Ahogy napról napra hidegebb lesz, egyre kevesebb lehetősége nyílik a békéshalak szerelmeseinek kedvenceik becserkészésére. A halak összebandázva szép lassan elindulnak téli vermelő helyeik irányába. Egyre kisebb szerepet kapnak a különböző etetőanyagok és még inkább hangsúlyosabbá válik a helyismeret és a finomabb technikák használata.
Egyre többször kerül a kezembe a pergető bot is, egyre többet járom a vízpartot a ragadozók nyomában. A folyamatos helykeresésnek köszönhetően kiváló rálátást nyerek a békéshalak mozgására is. Így mikor rálelek egy-egy jó helyre nehezemre esik megállni, hogy azt rövid időn belül ne látogassam meg valamilyen finomszerelékes technikával.
Most sem volt ez másként, miközben a sügereket és csukákat hajszoltam belebotlottam a pontyokba, akik folyamatos fordulásaikkal, ugrásaikkal jelezték jelenlétüket. Viháncolásukkal igen hamar felkorbácsolva kíváncsiságomat, hogyan és mivel is tudnék közülük párat horogvégre keríteni.
Nem szerettem volna túlbonyolítani a horgászatot, egy könnyű feederbottal készültem csupán, hogy egy rövid 2-3órás horgászat elejéig élvezhessem a társaságukat. Megvallom ilyenkor már nem szeretek órák hosszát a parton ülni, a megkopott táj már nem úgy köt le mint a nyári zsongás, ahol még kapástalan időkben is mindig van miben gyönyörködni, mit fürkészni.
Csupán egy kiló középbarna édes keverékkel készültem, bízva abban hogy a halak a magas szénhidráttartalmú keveréket örömmel fogadják majd. Mivel célhalam a ponty volt, némi csemegekukoricával gazdagítottam a keveréket csupán. Eleinte sokat töprengtem, hogy a lelassult emésztésük miatt célra vezetőbb lenne e turmixolt csemegével kedveskedni a halaknak az egészszemekkel ellentétben. A turmixolt magok sokkal intenzívebben fejtik ki hatásukat és kevésbé lakatják jól az etetésre érkező halakat. Ám végül mégis az egészszemek mellett döntöttem, bízva abban hogy kellően vonzó lesz az a párszem aranyló kukoricaszem is az etetőanyagomban.
A szereléket se variáltam túl, hagyományos csúszó kosaras feeder szereléket készítettem. Horogelőkének is a lehető legvéknyabb zsinórt választottam, ami nyáron eszembe se jutna. De most a hidegvízben már nincs olyan erő a halakban, sokkal kezesebbek a fárasztások során.
A gyors kipakolást követően mindent próbáltam a lehető legpraktikusabban elhelyezni magam körül, hogy a lehető legoptimálisabban kihasználhassam a horgászatra szánt időt.
A nyári horgászatokkal ellentétben most alig alapoztam csupán pár kosárnyi kaját dobtam, hogy picit felkeltsem a környéken úszkáló halak érdeklődését.
Legnagyobb meglepetésemre már az első dobást követően hamar érdeklődés mutatkozott a horgom körül, spiccem határozott bólogatása egyértelműen jelezte, hogy horgon az első hal.
Aprócska keszeg szánkázott csakhamar a tenyerembe, hogy aztán a horogtól megszabadulva vígan élhesse tovább életét.
Az első ponty megérkezésére sem kellett sokat várni szerencsére. A kis keszegek finom kapásait határozott húzós kapás követte. A botot kézbe véve azonnal érezni lehet hogy, végre jobb hal küzd a zsinór végén. Erőteljes fejrázásokkal próbált szabadulni az aprócska horogtól a szájából. Ám koránt sem volt már benne akkora erő mint nyáron a melegebb vizekben szokott. Alig pár percbe telt mire a szákba húztam a nap első pontyát.
Gyönyörű színei valóságos felüdülést jelentettek számomra a fakószürkeségben.
Hamar bebizonyosodott, hogy lelkesedésem nem volt hiába való. Kifizetődő volt nyitott szemmel járni a parton, figyelni a víz minden rezdülését, befogadni mindazt a sok információt amivel feltárja előttünk megannyi titkát.
Nem kellett sokat várni a soron következő többi pontyra sem. Egyértelműen tetszett nekik az édes etetőanyag.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ilyenkor, hidegvízen az etetést nem szükséges túlvariálni, túlzásba vinni. Az etetőanyag sokkal kisebb szerepet tölt már be ilyenkor, mint a nyári hónapokban, amikor a halak aktívan keresik a táplálékot! Jelen esetben nekünk kell megkeresnünk a halakat, felesleges arra várni, hogy majd ők keresik meg a mi etetésünk! A célunk az legyen, hogy a meghorgászott helyen lévő pontyok közül felkeltsük azon egyedek érdeklődését, akik az adott időpontban táplálkozásra adják a fejüket!
Biztos vagyok benne, hogy bár lassan itt a tél és egyre kevesebbet tudunk kedvenc hobbinknak hódolni, de ha figyelmesen járjuk a vizek partját akkor a legínségesebb időkben is rátalálhatunk a halakra, hogy egy kicsit élvezhessük a társaságukat és kiszabaduljunk a nyüzsgő város és a szürke hétköznapok fojtogató markából.
Fotók: Makai Dániel
