Kevésbé venném bő lére most a figurát, mondjuk sok halról nem is tudok írni. Egyrészt az emlékek bizonyos távlatokból már nem olyan élesek, másrészt a 30-i peca könnyen feledhetőre sikerült, köszönhetően a nagy mennyiségű pálinkának, amit magamhoz vettem aznap.
2015.12.29.
28-án már beharangozták az érkező komoly lehűlést, ami a jósok szerint erős, viharos széllel fog érkezni. Az ünnepek kissé másképp alakultak a tervekhez képest, mert még nem volt egy nyugodt, semmittevős nap sem a szabadság megkezdése óta és már lassan a végéhez közeledett. Ajándékok rendezése, karácsonyfa beszerzés, rokonokhoz szaladgálás, stb. Csak mint mindenkinél.
Jó lett volna végre egy csak a családdal töltött pihentető nap is amire vagy a 29. vagy a 30. lett volna alkalmas.
A család fontos. Választani akartam, a két nap sok lett volna. De kivel toljak ki? Balázsnak meg van ígérve a 29. Pistának a 30. Hosszas vajúdás után úgy döntöttem, hogy az időjárás előrejelzésre hagyatkozok és félretéve a fagyos spiccű, jégtörős pecát a 29-e lesz a befutó. Lebeszéltem mindkét sráccal a tényeket. Balázs örült, Pista nem. Rohadtul szégyelltem magam, azért amit ígérek, az fix szokott lenni.
Így alakult, hogy másnap kora reggel bepakoltam és indultam Balázshoz. Nem volt vészes az idő, éppen csak fagyott és az ígért szél se tombolt. Gyorsan ment minden, fél nyolckor már vízen voltunk. Úgy tűnt, szép napunk lesz.
Az odaút már rutinosan ment, tuskóra, sekélyre nem futottunk, így pikk-pakk a kiszállós szakaszra értünk. Gumigatya fel és viszonylag könnyedén be is kínlódtuk a csónakot (a szingli behúzáshoz képest mindenképpen).
Az a plusz súllyal járó többletmunka, ami az elektromos motor és az akksi miatt keletkezik, sztem elfogadható ahhoz képest, hogy mennyi, napközben a sok helyváltoztatásból adódó gányolástól megment egy elektromos motor.
A Tisza-tavon a lefagyás előtti nap hírhedten jó. Sok kapitális akad ilyenkor horogra, ebben bíztunk mi is.
Ezt nekem még nem sikerült bizonyítani, mert ugye ilyen jeles napból csak egy van az éven és nem könnyű eltalálni. De most végre sikerült behúzni ezt a napot és ennek megfelelő elánnal kezdtünk.
Az óriási hurráhangulat aztán szép lassan alábbhagyott. Az ígért szél megérkezett, de ez még elfogadható, mert sok elvárás az időjárással szemben nincs már egy december végi pecánál. Ellenben az, hogy kora reggeltől délután kettőig csak egy icipici mozdításunk legyen, az már tud motivációt rombolni.
Közben kapom a hírt a velünk egy pályán horgászó Feritől, hogy ne adjuk fel, mert az imént fogott egy 5 kiló körülit hulló kanálra a partszélből. OK, újabb kis motivációt kaptunk, ennek megfelelően ráálltunk mi is a partszél dobálására.
Na innen jöttek a gányolások. Helyváltás, 5-10 dobás, elakadás. Súly fel, ráállunk, széllel küszködve műcsalit szabadítunk, majd odébbállunk, súly le, 5-10 dobás, elakadás… Persze lehetett volna rejtett horgos gumival is, de hát ha Ferinek is vasra jött…
Egy ilyen beállás első dobásainak egyikére Balázs maszatolós kapást érzett, bevágott és a gyenge kapás után meglepően erős hal rúgott vissza.
Rutinos, türelmes és nagyon látványos fárasztás után Balázs a csónakba emelte az év halát. Úgy 5kg körüli, 74cm. A kornak kijáró tisztelettel integetünk utána.
Megjött a várt önbizalom. Az órára pislogtam, bő 60 percem maradt az egyenlítésre. Nem ragozom túl: kevésnek bizonyult.
Eljött végül, három óra, indulni kell kifelé. Közben megcsörren a telefonom, a feleségem az, ő kezdi a mondókát:
- Holnapra el lettünk hívva vendégségbe.
- Nekem is mennem kell?
- Nem, sőt az jutott eszembe, hogy ha már én és a gyerekek sem vagyunk otthon az lenne a fair, ha te se lennél.
Arany asszony. Érezte, hogy nagyon le szeretnék jönni és úgy szervezte, hogy így is legyen. Ha még nem lenne a feleségem, most megkérném a kezét. Azonmód hívom Pistát, hogy pakoljon holnapra, mert mégis jövünk.
Mire kiérünk, már elszalad az idő, teszek még egy próbát a süllőre, de gyorsan feladom, nem kell a baj. Sajnálom egy kicsit az éjszakai peca tiltását, de meg lehet érteni mi a mögöttes szándék, el kell fogadni. Betliztem. Rég volt ilyen szerencsére. Nem esett jól, de a másnapi reváns lehetősége azért hozott belém egy kis nyugalmat….
2015.12.30.
Másnapra már keményebb fagyot mondanak, így egy órával eltoltuk az indulást. Ennek megfelelően fájóan későn érkeztünk meg, de ahogy a sekélyre fordultunk már nem bántam a késést: egybefüggő jég volt mindenhol.
Közben a szél is feltámadt, kezdett a nyílt víz tarajosodni, de így is volt aki itt próbálkozott.
A laposon a jég vastagsága úgy 1cm volt. Törhető. Nekiálltunk. Bíztunk a szélben, hogy az egész napos fagy ellenére is estig elnyalja és nem duzzasztja. Utóbbi esetben nem tudom hogy jöttünk volna ki….
Egy darabig alapjáraton haladva a csónakkal törtük, aztán kiszálltunk. Pista elől evezővel, lábbal törte, utána én a csónakkal. A sípcsontom nem köszönte meg és a talpam is begörcsölt a hidegben, mert kb. a tízedik lépés után lecsúszott a zoknim…
Pista törte:
Én húztam:
A víz sekélyebb volt, mint előző nap, így csak nagy kínlódva jutottunk be. 10 óra elmúlt mire pecázni kezdtünk, de egyszerűen nem lett volna értelme hamarabb, mert így is folyamatos kontrollra volt szükség a jegesedés miatt.
Pista pálinkája nagyon jó. Az enyém is megállja a helyét. Az 20-30km-es szél a -3 fokkal nagyon bitang volt, jól esett a szesz. Aztán év vége is volt, arra is ittam.
Na meg ahogy teltek az órák, az előző napi betli is egyre nagyobb passzivitásba taszított, így megint csak ittam. Nem csináltam még ilyet. Szeretek mulatni, berúgni is, de a pergetést nem keverem az itallal. Egy-két feles OK, de most konkrétan berúgtam.
Egy ilyen gyenge pillanatomban nagyot lendítettem a CDJ11GFR-emmel, amit még 15 évesen locsolkodó pénzből vásároltam, és csak azon kaptam magam, hogy az ernyedt zsinór lehullik és a műcsali messze előttem kontroll nélkül vízbe csobban… oda volt fagyva a zsinór a gyűrűre.
Majd ugyanígy jártam egy twisterrel és egy szett DS előkével is. Halam nem jött. Nem is csoda. Soha többet nem iszok ennyit peca közben.
Ahogy itt ezt elbeszélem, kicsit előreszaladtam az időben. Pista hala kicsivel hamarabb volt mint nekem a mélypont:
Fél kettő elmúlt, mikor végre kialakult egy akció. Nyilván annál, aki képest volt koncentrálni. Tehát nem nekem. Ha jól emlékszem valahol mederközépről, mélyen vezetett vasra ütött oda a szép 57cm-es csuka. Pistán látszik, hogy boldog. Jah, nem. LOL
Beszélni is nehéz volt. A hideg a csontig hatolt, az arcunk lefagyott. Érdekes, de nem emlékszem, hogy nagyon fáztam volna, csak arra, hogy nem tudok artikulálni. Egy bő fél óra után Pista beszúrt még egyet a szívembe. A második hala 50-es volt. A részletekért őt faggassátok én már nem voltam képbe. Ezen a képen is boldog. LOL
Ezután már kifelé indultunk, mert letelt a pecára szánt időnk. A kihúzásnál már menetrendszerűen lecsúszott a zoknim, de szerencsére a szél elnyalta annyira a jeget, hogy sokkal kevesebbet kellett szenvedni a gumiruhába. Mivel egy kicsit még csorogni szerettem volna süllőre, így nagyszerű józanító ötletnek találtam, ha egy kicsit megkínozom magam a metsző széllel. Nyilván ilyen ötlet nem jön tiszta fejből.
A szélcsendesebb részen még várt ránk egy kis jég, de az már nem volt vészes:
Kiértünk. A szél nagyon erősen fújt lefelé, de a „süllős helyemen” csorogva sikerült így is egy kis 25-ös kövest fogni, így legalább a hosszabbításban mentettem egy betlis napot. Az jutott eszembe, hogy ezek a napvégi egy-két csorgások már nem először adtak halat, mi lenne ha végre rászánnék egy egész napot a süllőkre? Lesz rá alkalom, sőt muszáj lesz, mert a január is ki van fizetve a kikötőben a tározó meg lefagyva. Csak úgy írom, de úgyis tudjátok: az ott a szájában egy SG real bleak, nem egy élő küsz! Durva nem? Ezúttal az oldalát szúrtam ahogy IG (ejtsd: Ígé) barátom javasolta.
Nincs összegzés, hacsak nem annyi, hogy ne rúgjatok be pergetés közben. Én biztos nem teszem többet.
Jah és természetesen ezúton is BÚÉK!
