A szürke erdő – megkopott a völgy aranyló bevonata, s nem csak a fák vetették le színes köntösüket, kifakult a vízpart is. Egészen nagy a nyugalom, nem táncolnak már a küszök a vízfelszínen, a megdőlt nádat is már csak a rigók zörgetik, énekükkel megtörve a környék csendjét. Idén kifejezetten későn érkezett ez a jelentős lehűlés, így volt időm bőségesen agyalni, milyen hidegvízi technikákkal lássak neki a téli pontyozásnak.
A levegő hőmérséklete már napok óta alig ingadozott a nappalok és fagyos éjszakák közt, így a víz hőmérséklete 8°C alá süllyedt.A tartós hideg a vízi élővilágot is megváltoztatta, a halak folyamatosan befejezték téli raktáraik építését és felkeresték a vermelésre alkalmas helyeket. Táplálkozási szokásaik és mozgáskörzetük megváltozott, éppen ezért nekünk is speciális technikákat kell alkalmaznunk,ha ilyen körülmények között is horgászni indulunk.
Az őszi horgászatok alkalmával többször gondolkodtam már azon, milyen módszerrel vegyem üldözőbe a pontyokat majd a téli hónapokban. Több alkalmas technika is eszembe jutott, de sajnos kevés időm van a vízparton lenni, így amikor végre lehetőségem nyílt ezeket a kifejezetten hidegvízi metódusokat kipróbálni kettőt is választottam közülük, a két alkalmazható horgászkészséget eltérő képen állítottam össze.
Mindenek előtt úgy gondolom, az egyik legfontosabb momentum a horgászhely kiválasztása, ugyanis a vermelő halak alig mozognak, nekünk kell felkeresnünk őket. Sok esetben akár egy egész napot is eltölthetünk kapás nélkül, amíg ha csak néhány méterrel odébb dobunk máris intenzív horgászélményekben lehet részünk. A pontyok a legmélyebb, így a legkevésbé hideg helyeket keresik fel vermelés céljából, előnyben részesítik az akadós, számukra biztonságot nyújtó árkokat.
Horgászni újfent a Malomvölgyi I–es tóra indultam, ezúttal unokatestvérem, Zsolti kísért el, aki alig pár éve vett először feeder botot a kezébe, és a hidegvízi tapasztalatok hiányában rám bízta a helyválasztást és a módszerek finomhangolását. A választott vízterület egy völgyzárógátas tározó,a legmélyebb szakaszon, a gát közelében kerestem helyet.
Jóval napkelte előtt már a parton voltam, így volt lehetőségem megfigyelni a tükörsima vízen gyűrűdző árulkodó jeleket. Egy kisebb ponty ugrása megerősített a hely kiválasztásában, rögvest nekiláttam a felszerelés kipakolásának. Terveim szerint összeállítottam egy végletekig finomított methodkosaras szereléket, amit egy picker bottal, az Eurostar Master Class Pickerrel használtam, valamint egy távdobókosaras szereléket nagyobb méretű fűzött csalik tálalásához, ez utóbbit a Silstar Yokozuma Katai Feeder Heavy feederbottal kombinálva alkalmaztam.
Mindkét szerelék sikerességét az alkalmazott etetőanyaggal szerettem volna megalapozni.Az etetésre szánt keverék kiválasztásánál sokkal inkább a minőséget, mint a mennyiséget helyezem előtérbe a fagyos hónapokban, hiszen ekkor a keveset táplálkozó bajszosok csalogatása nem igényel nagyobb mennyiségű etetést, viszont kifejezetten csábító, könnyen emészthető falatokat kell tálalnunk, ha eredményesek akarunk lenni és nem akarjuk eltelíteni a halakat már a horgászat elején. A könnyű emészthetőséget a finom szemcseméret és az adalékolt olajos magvak őrleménye biztosítja, nem mellesleg az apróbb szemcsék gyorsabb oldódást biztosítanak a keveréknek.A methodkosarat egy piros epres, míg a távdobós végszereléket egy sötétszürke, de szintén gyümölcsös aromájú etetőanyaggal készültem bevetni.
Mindkét keverék viszonylag sötét színű, a zavaros aljzaton kevésbé üt el a fenék színétől annak érdekében, hogy a sokkal óvatosabban táplálkozó halakat véletlenül se riassza. A keverékek további közös tulajdonsága, hogy aromájuk, a hideg vízben is viszonylag jól terjed, édeskés ízviláguknak köszönhetően jelentős szénhidrátbázis, s ezáltal energiaforrás látszatát keltik a pontyokban. Mindkét etetőanyagot túlaromáztam folyékony adalékokkal valamint kilónként 100ml alkoholtartalmú, hidegen sajtolt kukoricacsíra kivonattal (CSL) tettem a lehető leghatékonyabbá az aromák terjedését.A távdobókosárba szánt anyag három kilóját egy konzervnyi kukoricával, két marok 4mm-es halibut pellettel és egy deci csontkukaccal próbáltam ellenállhatatlanná tenni.
A keverékeket már egy nappal korábban bekevertem otthon, hiszen a vízparti hidegben sokkal lassabban szívják meg magukat a szemcsék, így nem csak tovább tart de nehezebb is a tökéletes állagot beállítani.
Úgy gondolom, a lehűlő és hideg vízben való sikeres horgászat egyik kulcsa az, hogy a szerelékünket teljesen le kell finomítanunk, ám ez nem jelenti azt, hogy apró halakra kell horgásznunk. Jómagam törekszem az apróbb halak elkerülésére és a nagyobbak szelektálására, ezért pikker botból sem szeretem a nagyon lágy, nyeklő-nyakló pálcákat, így esett a választásom az Eurostar Master Class Picker botjára, ami egy kifejezetten nagy erőtartalékkal rendelkező rövid bot érzékeny rugalmas első taggal. Ezek a tulajdonságok a nagyobb és apróbb halak kifogására és élvezetes fárasztására is egyaránt alkalmassá teszik a botot. Ezt a feszes pálcát kombináltam egy precíz apró orsóval (DAM Qvick Zune 2000), melynek dobját 0,18 mm–es Silstar Feeder Pro Prémium monofil damillal töltöttem tele. Erre a főzsinórra került az 50 grammos Silstar methodkosár, a forgóba rövid 0,16 mm–es áttetsző monofil damilon apró horog a, HAYABUSA SDE 194 került 12–es méretben. Fontosnak tartottam, hogy a maximális finomítás érdekében a horog súlya is a lehető legkisebb legyen, így az óvatosan szipákoló halak is könnyedén felvehessék a horog öblén tálalt csalit.
A heavy feederbotra egy nagyobb méretű orsót, a DAM Qvick Impressa Pro 450 FD–t helyeztem a tökéletes összhang érdekében. Főzsinórnak a már fentebb említett kiváló minőségű damil egy vastagabb, 0,22 mm-es változatát csévéltem fel annak érdekében, hogy a nagyobb súlyokat is maradandó nyúlás és sérülésnékül dobálhassam. Végszerelékként a főzsinórra egy hárombordás távdobókosarat húztam, majd a csomó védelme érdekében egy gumigyöngyöt, amit egy egyszerű forgó követett. Az előkét 12 –es fonottzsinórból kötöttem. A cél ezúttal fűzött csalik felkínálása volt, ezért apró, vastag húsú horgot (OREEL NEXT-ONE IZU-R BN) kötöttem, hogy az akadás után jól tartson egy nagyobb hal szájában is.Hajszálelőkés és csalitüskés megoldást egyaránt alkalmaztam.
A szerelékek tehát készen álltak a bevetésre, már csak a pirkadatra vártam. Az első dobások egyfajta keresgélésre szolgáltak, 15 perc kapástalanság után mindig újra dobtam a botokat. Érdemes figyelni a vizet, és ha látjuk valahol mozdulni, ugrani a halakat, dobjunk rögtön oda, több mint valószínű, hogy a víz alatta többen is lesznek. Alig telt el fél óra, Zsolti spiccén gyenge huzigálással jelentkezik az első hal. A keszeges kapás után jelentős ellenállással szembesülünk, sajnos fárasztás közben leakad, arra gondolunk, nagyon óvatosan esznek a pontyok, így még rövidebbre vesszük az előkéket, és innentől kizárólag lebegő vagy kikönnyített csalikkal próbálkozunk. Társam alig dobja vissza a botot, nekem is kapásom van, egy kölyök pontyot fárasztok a pickerrel, megnyerő külsejét látva remélem, egyszer még viszont láthatom 10 kilóval nehezebben.
Alig van időm visszaereszteni az apróságot, pöckölős kapás után lassan elcsavarodik a feeder spicce. Negyed órányi fárasztást követően ezúttal sikerül szákba terelni egy gyönyörű tükröst. Nem gondoltam volna, hogy ebben a fagyos vízben egy 8,5 kilogrammos pontyot is sikerül horogra csalnunk, arra meg pláne nem számítottam, hogy később ez lesz az év egyik legsikeresebb horgásztúrája.
Kapás - kapást követ, csaknem folyamatosan akció van. Úgy látszik, sikerült megtalálnunk azt az árkot, amibe a halak bevették magukat. Nekem jól működtek a különböző balanszírozott fűzött csalétkek, Zsolti pedig horogra csalizva próbálta elcsábítani a halakat, Ő élőcsalit is gyakran használt. A kapások alig voltak észlelhetőek, nagyon kellett figyelni, hogy tetten érjük a kapást, viszont a bevágást több esetben is hatalmas botgörbülés és erőteljes húzás követte. Végre kiadósan tesztelhettem az új pickerbotom. Fantasztikus fárasztás, máshogy nehéz lenne jellemezni, ahogy a rövid bot a hal minden rezdülését közvetíti a, mégis tudom, akár egy nagyobb hal energiáját is könnyedén felőrli a gerinces bottest.
Úgy tűnt, a stratégiát sikerült jól belőni, már csak annyi teendőnk volt, hogy kapástalanság esetén keressük a halakat, vajon merre úsztak tovább a mélyben. Repültek is a kosarak sorban, hiszen hol csalicserélés végett, hol kapás miatt húztuk ki a végszereléket és juttattuk újra a felfedezett árokba.
Ebédidő, hát előkerült a friss töpörtyű és a házi májas némi szezonális zöldségfélével és ropogós rozskenyérrel karöltve. Hát igen , engem is könnyedén horogra lehetne csalni. Étkezés közben könnyedén elszabadulnak a gondolatok, hát hatalmas nosztalgiázásba kezdtünk, mikor Zsolti mereven a feederei spiccére kezdett koncentrálni. Figyeltem én is, de nem láttam mozdulást, Ő mégis bevágott. Nem csoda, hogy meglepődtem, amikor a bot spicce egy tapodtat sem mozdult a bevágás irányába, sőt a víz felé igyekezett. Rögtön tudtuk, nem az átlagos formához van szerencsénk. Mindkét sporttárs derekasan küzdött, de végül a horgász győzedelmeskedett, és Zsolti kezében tarthatta nemcsak a nap, de élete legnagyobb megfogott halát, egy 13,1 kilogrammos tükörpontyot (tegyük hozzá, hogy eddigi rekordját több mint háromszorosan megdöntötte).
Alig múlott el dél , máris elégedettséggel ülhettünk a parton. Úgy gondolom, ez az igazi kikapcsolódás. Habár sokszor hangsúlyozom társaságban, nem halért, hanem horgászni járok, mégis akkor tudom magam teljesen elengedni, ha hasonló elégedettség fűt a hidegben. És itt még nem volt vége, még a kora délelőtti órákban sikerült egy – egy tíz kiló feletti tükröst szákba terelnünk.
Ahogy a nap lebukott a csupasz fák mögött, úgy egyre kevesebb kapásunk volt, hát nekiláttunk a szerelékek összepakolásának. Mindig nehéz eltenni a botot,pláne akkor, ha ennyire jó élmények értek minket. Sokszor kijelentettem ezen a napon is: „még egy utolsó dobás”, de a sötét szorongatott minket, így először a methodos szerelék a dobozban, a pickerbot pedig selymes tokjában landolt. Mindig a legvégére hagyom az utolsó bot kitekerését, ha adna még valamit a víz, azt ugyebár illik elfogadni ,még akkor is ha irreálisan bőkezű velünk a természet. Már nyúltam volna a botért, amikor a napi rutinhoz hasonló gyenge pöcögtetést vettem észre, sürgősen rántottam is a botot, majd nyugtáztam, egy újabb pontyot akasztottam. Nagy meglepetésre a bajszos alig védekezett, mire sikerült a már összecsukott szákot újra kinyitni húzhattam is bele az újabb 10 feletti tükröst.
Mi a tesztelés tanulsága? Mi az ami működöt? Igazából mind a két taktika bevált, viszont érdekes, hogy a methodos szerelékkel és az apró horogra fűzött csalikkal csak retúr halakat fogtunk, míg a némi szemes anyaggal dúsított sötétszürke anyag kombinációja a kikönnyített csalikkal adta az összes nagytestű pontyot. Nem valószínű, hogy ez egy örök érvényű megállapítás, de a sötét színű, túlaromázott etetőanyag és a lefinomított rezgőspicces technika jó kiinduló pont lehet, amikor hidegvízi pontyozásra készülünk.
