Prologic Cruzade Comfort szék 15990

Fogd erősen

Az idei nyár különösen csapadékos, frontokkal tarkított időjárással kedveskedett a horgászat szerelmeseinek. A folyamatosan változó körülmények az én kísérletező kedvemet is meghozták, gyakran faggattam a város környéki patakokat domolykók és más ragadozók után kajtatva. Általában csak néhány órát töltöttem a parton munka előtt, vagy után, de ez elég volt ahhoz, hogy kipróbáljam magam és tapasztalatot gyűjtsek néhány újszerű szituációban.

Tavasszal, amikor a Karasicán domiztam, gyönyörű fogásokat köszönhettem a Dorado Beetle –nek. Gyakran már a csali vízre érkezésekor, vagy a behúzás megkezdésekor leverte egy agresszív ragadozó, egyértelmű volt tehát számomra, ha a város közeli kisebb vízfolyásokra indulok, ezzel a csalival akkor is számolnom kell. A tesztelés érdekes eredményt hozott. A csali mérete túlságosan nagynak bizonyult a legtöbb helyen bokáig érő vízben úszkáló apróbb domik számára. Gyakran ráindultak a csalira, de kapást kicsikarni alig tudtam, így hát új csalik után néztem, melyeket bevethetek ezeken az aprócska vízfolyásokon. Eddigi sikereken felbuzdulva szerettem volna tovább duzzasztani Dorádós palettámat, így kézenfekvő volt, hogy a Magic –ek közül beszerzek néhányat, valamint belenyúltam néhány tetszetős Hegemon Worm –be.

Az újonnan érkezett csalikat egy apró dobozba szórtam, majd indultam is le a lépcsőn, hogy magamhoz vegyem a szükséges eszközöket. A számomra minimálisnak mondható felszereléssel kerékpárra pattantam, alig 5 perc múlva már a patakparton voltam és fűztem a damilt keresztül a lágy bot gyűrűin.

A 16 –os monofil főzsinórhoz nagyjából másfél méter 20 -as fluorocarbont toldottam, ezzel készülve a patak mélyén megbújó hulladékhalomra és arra, hogy bizony megfogom dobni néhányszor a keskeny folyás felé bókoló növényzetet. A fluorocarbon végére egy 00 –ás Pezon & Michel gyorskapcsot kötöttem és már nyúltam is a csalik után. Abba a pillanatban, amint megfogtam a táskámon a zipzárt, leesett a tantusz - a dobozka az új csalikkal az asztalon maradt -. (Reális gondolat, Kedves Olvasó, ez most magamhoz mérten egy rövid cikk lesz, de nem szabad aggódni, az új csalik nélkül is meg lesz a tanulság.) Sajnos gyakran járok úgy, hogy lelkes kapkodásom közepette elfelejtek elemi dolgokat, volt például olyan, hogy orsó nélkül mentem a patakra. Orsó nélkül nem volt mit tenni, tekertem egyet fuvarban az orsóval, most azonban szűkös volt a rendelkezésemre álló idő, este hét óra is elmúlt már ekkorra, így hát nyugtáztam magamban - saját bőrén tanul leginkább az ember, legközelebb már nem fordul velem elő -. Ekkor sajnos még nem tudtam, többször megfordul még ez a gondolat a fejemben. 

A táskámból előkerültek a sokat próbált Salmo klasszikusok, a Tiny –k közül elsőre egy katica mintázatút választottam. A vizet szemlélve egy gyors csobogó alatti, igen ígéretes lassan hömpölygő szakaszt céloztam meg. Kis kerülővel, folyással szemben közelítettem meg a kiszemelt helyet, hátha így a domik mögé lopózhatok rejtőmintás felszerelésemben. A csali feszes zsinórral érkezett a vízre, de körülötte nem torlódtak a hullámok, minden csendes volt. Bevontatás közben sem éreztem ütést a csalin, így dobtam még párat a csobogó elé. Sodortattam a csalit, majd elhúztam teljesen felszínen és alatta is párszor, de semmi. Biztosra vettem, hogy van hal a pályán, így egy ezüstösen csillogó Tiny –re váltottam, ha a katica nem tetszett nekik, hátha a szöges ellentéte kapósabb lesz. Lendítettem a botot, majd a csali beérkezése után rögtön lassan tekerni kezdtem. Az első pár fordulat után intenzív fejrázós kapással érkezett az első hal. Próbáltam úgy közel húzni magamhoz, hogy közben ne csobogjam szét a pályát. Gyors merítést követően már a magaménak tudtam a halat, és lőttem egy gyors fotót a példányról.

És íme a tanulság része - ha egyedül mész domizni, soha, de tényleg soha ne fotózd úgy a kézből a halat, hogy még a szájában van a csali, ugyanis a domi kis teste igazán izmos és izmosságánál csak csúszóssága jelentősebb tényező abban, hogy egyetlen fejrázós ugrással csontig rántsa ujjadba a horgot -. Így van, megtörtént velem is, ráadásul a fickándozást, csupán együttérzésből nem hagyta abba a jószág, még miután a gyepre fektettem is folytatta a horog forgatását az ujjamban.

Nagy nehezen elővettem a fogómat és előbb a halból fordítottam ki a horgot, majd magamból téptem ki a másikat. Meg is jegyeztem - jó topa vagyok, hogy elfelejtettem lenyomni a horgok szakállát - ezt ekkor pótoltam is. Miután alaposan kinyomkodtam a sebet, folytattam a dobálást. Még egy kisebb fejest fogtam a habok alól, majd lejjebb sétáltam néhány száz métert egy újabb lassú szakasz után keresgélve.

Hamarosan a kaszált partoldal kényelmétől búcsúzni kényszerültem, és bevettem magam az őscsalánosba, melynek magassága legalább 3 méter volt, sűrűn nőve szederrel, bogánccsal.

Nem küzdöttem sokáig az elemekkel, pár dobásból fogtam egy apróbbat a csalitosban, majd visszatértem a kényelmesebb pályára. Ezúttal a bringámtól ellenkező irányba indultam a parton cserkelve. Mindig léptem párat feljebb a folyás irányával szembe, így haladtam előre és közben a csalit ejtegettem a vízfelszínre a lehető legnagyobb távolságban amit csak elértem. Pár métert haladtam még csak, amikor ránehezedős kapást követően megfeszült a bottest, majd elindult a fékem. Meglepő az ehhez hasonló esemény az ilyen sekélyesben, de már többször bebizonyosodott, van kis patakoknak „nagy” hala.



Ezúttal egy 30 centis domi küzdött a horgon, sikerült hamar megmerítenem. Gyors fotózást követően úszhatott tovább ez a széles hátú példány, én pedig tovább faggattam a patakot. Úgy láttam megérte kutatni a jobb helyek után, ugyanis egyszer csak megelevenedett a víz előttem, egyre több szedést láttam a felszínről és a csalit is egyre gyakrabban koppintotta hal a víz alatt. A következő 50 méteren belül 6 domit fogtam, és habár kisebbeket az előzőnél, mégis úgy éreztem, sikeresen zárom a napot





Lelkesedésem közepette szerettem volna pár fotót lőni a zsákmányról, hogy veletek is megoszthassam az élményt, és újra beleestem a figyelmetlenség csapdájába, a horog megint a kezemben végezte. Egy szó, mint száz, a lényegi mondanivaló, hogy a hal kifogása és megfogása közben semmi másra nem kell figyelni, csak a hal fogására. Ez egy igen lényeges dolog nem csak a saját magunk, de még inkább a hal testi épségének megőrzése érdekében is.

Kedves Sporttársak, menjetek patakra!

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

Őszi-téli ruhavásár
hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Prologic Cruzade Comfort szék 15990

hirdetés