Tavaly Pázmány Péter barátommal meglátogattunk egy pontyos tóként népszerűséget szerzett vizet, ahol "mellékesen" igen szép csukaállomány növekedett fel. Mivel pergetni csak C&R elvek alapján lehet, az állomány stabil, és növekszik az átlagos egyedsúly.
Szerettünk volna a csuka tilalma után minél hamarabb rápróbálni a pályára, de a szeszélyes időjárás, főleg az erős szél, egyre csak halasztotta a horgászatunkat. Ennek nem csak az egyre melegedő víz miatt láttuk hátrányát, de a csónakos horgászat lehetősége is egyre kevésbé tűnt valószínűnek. A jó idő beálltával ugyanis a bojlisok kerülnek előtérbe, és a keresztbe-kasul behúzott zsinórjaik között nem sok öröm van a csónakos horgászatnak.
Végül ezen a héten csütörtökön tudtuk az időnket összehangolni, és a melegrekordokat hozó napon látogattuk meg a tavat.
Ősszel hideg vízen, amikor a bojlisok már nemigen vállalkoztak hosszabb kiülésre, csónakkal is tudtunk horgászni, amivel ugye a tó teljes területét be lehet járni. Akkor ketten (ha jól emlékszem) 12-13 db csukával zártunk. Az idén tudtuk jól, hogy partról, sokkal melegebb vízen csoda kellene, hogy ezt a teljesítményt megismételjük.
A megérkezésünket követően már az első beállóban felfigyeltünk arra, hogy a partot övező nádas dűl-borul. Kisebb pontyok, de főleg a kárászok igen intenzív ívása volt megfigyelhető. Vegyes méretű csapataik, mintha támadták volna a növényzetet, kirohantak, és a jellegzetes veretésükkel hódoltak a fajfenntartás szenvedélyének. Az ezüstkárász szinte minden ívó halhoz hajlamos beállni ívni, de most úgy tűnt, elsősorban saját fajtársaival tombolt a nádban. Manapság már egyre több a tejes egyed az ezüstkárászok között, míg évtizedekkel ezelőtt más fajok tejesei termékenyítették meg az ikráikat, és elsősorban ikrás ezüstkárász keletkezett a produktumban, addig manapság egyre nagyobb arányban van jelen a tejes ezüstkárász is, és más fajok közreműködése nélkül is önfenntartó állománya van.
Az ívást a tó minden területén igen intenzív minőségben felfedezhettük. Ez, és a 28 fokos meleg alapvető hatással volt a horgászatunkra.
A korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy a legjobban az élénk színű wobblerek működtek, a narancsos, pirosas, és az élénk zöld komponensekkel rendelkező változatok hozták a halakat.
Péterrel ezúttal is hasonlókkal kezdtünk. Az első állásokban csukás esemény nem történt, de ez a tónak egyébként is a kevésbé jó része szokott lenni. Nekem viszont ezen a napon először, de mint kiderült, nem utoljára, szürreális élményben volt részem. Egy nagyjából 15 kilós tok 10 centire a felszín alatt többször elúszott előttem, mintha valami kajáért kuncsorogna.
Közben a kárászok iszonyat módon adták neki, egyre több hal a volt a nádasos szakaszokban. Érdekes volt látni, hogy nem csak a tenyeres, vagy nagyobb, ivarérettnek gondolt kárászok tobzódtak, de a sokkal kisebb arasznyi egyedek is. Ezek lehetnek itt a csukák fő tápláléka, így kézen fekvő, hogy a ragadozókat is az ívások környezetében találhatjuk. Viszont már bizonyára ívtak a halak egy jó ideje, így csukák is megtömhették a bendőjüket nagyon könnyedén. Az ívó kárász szinte védtelen és hatalmas tömegben rendelkezésre álló táplálék, amiből nagyon egyszerűen tud "vételezni".
Ennek minden hátrányát éreztük Péterrel, ugyanis az első másfél-két órában az égvilágon semmi sem történt. A pontyozók néhány álláson elképesztő módon húzták a halat, volt ahol kb. negyedóránként szákoltak, de ez minket egyáltalán nem vígasztalt.
Feltettem az ABU Active Spinnert, melyet az egyik legjobb csukás körforgónak tartok, és ősszel is sikerült vele itt halat fognom. Legalább egy órát dobáltam vele, elég hosszú szakaszon; próbálgattam beljebb, de leginkább a parthoz közeli részeken, ahol az ívás is zajlott. Igyekeztem a nádtorzsákat elékerülve, de a növényes zónához minél közelebb horgászni. Nem dobott fel a tény, hogy a csukák semmiféle érdeklődést nem mutattak. Mellettem Péter is cserélgette a csalikat. Ő sokkal többször horgászott már itt, nem kevés halat parthoz kényszerített már, de ezúttal ő is értetlenkedve csóválta a fejét.
Egy stégre épített ház árnyékában leültem kicsit, s elköltöttem a szerény szendvics ebédemet. Péter közben dobált. Legutóbb ez volt talán a legjobb szakasz, így rápihentem a pálya faggatására. Péter az egyik japán gyártó remek csaliját húzta, amivel nagyon sok halat becsapott már itt. Ezúttal nem.
Felütöttem a dobozomat és próbáltam kitalálni, melyiki lehet az a műcsali, amelyik talán több szempontból is hasonlíthat az ívó kárászra. Nagyon nem evett a csuka, egyetlen esélynek tűnt, hogy az ívás környezetében elcsípek egyet közülük. Valami magas profilú csalira volt szükség, aminek ráadásul most a vibrációjára is szükség lehet.
Ráadásul a vízmélység néhol az egy métert sem érte el, tehát olyan csali kellett, ami - ha terelőlemezes, akkor - nem tör túl mélyre, mert ott az aljzatról összeszedve a korhadt növényi részeket, hatástalanná válik. Végül egy lehetőség maradt igazából a rendelkezésre álló csalijaim közül, a Sebile Flatt Shad. Ráadásul egy terelőlemez nélküli, "hátbaakasztós" modellről van szó, amit viszonylag könnyű az aljzat közelében vezetni. Egy 66 mm-es változatra tettem a voksom. A csillogó pikkelyes kárászok oldalát valami világosabb modellel akartam imitálni, a 66-osból a GV szín állt ehhez a legközelebb. Az igazi az "O" lett volna, ami ezüstösen csillog, de olyan nem volt nálam.
A kis pihenő után újra koncentráltan álltam neki a horgászatnak. A Flatt Shaddel hatalmasakat lehet dobni, de itt ennek legfeljebb oldalra lett volna értelme, mert a belső szakaszokban egyáltalán nem bíztam. Inkább oldalra dobáltam a növényes zóna és a nyílt víz határára. A Flatt Shaddel a másodikat dobtam. Leengedtem az aljzatra, s szinte jigeléshez hasonlatosan szakaszosan húztam vissza. Ahogy meghúztam, remegve "darálva" emelkedett fel az aljzatról, majd kontrollal hagytam visszaülni. A part közelében már épp ki akartam emelni a műcsalit, amikor határozott ütéssel megkaptam a nap első kapását. Bevágásom ült, és a rövid száron azonnal a felszínen tombolt a csukám. A műcsali mindkét horga akadt, így simán volt idő pát képet készíteni a fárasztásáról is.
Mondhatnám, hogy megtört a jég, de a hőmérséklet alulról nyaldosta a 30 fokot, épp kora délután volt, így jégről szó sem volt, inkább a víz folyt a nyakunkon. Persze, ahogy ilyenkor szokás, azonnal elméleti eszmefuttatást tartottam Péternek, a partközeli sáv fontosságáról ívásban, és a magas profilú kárász utánzatokról. Rögtön minden könnyebb volt egy kicsit.
A hal persze ment vissza ereje teljében, s immár felvillanyozva dobáltam tovább. 2 percen belül az előző hely közvetlen közelében, szintén alig néhány méterre, ismét az előzőhöz hasonló, erőteljes kapást kaptam. Úgy iramodott, hogy szinte bevágni sem kellett. Ez a hal is igen harcosan védekezett. A Flatt Shad horga veszélyes, megint akadt mind a kettő, esélye sem volt a csukának.
A horogszabadítás ezúttal még gyorsabb volt, a hal kisebbnek bizonyult az előzőnél, a fotózást sem húztuk nagyon, talán ha 2 percet volt szárazon.
Ami ezek után történt, az már inkább a túrázás témakörébe tartozott, ugyanis körbejártuk a tavat, bevetettük a nálunk lévő legelvetemültebb csalikat is, de érdemi esemény ezek után nem történt. Találkoztunk más pergetőkkel is, mindenki panaszkodott, más pecást ragadozó halat fogni véletlenül sem láttunk.
Az eset egyik tanulsága - mintha nem tudnánk egyébként is -, hogy a csuka azért jobban eszik a hűvösebb időszakban, s a másik, hogy keszeg, vagy kárász ívásban továbbra is iszonyat nehéz csukát fogni. Péterrel hazafelé autózva meg is fogadtuk, leégett nyakunkat és karunkat óvatosan mozgatva, hogy ezért még revansot veszünk a csukákon, de valószínűleg már csak ősszel!
A végére felsorolásszerűen összegzem, hogy milyen felszereléssel és csalikkal horgásztam, akit érdekel, elolvashatja, akit nem, ugorja át nyugodtan!
Bot: Mitchell Mag Pro Advanced 8-32g
Orsó: PENN Conflict 2500
Zsinór: SpiderWire Stealth Green 0,14mm
Műcsalik:
ABU Garcia Active Spinner 12 g
Sebile Flatt Shad 66 XH GV
Sebile Magic Swimmer Fast Sinking 110mm D9
Sebile Crankster MR 55 NBG
Sebile Onduspoon 95 D9
Sebile Puncher 85 Mat Tiger
Kapcsolódó írások:
- Szarvas Zoltán:
Mitchell botok, melyekkel 2015-ben fogunk horgászni - Szarvas Zoltán:
Látja, vagy érzi? - Szarvas Zoltán:
A Flatt Shadek három éve
