Horgászmagazin
Az éjszaka gyorsan eltelt, kissé el is aludtunk. Jó fél órával tovább szunyáltunk, mint azt szerettük volna. Gyorsan összeszedtük magunkat. Horgászcuccok, kaja, víz bedobálva az autóba és nyomás. A srácok mindenképp vissza szerettek volna menni arra a szakaszra, ahol előző este abbahagytuk, én azonban egy új pályát szemeltem ki. Nem sikerült meggyőznöm őket, hogy ott dobáljanak ők is, és a fordítottja sem sikerült, nem tudtak elcsalni magukkal, így egyedül maradtam a Dunajeccel.
A multis horgászmódszert (casting) a világ édesvizeinek körülbelül kilencven százalékán használják eredményesen és a sósvízi horgászatoknál is szívesebben alkalmazzák, mint a hagyományos pergetést (spinning), és a világ leghosszabb, 300 méteres dobásait is multis felszerelésekkel érték el, ami önmagáért beszél.
Az International Anglers Meeting a világ egyik legnagyobb finomszerelékes versenye. 45 csapat, 225 induló, nagyon erős nemzetközi mezőny. A németországi Brandenburgban megrendezett versenyen a Walterland-Maros-Mix csapata aranyérmet szerzett, míg Ambrus Tibor egyéniben a dobogó második fokára állhatott. Vele beszélgettünk.
Mostanában divatos a feketesügéres technikákhoz kötni, abból származtatni a védett horoggal történő gumicsalis horgászatot. Bár bizonyos helyzetekben az offset horog és a texas rig szerelési mód verhetetlen, úgy vélem, indokolatlanul lettek elfelejtve a hagyományosan, drótszállal védett jigfejek. Igaz, alkalmazásuk sosem volt elterjedt, egyrészt azért, mert nincs bennük kereskedelmi potenciál, másrészt pedig amiatt, mert sokakban létezik némi aggály a védett horog akadását illetően. Vélt vagy valós félelem ez? – írásomban erre adok választ az elmúlt másfél évtized gyakorlati tapasztalatai alapján.
2012. októberében a magyar csónakos pergető válogatott is szerepelt az Ukrajnában, a Dnyeper folyón megrendezett soros világbajnokságon. Magam, mint a szakág szövetségi kapitánya vettem részt a versenyen. Számtalan külföldi vízen volt már szerencsém horgászni, s ezek között szerepelt a nagy keleti folyók közül a Volga és az Ili is, és reméltem, hogy a Dnyeperen lehet hasznosítani valamit abból, amit korábban ezeken a vizeken tapasztaltam.
Derékig gázoltam a kristálytiszta, rohanó vízben. Hosszú dobásokra törekedtem és próbáltam láthatatlan maradni, ami nem volt egyszerű feladat az erős napsütés és a hihetetlenül tiszta vizű Dunajec miatt. Finoman kopogtattam nimfáimmal az aljzaton, néha egy-egy növényszál is rácsimpaszkodott valamelyik csalimra, de tudtam, hogy kitartásom meghozza az eredményt, hisz sikerült már pár szép halat kicsalogatnom a kövek takarásából. Aztán egy finom kis koppanás jelezte, hogy érdeklődik valaki. A bevágásba belegörnyedt a spiccem, a hal meg egyre gyorsuló, és erőteljes tempóban a túlpart irányába tartott. – Nagy, nagyon nagy! – mondtam társamnak, aki rám, majd görnyedő botomra pillantott. Ebben a pillanatban a túlpart közelében szétrepültek az apró halak, és egy hatalmas, sárgás pisztrángtest emelkedett a levegőbe.
Úgy hozta a sors, hogy mindig olyan vizek mellett laktam, ahol a nimfázás bizonyult a leghatékonyabb módszernek. Néha szárazlegyeztem vagy sztrímereztem, de jelentősebb halaimat mindig a nimfák hozták. Több okom is volt tehát arra, hogy a nimfás horgászaton belül kísérletezzek tovább.
Most induló sorozatunkban hónapról hónapra szeretnénk nektek tárgyilagos információkat adni és ezzel javítani eredményességeteken. Lépésről lépésre fogunk átnézni mindent, amit fontosnak gondolunk a sikerhez. Csaligyártók vagyunk és így lehet, hogy kicsit furán hangzik, de nem egy szupertitkos bojli receptjéről fogunk beszélni először. Sőt ez lesz talán az utolsó témánk.
hirdetés
Hetek óta tervezgetem, hogy megülöm a pontyokat, amurokat a Dunán, csak a megfelelő pillanatra vártam. A vízállás, és az időjárás optimális, minden adott, hogy nagy pontyot fogjak, már csak el kéne indulni.
Legyezni nem tudok - még. Talán egyszer megtanulom, s akkor megszeretem. Ellenben mikor nézegetem barátaim legyes fotóit, nekem is kedvem támad pisztrángot fogni. Hát még pért...
