Mindenekelőtt érdemes tisztázni néhány alapvető információt: a balin a pontyfélék családjába tartozik, felső szájállású, foga nincs, mégis ragadozó hal. Szerte Európában megtalálható, őshonos halfajunk. Ívása többnyire március hónapra esik, ilyenkor sekély, sóderos, homokos aljzatra ívik. Tilalmi ideje március 1-től április 31-ig tart. Méretkorlátozás 40 cm, 3 darab a napi elvihető limit, bár szálkás mivolta végett nem túl népszerű az asztalon. Elterjedt neve még a ragadozó őn.
A balin, népies nevén fenekeszeg, kiválóan küzd a horgon, ezért népszerű a pergetők körében. Ragadozó mivoltából kishallal, halszelettel, és különböző műcsalikkal horgászhatunk rá eredményesen, erre számos módszer áll rendelkezésünkre.
Pergetés nyáron, ősszel
Már anatómiai felépítéséből is könnyű következtetni rá, hogy táplálékát inkább a felszínről, mintsem a fenékről veszi fel. Egészen májustól novemberig fogható a víz felszínén különféle műcsalikkal. Olykor a lehűléssel mélyebbre húzódik, ilyenkor vízközt vagy fenék felett keressük a balint. Mivel nyílt vízen vadászik, ezért zsákmányát gyakran üldözi, így a felkínált műcsalit is érdemes tempósan, olykor belepöccintve, rántva vezetni.
Kiválóak időszak horgászatára a reggeli, és alkonyati órák, de ősszel akár egész nap jól fogható. A nyári tikkasztó melegben nappal nagyon nehéz őket horogvégre csalni, szinte lehetetlen, ilyenkor éjjel érdemes kifejezetten felszíni csalikkal próbálkozni, olyanokkal, amik ”csíkot húznak” a felszínen, de ekkor már meglehetősen lassú, vagy közepes tempóban vontassuk a csalit. Ezzel szemben nappal gyakorlati tapasztalat, hogy nem lehet olyan gyorsan húzni a műcsalit, amit ne érne utol. Tiszta vízben gyanakvó, ilyenkor a már becsobbanó csalit hirtelen, azonnal indítsuk, sokszor a kapások jelentős hányada az első egy-két méterre tevődik. Szintén tiszta víznél, a felszínen járőröző balinok már a levegőben észreveszik a lehulló csalit, s gyakorlatilag nyitott szájjal alatta állnak, majd a becsobbanás pillanatában máris rajta vannak a horgon. Igen tiszta, pontosabban áttetsző vízben érdemes damillal horgászni, vagy ha fonott zsinórt használunk, akkor fluorocarbon előkét kötni, így növelhetjük kapásaink számát.
Gyakran tapasztaljuk azt, hogy a balin gyakorta odavág a csalinak, de nem akad meg. Gondolhatnánk ekkor, hogy elhibázta. Ez többnyire téves feltevés, ha meg akarja fogni, meg is tudja, csalinknál sokkal trükkösebben cikázó kishalakon gyakorol minden nap. Valóban gyakorol, többször megfigyelhető, hogy a már jóllakott balinok csak játszanak a kishalakkal, dobálják, kergetik őket, de nem eszik meg.
Ősszel többnyire nagyobb hordákba verődnek, ilyenkor ha megtaláljuk a bandát, olyan pecában lehet részünk, mint máskor soha. Az erőtől kicsattanó halak egymás elől vadásszák el a csalit, olyan vehemens kapásokat produkálva, hogy szinte kitépik a botot a horgász kezéből. Ebben az időszakban gyakorta egyáltalán nem is látni rablásokat, csak a halak hátuszonyát a felszínen, vagy ahogy forgolódnak. Folyóvizeken keressük őket belassult sóderes, homokos zátonyon, főleg a törések mentén.
Pergetés télen
A téli balinpergetés egyetlen nehézsége, hogy egyáltalán nem árulja el magát a hal a látványos rablásaival, no de ha megtaláljuk őket, akkor nehéz megállni, hogy ne járjunk rá minden nap. Télen a balin vízközt, vagy a fenék közvetlen közelében tartózkodik, olykor meglepően sekély, két-három méteres vízben. Hideg vízben a legjobbak a nappali órák, s nem árt, ha a nap is süt. Gyakorlatilag gumihallal, twiszterrel, wobblerrel is jól fogható, minden azon múlik, mit tudunk az adott mélységben, ahol a balinok tartózkodnak elhúzni. A csalit közepes, vagy inkább lassabb tempóban vezessük, a lehűlt vízben már nem pazarol sok energiát a csali üldözésére, a kapása sem mindig vehemens, mint a melegebb időszakban.
A balinpergetés felszerelésigénye
Bot: 1,8-2,4 méter, 10-20 gramm dobósúlyú, A vagy B akciós
Orsó: 2500-3000-es méret, 4,7-5-ös áttétel, elsőfékes pergető orsó
Zsinór: 0,10-0,16 közötti fonott zsinór, vagy 0,20-0,25-ös damil, a terepviszonyokhoz igazítsuk vastagságát
Fenekezés
A legtöbb öt és tíz kiló közötti balint fenéken kishallal fogják. Ez valószínű annak tudható be, hogy a termetesebb öreg balinok már nem cikáznak a felszínen, bohócot csinálva magukból, hanem a fenéken eléjük kerülő táplálékot csípik el, ami lehet akár elpusztult keszeg is. A szerelés és csalizás pofon egyszerű folyóvízen (állóvízen nem kimondottan fenekezik senki balinra, de még folyón is ritkán), a sodrásnak megfelelő súlyú ólmot egy nagyjából harminc, negyven centis előkére kötünk, ennek a duplájára pedig a horgot, mindkettő előkét a főzsinór végén lévő forgókapocsba rögzítjük.
Horogból elégséges egy vékony húsú, nagyjából hatos méret. A szeletet a képen látható módon, élő kishalat pedig orránál felfűzve kínáljuk. Kapása általában agresszív, viszi a botot is, ha nem vagyunk résen.
Bot: 2,7 méter, 20-60 gramm dobósúlyú, B akciós (akár picker, feeder is megfelel)
Orsó: 3000-es méret körül bármely orsó megfelel
Zsinór: 0,22-0,25 főzsinór, előkének valamivel vékonyabbat kössünk, ha elakadunk ne szakadjon be minden
Vízigolyó
A fenekezéstől is egyszerűbb szerelék, és általában látványosabb kapást produkál a vízigolyós horgászat. Abszolút felszíni pecára lett kifejlesztve, ha nincs még ilyen ”balingolyónk”, akkor beszerzésnél igyekezzünk olyat választani, amin hosszába át lehet vezetni a zsinórt. Miután felfűztük a zsinórra, a horogtól nagyjából egy méterre ütköztessük meg, s az élő csalit (lehetőleg küszt) hátán, vagy orrán tűzzük fel. A vízigolyóra nem kell ólom, engedhetünk bele annyi vizet, amekkora dobósúlyra szükségünk van, nyilván ne tele, mert akkor elmerül, főként, ha még a kishal is lefelé húzza. A vízigolyós horgászathoz nem kell különösebb extra felszerelés, akár pergető, vagy fenekezéshez használttal is nekiláthatunk.
Műcsalik
A képeken látható csalik közül a pink színűt kizárólag éjszaka, a többit nappal is ajánlom. Többnyire a karcsú, küsz formájúakat kössük fel, de itt is igaz, hogy a kivétel erősíti a szabályt, a duci Crankster, és SFR is kiváló balin csalik. Nagyon jól dobható, így távolabbi rablások is elérhetők a Spin Shaddel, amiért folyóvízen és állóvízen egyaránt rajonganak a balinok, gyorsan, és magasan tartott bottal húzzuk. A nem túl erősen csörgő wobblerekről általában elmondható, hogy jók, szinte minden évszakban, és napszakban, ellenben a nagyon hangosan csörgőkkel a tapasztalatom az, hogy ritkábban válik be, és kevesebb halat ingerel, de azok bivaly módon rontanak rá. Egy-egy nagyobb rajban szinte mindig találni egy két jelentkezőt ezekre is.
Méretben általában az öt, és tíz centis csalikat használjuk, a balin ritkán eszik keszeget (vagy nagyon aprót), így törekedjünk a küsz méretű csalik használatára.
Twisztert, gumihalat is dobáljuk bátran kisebb fejjel nyáron, a felszínen – nagyon gyorsan – tekerve nem egy balin esett már áldozatul neki, de kifejezetten télen, a mélyebb rétegekben táplálkozó balinok meghorgászásánál van e csaliknak jelentős szerepük.
A vertikális, vagy nyelv nélküli, úgynevezett ”lipless” csalikkal csodát lehet művelni. Számos esetben találkozhatunk olyan helyzettel, amikor szinte kizárólag ezzel a csalival, módszerrel tudjuk meghorgászni, kapásra bírni a vízközt, fenéken, vagy valamilyen tárgy mellett búvó, pihenő halakat. A módszer lényege, hogy folyamatos emelem-visszaejtem technikával vontatjuk be a csalit (hasonlóan mint a gumikat például télen), s a kapás szinte mindig a beeső fázisban lesz, vagy már akkor, mikor az becsobbanás után süllyed lefelé.
A balinólmos-műlégy tipikusan nyári, felszíni módszer, noha a Tiszán télen is előszeretettel húzzák fenéken, igen lassú tempóban és fognak is vele. A szerelék lényege, hogy egy előkének a végére egy úgynevezett balinólmot, ami akár egy kisebb, húsz gramm körüli szivarólom is lehet egy, vagy három ágú horgon megütköztetve, majd e fölé egy-másfél méterre nagyjából tíz centis lógón egy egyágú, hosszúszárú balinlegyet kötünk elé pedig egy páternoszter fület, ezzel rögzítjük a főzsinórunkhoz. Hosszú, 2,7-3 méteres botot igényel, ha azt akarjuk, hogy a legyünk a víz tetején pattogjon, s az ólom pedig a víz színe alatt támolyogjon. A egyik legélvezetesebb módja a balin fogásnak (ami a látványt illeti), ugyanis hangos durrogással próbálja levenni a legyet, s ha elvéti, rendszerint újból megpróbálja, s azon se lepődjünk meg, ha mindkét horgon lesz egy-egy halunk, ezért az előkét erős, harmincas damilból ajánlatos kötni.
A balinólmos módszer felszerelésigénye:
Bot: 3 méteres, maximum 40 gramm dobósúlyú bot
Orsó: 3000-es méretű orsó, lehetőség szerint nagy, 5 feletti áttétellel
Zsinór: 0.20-0.25 közötti damil, nem szükséges vastagabb
