Mindig is érdekeltek azok a külföldi vizek, ahol nagy, öreg halak rejlenek, folyamatosan kutatom az internet segítségével az ilyen horgászhelyeket. Ezeknek a vizeknek a horgászatára fel kell készülni fejben, lélekben és persze gyakorlatban is. A mostani választásom egy mély vizű bányatóra esett, ahol szigorú szabályok nehezítik a horgászok életét, ezért minden kapásért és halért keményen meg kell dolgozni.
Minden évben megpróbálok ellátogatni egy-egy külföldi vízre, ahol élnek nagy halak és ha nem is sikerül a tó legnagyobbjait elkapni, mindig reménykedek benne, hogy pár szebb példányt elcsípek és lencse elé állítok. Idén már egyszer megégettem magamat, mert pont ívási időben horgásztam egy osztrák bányatavon és 6 napot végigültünk kapás nélkül. Ívás közben láttunk szép halakat, de a táplálkozással teljesen felhagytak sajnos. Nyár közepén akadtam a mostani kalandunk helyszínére. Egy külföldi horgászatra való felkészülés számomra hatalmas kutatómunkával kezdődik. Ha megvan a kiszemelt víz és benne levő pár darab öreg mohás hátú, amit szívesen tartanék a kezemben, akkor jön a következő lépés. Információszerzés a halak szokásairól a bevált csalikról, kapási időszakokról, etetési stratégiákról, mindenről, amit a partra érkezve tudnunk kell, hogy új vízen ne induljunk hátránnyal azt jól ismerő horgászokkal szemben. Ezeket az adatokat azoktól a horgásztársaktól tudjuk beszerezni, akik már sikerrel horgásztak ezeken a vizeken és fogtak pár szebb pontyot, s ezeket a horgászokat is elő kell keresni, pár e-mailváltás után rengeteg számunkra hasznos információval gazdagodhatunk. Természetesen ezek a pontyhorgászok kivétel nélkül idegen nyelvet beszélnek és néha elég nehézkes az információ csere. Mivel bányatóról beszélünk és a legmélyebb pontja a tónak 12 méter, rengeteg púppal tarkított, változatos meder várt minket, amit csak partról dobálva lehetett meghorgászni és etetni, ezért a 2013-as év legnehezebb horgásztúrája várt rám. Mivel a tó közepét lehetetlen megdobni, így a halaknak remek kíméleti területet biztosít ez a rész, ahol kedvükre és háboríthatatlanul élheti napjaikat. Ha éppen megéheznek, akkor tudják, hogy hol találnak maguknak táplálékot. Fejben és lélekben felkészülve indultunk neki október 6-án vasárnap a több száz kilométeres útnak. Az indulás különböző okokból sajnos késett pár órát, ezért pont szürkületben értünk a tóhoz, amin még bányászat folyik, ezért figyelnek a rendre és szigorú szabályok vannak. A halőrházban közölték, hogy itt csütörtök reggel horgászverseny lesz és ezért kedd estig el kell hagynunk a tavat. Hát mit mondjak mellbevágott a dolog és hideg zuhanyként ért. Mivel a kedves halőr nem beszélt angol nyelvet, ezért kézzel lábbal megpróbáltuk magunkat megértetni, hogy hadd maradjunk szerda délig, ha már idáig elkocsikáztunk. Úgyis verseny kezdetéig marad még 1 nap totális csend a halaknak. A jóindulatának köszönhetően rábólintott és napijegy váltás után siettünk is a tóhoz, szakadó esőben. Sátor és büfésátor állítás végére pont elállt az eső, kicsi elázva, de annál lelkesebben nyitottuk ki a botokat teljesen sötétben. Három bottal lehet horgászni a tavon, ezért három különböző jól bevált csalival tudtam próbálkozni. CFB Fulliver – CFB Deep Sea World és CFB Monster Fish golyók kerültek a hajszálelőkére popuppal hóemberként csalizva, kibalanszírozva. Ezekből a csali kombinációból egyik általában biztosan működik és a balanszírozott csali nagyon bevált, sok nagyhalat köszönhetek neki! Bedobáltunk a vak sötétben és a szerencsében bíztunk, hátha lesz éjszaka kapás. Nem vettem rész még olyan többnapos bojlis horgászaton, ahol az etetést csak partról lehet megoldani, így nem voltam tisztában a határokkal - saját magam határaival -, ha nem lehet használni kishajót és csónakot az etetéshez. Parittyával szerettem volna bejuttatni napi 3 kg pelletet 2 kg bojlit és 8 kg magot method mix és föld segítségével. Sötétben készítettünk fejenként 30-30 gombócot, körülbelül 8-9 cm-es átmérővel, de fogalmunk sem volt róla, hogy meg tudjuk-e dobni a 130-135 méteres távot, ahova a horgainkat bejutattuk. Az éjszaka eseménytelenül telt, Monster Fishre volt egy kapás, de csak annyi történt, hogy a swingert felhúzta hirtelen a botig és utána vissza is állt alaphelyzetbe, mire a sátorból kirohantam. Lehetett beleúszás is gondoltam, vagy valami apró hal próbálta ráerőltetni a csalira magát.
Szerelékem a következő volt: a főzsinór Trabucco S-Force 0,25 mm, 30 cm-es 0.40 mm átmenettel és az ostor pedig 5 méter 0.55 mm-es zsinór. 130 g-os ólmot pedig Korda Lead Clip és a hozzá való gumiharang rögzítette. Előkémet a számomra jól bevált Whiplash pergető fonott zsinór 0,15 mm átmérőjű változatából kötöttem, hossza 20 cm. Carp’R’Us 4-es Longshank nailer horgot használtam. 1 milliméteres műanyag csővel rögzítettem a hajszálelőkét a horog szárán. A jobb akadást, pedig zsugor csővel segítettem. Reggel kicsit csalódottan kortyolgattam a forró kávét és az aznapi horgászatom járt a fejemben. Az éjszakai csalikat frissítettem és visszadobtam maximális dobótávra. Mivel a birtokomban volt egy medertérkép, ezért jól tudtam, hogy 125-30 méteren van pár kisebb púp és mögötte 11 méteres víz. Ez volt a kiszemelt és meghorgászandó rész is, mert ez majdnem a tó legmélyebb pontjai közé sorolható. Folytatódott a gombócgyártás és a parittyázás. Döbbenve tapasztaltuk, hogy az éjszakai nagyobb gombócok bizony csak 110-120 méterig mennek! Csökkenteni kellett a átmérőt és ez által csökkent a beetetendő mennyiség is dobásonként. Végül is 5-6 cm-es méretben találtuk meg az optimális nagyságot, ami 110-120 gramm közé esett . Egy gombócba 3db bojli vagy pellet fért bele anélkül, hogy az szétesett volna.
Félóránként 10 gombócot dobtunk be felváltva és sajnos rá kellett döbbennünk, hogy nem fog sikerülni egy jó nagy etetés a partról, ráadásul hatalmas fizikai igénybevétellel jár. Eljött a dél és még halat nem láttunk, egy pittyig sem jutottunk. Elkezdtük csökkenteni a csali méretét hóemberként csalizva, illetve egy botra kis popup került. Az etetést tovább folytattuk. Pár helyi horgász dobótávolságát nézve alig lépték túl a 100 métert. Bíztunk az átlagnál valamivel bentebb levő csalijainkban.
Folyamatosan toltuk az etetést, délután 3 órakor frissítettem mind a három botot, viszont kezdtem tanácstalan lenni a csalikat illetően főleg úgy, hogy már majdnem elment a horgászatunk fele és még egy kapásig sem jutottunk el. Volt ledippelve frissen gyúrt CFB Monster Fish - már pár napja ázott a lében. Dippelt golyót nem használok hóembernek, mert azok sokkal nehezebbek, mint egy közepesen száraz bojli. A balos botomra fel is került az egy szem 20 mm-es rákos csali. Középső boton maradt a hóember, a harmadik botra meg popup került. Tovább folytattuk az etetést félóránként, késő délután a semmiből egy füstölős kapással elindult egy hal a Monsterfishel és amíg nem értem a bothoz folyamatosan szaladt le a vékony zsinór a dobról, ráemelést követően lassú fárasztás kezdődött, de pár perc múlva halvesztéssel záródott. Feldobódva, de keserű szájízzel csaliztam újra a botomat,azt gondoltam a víz tisztasága végett a halak már kerülik a rikító és kisúlyozott csalikat, mert már párszor megégették magukat, ezért csak a természetesnek tűnő, süllyedő csalihoz hajlandóak hozzányúlni, mert minden más gyanút fog bennük és kerülik nagyívben! Mondtam is a Karcsinak a gondolatomat, de csak legyintett, nem hinné, hogy ez lenne, csak egyszerűen nincs ott a hal... Fél óra múlva megint elhúzta egy Monster Fish faló a csalit és kezdte belátni Karesz, hogy igazam lesz. Ezt a halat sikerült kivennünk, 4 kg-os lehetett, fényképezés nélkül az útjára bocsájtottuk. Perceken belül már mind a 6 boton 1 szem CFB Monsterfish volt és vártuk a halak támadását. Sötétedéskor barátomnak is elhúzta valami, odaszalad és ül a bevágás, lassan oldalazik a hal és centiről centire hagyja magát közelebb húzni, néha a fék is megnyikkan és finoman kéri a zsinórt az orsóról. Negyed óra múlva már előttünk forog a hal, a fejlámpa fényében meg-meg villan, látszik, hogy darabosabb ponty, de a szákolás után még fogalmunk sincs a hal súlyáról. Kiemelésnél két kézzel kellett kapaszkodnom a szákba, hogy a matracra vigyem a halat, s tudtam, hogy eddig csak párszor volt hasonló súly a kezemben. Mérlegelésnél nem hittünk a szemünknek, öröm ujjongás közepette készítettük elő a halat fotózáshoz, melynek súlya 27.60 kg.
Örültünk, hogy megtaláltam a kulcsot a halfogáshoz és reménykedve vártuk az éjszakát, ami csak arra volt jó hogy, pihenjünk egy kicsit. Reggel hatalmas izomlázzal ébredtem, fájt mindenem, eszembe jutott, hogy a mostani horgászat nem a pihenésről szól! Reggeli csali frissítés után dobtam a botjaimmal, amik már a kezemhez vannak nőve, de nem sikerült a kellő távot és irányt megdobnom pálcáimmal elsőre az izomláz miatt.
Délelőtt tíz órakor éppen az egyik gombóc vízbe érkezésekor vad kapásra lettem figyelmes, pont a botjaim mellett álltam, így pillanatok alatt be tudtam vágni a kapásnak. Vadul tépte lefelé a dobról a zsinórt pontyom. Óvatos fárasztás kezdődött, mert a 3.5 lbs-es botok általában nem hajlanak karikába a merevségük végett és a horog is vékony húsú volt. Szépen lassan megadta magát a tükrös és hagyta, hogy fényképezzük, látszott a mélyvízi harcoson, hogy majd kicsattan az egészségtől, mérlegelésnél 15.80 kg-ot mutatott a mérleg.
Folytattuk tovább a parittyázást, az előző nap 1-1 kg bojlit és pelletet illetve 3 kg magot tudtunk bejuttatni a vízbe fejenként, ami 180 gombócban fért el. A helyiek elmondása szerint sokszor van, hogy a hangra jönnek a halak és azért is szoktak intenzíven etetni, mert a hal a csobogást összekötötte a táplálékkal. Delet mutatott az óra és folyamatos húzós kapás volt a jobbos botomra. Ráemelés után ugyan úgy ment a tó közepe felé a hal, mint bevágás előtt. Ilyenkor nem én, hanem a hal diktál és csak követni tudom a parton, mivel a szomszéd állásban nem voltak, ezért onnan folytatódott a fárasztás. A parthoz közel érve még volt pár kirohanása, de ezután hagyta magát megszákolni. Az előző hal kistestvére volt: 15.40 kg.
Délután egy kis csend következett, Karcsinak kapása sem volt tegnap este óta, ezért ő is frissítette a csalijait. Késő délután már a botjaim mellett tébláboltam, mert tudtam, hogy az este még rejtegethet meglepetéseket. A 4 órási etetés után pár perccel a balos boton kapás , amit gyors bevágás követett, fárasztás közben a középső botról is elkezdte valami tépni a zsinórt lefelé, ráemeltem a botra, immáron két bottal a kezemben vártam, hogy Karesz odaérjen. Dupla fárasztás ment egyszerre a parton. Megszákoltam a halamat, eközben Karesz által fárasztott halat elvesztettük. Látszott rajta, hogy nem volt nagy, mert a féket is alig alig húzta meg néha. A délutáni tükrös súlya 12.80 kg.
Közeledett az este, már csak egy botot kellett frissítenem éjszakára, lassan sötétedni kezdett és mielőtt a bothoz nyúltam volna vad kapás jelentkezett. Hatalmas iramban a tó közepe felé vette az irányt és lehúzott vagy 15 méter zsinórt. Az újammal próbáltam lassan fékezni a dobot, eközben elkanyarodott balra. Szokatlanul vad volt, így valami rekordra számítottam. Szákolás után egy nagyon egyedi és fura formájú pikkelyes halat tarthattam a kezemben. Mintha egy tekegolyót nyelt volna le egyben, annyira kis duci és bárhogy tartottam a halat nem volt valami fotogén, de a súlya 14 kg feletti.
Előttem az utolsó este és koromsötétség szállt a tóra. Két éjszaka semmit nem adott most miért történne másképp? Elhatároztam, hogy nem adom fel és próbálok egy kis éjszakai etetést csinálni, folytattam a félórás, 10 adagos taktikát. Tíz órakor az egyik gombóc becsapódása után a középső botomnak a kapásjelzője fényjátékba kezdett és folyamatos erős, füstölős kapásra lettem figyelmes. PPÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ , leraktam a spod botot és ráemeltem a botra, elemi erővel húzta a damilt az orsóról lefelé. Társam már álomba zuhant és csak többszöri szólongatásra kószálódott ki a sátorból. Óráknak tűntek a percek nagyon lassan tudtam damilt nyerni fárasztás közben. Több mint 20 perce fárasztottuk egymást és már az előttem levő vízben forgolódott, akár hányszor megpróbáltattam megpipáltatni vad védekezés volt a válasz és visszatört a 4 méteres vízbe. A tizedik pipáltatási próbálkozásnál adta meg magát egy pillanatra és akkor sikeresen meg tudtuk szákolni. Matracra fektetés után éreztem, hogy megjött, amire vártam. Hatalmas bányatavi pikkelyes személyében, ami 21 kg-ot nyomott kereken. Látszott a halon, hogy makkegészséges és nem sok horgot láthatott.
Az éjszaka további részében nem történt semmi említésre méltó, reggel ugyanolyan fáradtan keltünk, mint ahogy lefeküdtünk. Elkezdtünk összepakolni, mert megint eleredt az eső és délben el kellett hagynunk a tavat. Meggyőződésem, hogy a legtöbb alkalommal ott vannak a halak, csak nem mindig tudjuk kapásra ingerelni őket, de ha megtaláljuk a kulcsot a kapáshoz, akkor szép eredményt érhetünk el, akár a horgászat utolsó perceiben is. Ha adott egy remek csali, aminek a lehetőségét ki is tudjuk használni, akkor a fényképezőgép memóriakártyája nem marad üresen!
