Horgász akciók 920

Nyakunkon a szezon

Iszonyat ütemben esik a Duna hőmérséklete, jelenleg 15,7 fok, s az elmúlt napok kiszámíthatatlan időjárása miatt vízre menni is alig lehetett, nemhogy halat fogni, bár partról néhány darab balint kicsavartam pergetve.

Ilyen szeszélyes évre nem emlékszem, mióta horgászom. Non-stop esik, fúj, árad, bár utóbbi talán az ivadékoknak kedvez, csak ezért nem bánom. A Dunán, mint egy szélcsatorna működött napokig, szinte lehetetlen volt egy jót horgászni, állandóan felfújta a zsinórt a fára, vagy az esőfelhőt a fejem fölé. Nagyjából két hete egy igen komor vihar elől visszamenekülve a kikötőben megmakacsoltam magam, és nem voltam hajlanó hazamenni. Telefonon figyeltem a vihar mozgását, s láttam, hogy nagyjából egy óra múlva kitisztul az ég, ezért a horgásztanyán maradva nekiálltam a csöpörésző esőben dobálni. Öt perc sem telt el, mikor az első balin szaltóval csavarta le a felszínről csalim. Majd még egy, és még egy, bár utóbbi szinte azonnal kereketoldott.

Felbuzdulva korábbi sikeremen, ha a folyó horgászhatatlan volt - mert túlzottan áradt, vagy szeles volt -, dobtam párat a kikötőben, sosem maradtam élmény nélkül, a halak jól küzdöttek, a szük helyen látványosan fárasztottam, a sok ladik miatt keményen kellett tartanom őket. Aztán, egyik napról a másikra elállt a szél, s a Duna is letisztult, legalábbis a korábbi állapotokhoz képest. Tudtam, hogy most menni kell, ezt a balinok is szeretni fogják.

A tervezetthez képest később indultam - újra be kell állni a korai sötétedésre -, alig maradt egy óram balinozni, ráadásul egyik jó kis pályán is valaki állt már, igaz nem pergetett. Átkanyarodtam a szemközti oldalra, s a felszerelés összeállítását követően elkezdtem szórni a vizet. Műcsalim gyorsan, magasan tartott bottal húztam. Alig dobtam párat, mikor alattam a limányban hangos durrogással dobálta egy balin szerencsétlen áldozatát. Nagyjából távolról is elértem dobásaimmal, de nem mutatott érdeklődést, majd elcsurogva a helyszínen is adtam neki párat, de nem tudtam megcsípni. A víz elsodort egy kis rugany mellett, ott is sejtettem halat... Nem akadt, ellenben lejjebb, ami mellett általában úgy elmegyek, hogy meg sem dobom - pedig jó kis sánc -, valamiért halasnak tűnt. Alsó dobással behajítottam a lelógó ágak alá csalim, majd rögtön tekerni kezdtem, ahogy vizet ért. Fél métert sem tekertem, azonnal ráfordult valami, de vagy egy méteren keresztül semmi. Azt hittem, hogy otthagyta, mikor erős ütéssel levette a csalit. Hamar a csónak mellé ért, erejét csak ott adta ki, legalább tíz alkalommal tört a felszín alá, összefröcskölve mindent. Kiemelés után lefotóztam, majd visszaeresztettem.

Visszaálltam az eredeti helyre, ahol a rablást is láttam és folytattam a horgászatot. Egy bokor mellé sikerült dobást belefeledkezve tekertem ki (tőlem szoktatlan módon gondolataim valahol másutt jártak), mikor villámcsapás szerűen ütötte meg csalim a hal, majd azonnal a víz fölé vágódott, ahogy az lenni szokott, mikor a felszín alatt pár centire húzom. Valamivel méret feletti balinom jól küzdött, sőt, harcsához hasonlóan "paskolni" kellett a fejét háromszor, mire meg tudtam ragadni. Pár fotót követően őt is visszaengedtem.

Az elkövetkező tíz perc hal nélkül, de eseménydúsan telt, először egymást követően háromszor fordult rá  pár méterre egy balin a csalira, bár egyre óvatosabban, utolsó körben csak gyakorlott szem vehette észre a kis limányt, ami lefordulásakor keletkezett. Kisvártatva újra a bokor mellől jött egy kapás hangos durranással, de leakadt. Igen, ez is előfordul, akár csak a felszíni csaliknál, ugyanis annyira magasan húzom a csalit, hogy olykor a felszínt karcolja. Kis szünet következett, meglehetősen be is sötétedett, igazából már nem vártam kapást a csalira, hezitáltam, hogy felkössem-e arra a rövidke időre valamelyik csörgős wobblerem, de lustaságból nem tettem, inkább dobtam egy következőt ki a sodrásba. Mikor a limányba ért, letekerte aznapi harmadik halam.

Ej, de jól küzdött, fényképezőmmel végig örökítettem minden megfogott halam fárasztását, volt rá időm, nagyon elemükben találtam őket. Miután kattintottam néhány közös képet, visszaeresztettem a komát, s a harcsák után néztem, hátha megkoronázzák a napot...

Bár több hangos durranást is hallottam, s egy biztosan harcsa lehetett - egy meg hód -, aznap harcsa nem akadt. Estére a levegő nagyon lehült, hazafelé már a süllőkön járt az eszem, lassan itt az ideje, hogy előkerüljenek az összerágott wobblerek.

 

..
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Kiárusítás

hirdetés