Nimfák a kert alatt I.

Úgy hozta a sors, hogy mindig olyan vizek mellett laktam, ahol a nimfázás bizonyult a leghatékonyabb módszernek. Néha szárazlegyeztem vagy sztrímereztem, de jelentősebb halaimat mindig a nimfák hozták. Több okom is volt tehát arra, hogy a nimfás horgászaton belül kísérletezzek tovább.

Valamikor azért váltottam legyezésre, hogy egyszerűbb legyen az életem. Egy bot kell ide, kevesebb motyó és a beszaggatott műcsalik sem annyira drágák. Persze, akkor még nem gondoltam, hogy valójában nem egyetlen módszer mellett kötöttem ki, hanem egy külön módszer-család mellett, hiszen a légy lehet száraz légy, merülő nimfa vagy vérszomjasabb halaknak szánt sztrímer is – ez mind külön botot igényel, külön zsinórt, és persze lényegében külön stratégiát, de mondhatnám azt is, hogy külön módszerekről beszélünk a legyezőhorgászaton belül.

Óvakodnék most attól, hogy rangsoroljak, újabb felesleges vitákat szítva ezzel, és azt sem tudnám pontosan megmagyarázni, hogy miért és hogyan sodródtam én egyenesen a nimfás legyezés felé. Talán megint csak egyszerűsíteni szerettem volna a horgászataimon, de ahogy már korábban kénytelen voltam megszokni, ismét többfelé ágazott az út: hosszú nimfázás, rövid nimfázás, cseh nimfa, polish, french… Zavartan álltam, és próbáltam rendet rakni a fejemben, miközben valójában csak halat szerettem volna fogni. Könnyen és egyszerűen.



Hosszú nimfa



Igen, kezdetben pontosan így képzeli el mindenki a nimfás legyezést… Felkötünk egy szál nimfát és aztán szép nagyokat dobunk. Pár horgászat után rájön a horgász, hogy bár hosszúakat dobni valóban felszabadító érzés, ezzel a módszerrel fogjuk a legkevesebb halat. Persze, helyszínfüggő a dolog… Mert egy tápos pisztrángos medencében nagyszerű szórakozás lehet, vagy akár egy bőven telepített külföldi vízen is, de a rövid nimfás módszereket itt sem nyomja le.

Ha valaki mégis úgy dönt, hogy hosszúakat akar dobni nimfázás közben, és messziről várja a halakat, akkor mindenképpen lefelé dobáljon (downstream), majd a sodrással szembe cincálva, meg-megtartva szedje be a zsinórt. Valóban izgalmas dolog, amint az ember hosszú perceken át várja egy gigapisztráng hatalmas ütését. A valóságban viszont kisebb az esélye, hogy a hal a mellette elhaladó nimfát válassza, amit ráadásul sehogy sem tudunk kontrollálni: a folyón leengedett nimfa bármilyen mélységben (vagy éppen a felszínen is) haladhat, nincs pontos információnk róla. Nem igazán jó módszer ez… Persze pár hal így is beugorhat, de többnyire a kisebbek.



Néha csodálkozva figyelem, hogy egyesek felfelé is dobnak hosszúakat (upstream) a nimfával, ráadásul kapásjelző nélkül, és fognak is… Őszinte elismerésem! Ez lehet a legsportosabb és legprofibb módszer a világon! Ilyenkor a zsinórvég rándulása jelzi a kapást – állítólag. De ha már kissé húzósabb a víz, és a zsinórunk össze-vissza kanyarog, nem beszélve az előkéről, akkor egy leheletfinom pér kapásból semmit se fogunk látni. Ez biztos, mert kipróbáltam már rengetegszer. Aztán felcsíptettem egy kapásjelző gyöngyöt, cérnát vagy polifoamot az előkére, és máris sorban kezdtem fogni a halakat. A kapásjelző rögtön jelezte, ha valami hozzányúlt a horoghoz, és mindig időben tudtam akasztani. Persze folyton úgy érzi az ember, mintha simán úszózna, de nem kell ezzel törődni. Pláne, mert az extrémtiszta, péres vizeken ez lesz a leghatékonyabb módszerünk!

A hosszú nimfa egy esetben lesz még kedvelt módszerünk: az állóvizeken. Itt szinte nincs is más esélyünk. Messzire kell elküldeni a horgot és aztán lehetőleg jó mélyen vontatni. Távdobó bajnokok, nehezebb cuccok és merülő zsinórok módszere ez. Ritkán fogunk szembe kerülni ezzel az életben, akkor viszont nagyot arathatunk! Sőt, talán bele is szeretünk.



Rövid nimfa

Talán csak azért kezdte el valaki „rövidnek” nevezni, mert ezzel a módszerrel rövidebb távon és rövidebb zsinórral horgásszuk meg a helyeket. A zsinór végére kötött nimfánk egyáltalán nem rövidebb, sőt, teljesen azonos is lehet a többi nimfás módszerben használt nimfákkal. Nem feltétlenül kell tehát külön nimfa-szettet kötni, ha ki szeretnénk magunkat próbálni ebben a módszerben is – persze, a nimfák súlyozásával sokat lehet trükközni, emiatt pedig újabb nimfákat fogunk kötni magunknak előbb-utóbb.

A rövid nimfázás, az én értelmezésem szerint, annyit jelent, hogy ezúttal rövid zsinóron, néha szinte csak spiccről vezetjük a nimfákat, így nagyon gyorsan és sűrűn tudunk úsztatni egy adott helyen, ahol a halakat sejtjük. Plusz, a függőlegesen tartott zsinórral jobban tudjuk kontrollálni a nimfa merülési mélységét – a lényeg pedig itt van! A nagyobb halak rendszerint a mélyben állnak, kapásra pedig szinte kizárólag csak itt hajlandóak. A mélyben, búvóhelye közelében minden hal bátrabb. Ha sikerül megfelelően mélyre küldenünk a horgot, sokszor olyan halakkal találkozunk, amelyek semmilyen más módszerrel nem keríthetőek horogra. Na, ez már izgalmas!





Rövid nimfázáshoz nem szükséges új felszerelést beszerezni. Átlagos 9 lábas bot, teljesen átlagos 5–6-os osztály körül teljesen rendben van. Sőt, ezúttal a legyezőzsinórnak sincs igazán nagy szerepe, hiszen tényleges dobásra itt nem kerül sor. Csak belógatjuk a horgot, mint egy mogyoróvesszőről és várjuk a kapást. Ez végül is elég egyszerűnek tűnik, nem? A valóság mégis az, hogy a kezdő nimfázók jó darabig nem fognak halat ezzel a módszerrel, mert egyszerűen nem látják a kapást… Örömet csak az a néhány hal okoz, amelyik végérvényesen elindul a horoggal, felfeszítve a zsinórt és figyelmeztetve a horgászt, hogy vágjon már be!

A kapás pontos észleléséhez egy fontos dolgot kell megvalósítanunk: úgy kell folyamatosan feszesen tartani a zsinórt, hogy közben a nimfa sodródását ne akadályozzuk. Az egész úgy néz ki, mintha márnára görgetnénk. Érezzük a köveket, gödröket, állandó kontaktusunk van a horoggal, miközben az lefelé sodródik. Persze, néhányszor el is akadunk, ez sajnos a játék része. Később ráérez a horgász, hogy mennyire kell leengedni a horgot. Van, aki ügyesen „fekteti” a zsinórt, ezzel éppen tíz centire emeli el az aljzattól legyeit, és valahogy nagyon ritkán akad el… Ezt a technikát érdemes csiszolgatni, nem csak azért, hogy több nimfánk maradjon a nap végére, hanem mert a halakat is nagyobb eséllyel keríthetjük horogra, ha nem kell tízpercenként vízbe gázolnunk a horgunk után.



Cseh nimfa

Az eddig leírtak mind hasznosíthatóak a cseh nimfázás módszerében is. Lényegében eddig is a cseh nimfázásról beszéltünk, de a csehek által kifejlesztett módszer másik jellegzetessége inkább az, hogy egyszerre több nimfát is felkötünk és így fésüljük át terepet. Mondanom sem kell, minden sokszorozódik… Az elakadások száma is, meg a fogott halaké is. Nyilván a több horog nagyobb variációs lehetőséget nyújt: felköthetünk három különböző nimfát, így hamarabb kiderül, hogy mi kell a halaknak. A három horog körülbelül másfél-kétméteres távot ér át, de köthetjük sűrűbbre is őket. Ez megint koncepció kérdése. Nagyobb vízterületen érdemes távolabbra kötni a horgokat, kisebb patakon pedig akár egy méternyi szakaszra is összezsúfolom őket.

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

Tóni, biztosan nem bírod ki, hogy ne találj valami horgász lehetőséget Angliában!

2
Berza
4 éve

erre nincs más szó csak annyi, hogy lenyűgöző!:)

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés