Új-Zélandról hazatérve, őszintén szólva semmi kedvem nem volt a környező országokban pisztrángozni. A tízkilós pettyesek kergetése után a kilós példányokra való horgászat inkább csak játékpecának tűnt, így hónapokig nem is foglalkoztatott a gondolat.
Őszre azért ült a fülemben a bogár, egyre több szlovéniai beszámoló jött szembe az interneten, így rövid Google Maps-es méricskélés után jött a rádöbbenés, hogy egy jobb hét alatt is elbenzinezek horgászatra annyit, mint amennyiből meg lehet fordulni. Így aztán egy gyors pakolás-szállásfoglalás után már robogtunk is asszonyommal a hegyi patakok irányába.
Szlovénia tényleg közel van (mondjuk attól függ, Magyarország melyik feléből nézve), egy nagyobb tank benzinből meg lehet fordulni. Napijegyet a legegyszerűbb még itthonról, online megvenni, így nem kell a helyszínen értékes időt vesztegetni erre. Persze, ha jobban szeretsz először körülnézni, majd azután dönteni, hogy melyik vizen horgászol, akkor lehet, hogy jobban jársz, ha mégis a helyszínen vásárolod a jegyet. Indulás előtt mindenképp érdemes ránézni a szlovén folyók vízállására.
A helyszínre évre már a falu közepén található hídról lenézve pisztrángok fogadtak, köztük jó néhány termetes példány. Este érkeztük, így másnap reggel persze, hogy itt kezdtem. Nem bírtam magammal, muszáj volt megdobálni őket! Kicsit tartva attól, hogy a hídon bámészkodók rajtam mulatnak, no meg attól, hogy a partot kísérő ösvényen kutyasétáltatók kedvencét megakasztom (12-es előkével esélyem sem lett volna...), óvatosan megcéloztam a vizet, és...
...nem történt semmi. A halak le sem sz..khmm...szedték a legyet. Ellenben a hídról valaki kenyérdarabokkal kezdte őket etetni, amire iszonyat brutálisan rámozdultak, szinte meg sem nézték, mi az, hanem ahogy csobbant, ugrott is rá az összes hal.
Kenyérlegyet kéne kötni, gondoltam, egy kicsit el is szégyelltem magam. Kerestem a dobozban egy nehezebb legyet és próbáltam úgy prezentálni, hogy belecsapódjon a vízbe. Amint sikerült hangosan vizet érnie, volt pár rámozdulás, és ahogy egyre jobban belejöttem az ostorozásba, kapásaim is lettek. Ki is vezényeltem a bandából két 35 centi körüli egyedet - voltak jóval nagyobbak is a vízben.
Eszembe jutottak aztán a szálláson, a nálam tapasztaltabb sporttársak intelmei, miszerint nem éri meg leragadni a hídnál, mert úgy elcsábulhat az emberfia, hogy mire észbe kap, a nap értékesebbik fele már elment.
Így aztán eldöntöttem, hogy mivel semennyire sem ismerem a környéket, a szombatot a vidék feltérképezésére áldozom, keresek helyeket, hogy másnap már csak horgászni kelljen. Így is lett, a nap maradéka rá is ment erre, de legalább találtam jónak tűnő helyeket.
A pár hal, amit helykeresés közben fogtam, kizárólag nedveslégyre jött, így este a szálláson az esti program: a legsikeresebb légyből kötni egy tucattal, pár pohár bor mellett. :)
Másnap reggel már konkrét spotokra mentem rá. Megvolt az útvonal, amit végigjártam kora délutánig, majd a legjobb két helyen végigmentem még egyszer. Nem keresgettem új placcokat, csak arra koncentráltam, hogy ami van, azt minél eredményesebben meghorgásszam.
Jöttek is a pisztrángok szépen egymás után, sajnos főleg az apraja, de akadt pár szebb - mármint az átlagmérethez képest szebb. Kizárólag szivárványosok. A napot egy pérrel koronáztam meg, sajnos a hegyek közt a késő őszi nap hamar véget ért, vele együtt az egész hétvége. Sebaj, tavasszal újra támadunk!
