Az első szúnyog Délegyházán

Erősen alkonyodik, mikor az utolsó litereket szívom a gumicsónakból és egy szúnyog a kézfejemre száll, aztán hirtelen hanyatt vágja magát és töredezett lábai az égnek merednek. Nemes egyszerűséggel agyoncsaptam, majd lepöcköltem és berámoltuk a maradék cuccot az autóba. Irány haza, ez jó peca volt…

Reggel érkezünk a tóhoz, szokásos szertartás: kipakolás, csónakpumpálás, szerelés. Még az úton uni-knot kötéssel egy méter fluorocarbont toldottam a fonottakhoz, ezzel nyertünk egy kis időt. Épp lázasan taposom a pumpát, mikor begurulnak mellénk Tatabányáról is, készségesen segítségüket ajánlják a csónak vízre tételéhez, amit meg is köszönünk Ricsivel. Kristóf és Pisti – akik előttünk érkeztek a megbeszélt időpontban – már végeztek a pumpálással. Messziről azt hittem úszógumit hoztak, aztán látom csak, hogy valójában elvették a gyerek játékcsónakját és abba a jól ismert, kissé bizarr „pók-pózban” helyezkedtek el. Azonnal aggódni kezdtem, mert délutánra enyhe légmozgást ígért a meteorológia, s nem szerettem volna, ha a horgászat sárkányeregetésbe torkollik. Mi is nekivágunk Ricsivel, míg vezetek ő szerel, majd nem kicsit elítélendő módon dobálni kezd. Rendben, itt megállok szerelni, úgysincs hal, hadd hajigáljon.

A víz egyébként rettentő áttetsző és alacsony. Két botot is összedobok gyorsan, az egyik wobbleres, a másik férges. Mindkettő két méter körüli, a peckesebbikre került a lágy csali, a puhábbra a wobbler. Magam előtt keresztbe teszem a botokat, bármelyikkel pillanatok alatt képes vagyok visszaverni a fekák támadását – ha úgy adódna. De nem adódik, bár hamar megleljük őket, a szélvízen napoznak óriási tömegben. A tavalyi bő araszos példányok már szebbek, nagyobbak és nagyon sok van belőlük. De enni nemigen akarnak. Főleg miután Ricsi valami angolnaméretű férget hajigál nekik, szerencsétlenek csak azt látják, hogy hirtelen elsötétül minden és óriási detonációt követően megtámadja őket egy misztikus szörny.

– Cseréld már le azt a csalit, nem látod, hogy terrorizálod vele a fekuszokat? – bukik ki belőlem az őszinteség. A lustaságból elhalasztott csere megtörténik, Ricsi pedig megfogja az idei év első fekáját. Mármint az ő első idei fekáját. Nem az enyémet. Ezt még benyelem, a jó tanács és baráti viszony számlájára írom. Felváltva dobálom a wobblert és a gyíkutánzatot, s még utóbbira legalább ráfordulnak, addig a wobbler mintha ott sem volna. Rendben, utóbbit megoldom egy fára dobással, aztán szét is szerelem, csak útban van. Ricsi rákutánzattal szűri a vizet, ami iránt komolyabb az érdeklődés. Imént hárman is jó közelről szemügyre vételezték, de folytatása nem volt a nézegetésnek, abból pedig nem lakik jól senki. Megelégeljük a passzív sügereket és odébb állunk. A következő helyen óvatosak vagyunk, tudjuk, hogy itt vannak. Mivel nem szeretnénk, hogy meglássanak, már messze letesszük a súlyt, de már dobástávon belül. Kérem Ricsit, hogy ne úgy, ahogy a Dunán csinálja, próbálja meg finoman leengedni (nehogy a végén el kelljen vágni a zsinórt, mert beletapad a súly az iszapba). Egyébként már korábban is észrevettem, hogy imádja ledobni a súlyokat a fenékre, vagy csak engem túráztat vele. Nem tudom, mindenesetre egy árva kapásunk sincs, pedig biztos itt vannak. Felvesszük a horgonyt, hogy megnézzük a célközönséget. Sehol senki. Legalább jó pontosakat dobtunk… Maximumra tekerem a villanymotort – Ricsi majdnem elesik, amit nem szeretnék, mert egy botom még mindig keresztben van eltéve, úgyhogy ”lefojtom” az M 26-ot.

Útközben a nádas mellett haladunk el, tele van csukával, ívnak. Nagyjából négy kilóig látunk krokodilokat, a legtöbb párban jár. A következő kis öböl méteres vize megint tele fekete sügérrel. Nagy nehezen kikényszerítek pár kapást az ólom nélküli gumira, amik akasztás után le is maradnak. Látom ahogy felveszik a csalit, elszaladnak vele, s mégsem akadnak. Szuper, Ricsi megint fog, ezt már nem tudom minek a számlájára írni, inkább sorozatban tolom a képeket. Nagyjából ugyanaz játszódik minden helyen, nekem leakad, neki megmarad. Kisvártatva újra kapásom van, eszi a csalit, rángatja a zsinórt. Ráverek, üres. És ezt minimum tízszer eljátssza akadás nélkül. Horgot cserélek kétszer is, de nem jön be. Ricsi is rádob, neki sem akad. Nem tudjuk mi lehet, de kezd idegesítővé válni a helyzet.

Addig nem vagyok hajlandó odébb állni, míg valamelyik kölyköt móresre nem tanítom. Aztán végre megtörik a jég és megakad a delikvens, címlap gyanús példány. Ez mit keres a horgomon? – mutatom Ricsinek. Engem üldöznek a süllők vagy nem tudom mi van, de ennek most egy negyvenöt centis fekának kéne lennie, nem pedig egy harminc centis süllőnek! Kifordítom belőle a horgot, majd magunk mögött hagyjuk az óvodát.

Megjön a szél, komolyan aggódom Kristófért, kémlelem az eget – egyelőre nincs baj, nem látom őket. Ricsi is fog egy süllőt, hasonlóan szenzációs méretű. Villognak a vakuk, megpróbáljuk kihozni belőle a legtöbbet, de akárhogy is fotózzuk, mégiscsak egy kölyök. Az ilyet még kormorán sem hozza felszínre, inkább a víz alatt lenyeli, nehogy kiközösítsék a többiek. Egyre haloványabbak a nap sugarai, és egyre bátortalanabbak a pisztrángsügérek is. Itt az ideje visszamenni, hogy még időben, világosban össze tudjunk pakolni. Útközben látunk több fekát, meg csukát is, de hagyjuk őket. Kristóf és Pisti már messziről integetnek a töltés tetejéről, látszik hogy boldogok, de nem tudom minek örülhetnek, vajon fogtak is valamit vagy csupán a szárazföld boldogítja őket ennyire. Azonnal kezdik a sztorizást, közben felkapnak pár holmit és segítenek a pakolásban. Végül kiderül, hogy fogtak halat is, ráadásul wobblerrel. Ilyen ez a peca, egyszer fenn, máskor lenn. Végezetül összegezzük a napi eredményt, nálunk négy értékelhető nagyszájú jött, mind Ricsinek, nekem négy vagy öt megakasztott halam volt – persze Ricsinek sem mind jött ki, a fogottakon felül neki is több kapása volt –, de mind egy méter után lemaradt. Picit szitál az eső, magamra kapom a kabátom, kezd hűlni a levegő. Hiába, mégiscsak március van, de a pisztrángsügér szezon már elkezdődött Délegyházán!

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

vasscsaba
4 éve

Szeva, Berza! Köszi, Ricsi tényleg jól nyomta, kész polihisztor.

2
Berza
4 éve

pöpec írás! Jókis peca lehetett, némi humorral megspékelve..:D
Passzív halak ellenére azért fogtatok, gratula!:)
Ricsi a feka master.. :DDD

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés