt. Méterről-méterre lehorgásztuk a pályát, de egy-két kósza kősüllőn, és egy kis balinon kívül más nem akadt.
Mivel?
Ricsi egy 2-8 grammos Mag Pro-val operált, nálam egy erősebb, 4-18-as változat volt összeszerelve. Mindketten vékony, 10-es Nano-t használtunk, a kis súlyú csalikkal való jobb kontakt érdekében.
Csalik
Vittünk egy marék 5-ös méretű Cutt Shad gumihalat háromféle színben, 3 és 5 grammos jigfejekkel, lipless csalikat, valamint a Sebile speciális vertikális csaliját a Vibrato-t.
A peca
Módszeresen két irányba szűrtük a vizet, s naggyából az ötötdik beállásra beletaláltunk a bandába. Felváltva húztuk a különböző színeket, fehér, zöld, és narancsos változatokat, próbáltunk rájönni, hogy mit esznek jobban, de úgy tűnt, nincs különbség, a színek kavalkádja csuppán minket varázsolt el, a halakat nem. Ellenben annál inkább volt jelentősége a plusz 2 grammnak. A hármas fej annyira lassan süllyedt, hogy nem volt elégé vonzó a halak számára, és még a vékony zsinórral is hosszas várakozás után fogott feneket. Amint 5 grammora váltottunk, azonnal megduplázódott a kapások száma, és jóval hatékonyabb lett a peca, fele idő alatt leült az aljára.
Ezt követően váltogattam a bevontatási módszereket is, a klasszikus fellibentést és a letartott spiccű, gyors tekerést alkalmaztam. Oltári nagy különbséget nem vettem észre, de egyértelműen jobban rámozdultak a kb. 60-70 cm magasra emelt csalira, mint a kevésbé fűrész-szerű pályát leíróra.
Később lekerültek a gumik, Ricsi Vibrato-val, míg én 50 mm-es liples csalival folytattam. Az eredmény most azonnal szembetűnő volt, még a szomszéd horgásznak is. Erről a cikk végén található pár peces videó tanúskodik. Az első fél órában nagyjából minden 10 dobásra jutott 9 kapás, kevesebb semmi képp. Itt is - ahogy a gumihalnál is - a hirtelen fellibbentéses technikát alkalmaztam, a kapások pedig visszahulló fázisban érkeztek, az összes ilyenkor ütötte le. Nagyon lényeges, hogy folyamatosan konkatkusban legyünk a csalival.
Közben társam a csónak alatt emelgette a Vibratot, amit legalább annyira szerettek, mint a gumihalat, de közel sem tudott olyan eredményt elérni vele, mint én a kisméretű wobblerrel. A horgászatot úgy terveztük, hogy naplementekor még balinozunk egyet, de a kövesek kemény kis kapásai szinte sötétedésig marasztaltak minket. Jó peca volt, de sajnos évek óta azonnal lekopasztja egy brigád a halakat a helyről, állítólag Kecskemétre hordják eladni. Sajnos halőrrel továbbra sem találkozni, pedig régóta megy a hiszti, nyílt titok mi folyik, de aki tehetne ellene, azt nem érdekli. Talán majd 2016. január 1-től változnak a dolgok.
"Ennyire fogós? Úr Isten! Hát egymás után szedegetitek őket, én csak lesek!" - mondta a szomszéd, majd elevezett... Érdemes egy pillantást vetni a videóra, is, átadja a késő őszi dunai hangulatot.
