A szemes takarmányok vagy akár pelletek etetésekor gondolom mindenkinek a hagyományos poralakú - groundbait - etetőanyaggal történő „ragasztása” jut eszébe. Van egy módszer azonban, amit finomszerelékes versenyhorgászoktól lestünk el.
Szeretnék mindenkit megnyugtatni, természetesen nem valami szintetikus vegyszerről van szó. Az általunk használt adalékot az élelmiszeriparban alkalmazzák különböző étkezési anyagok állagának stabilizálására. Persze normál etetőanyag is megfelelne a célnak, de véleményem szerint ez gyorsan becsalogatja a fehérhal állományt az etetésünkre, ami egy nagyhalas horgászat során inkább hátrány, mint előny.
Egyébként ma már elég sok cég kínál magok ragasztásához "gyári" adalékot, de akár saját verziót is kikísérletezhetünk.
A partról történő etetés mindig sarkalatos kérdés a pontyhorgászatban, főleg, ha nagy mennyiségű etetőanyagot szeretnénk bejutatni viszonylag rövid idő alatt. Akár egynapos, akár hosszú távú horgászatra érkezünk, nagyon fontos, hogy a lehető legnagyobb pontossággal tudjuk megetetni a helyet. Mivel sokat horgászunk verseny körülmények között, ahol a szabályzat előírása szerint csak a partról és emberi erővel lehetséges a kaja bejuttatása, ill. ha olyan vízterületre látogatunk, ahol nem tudjuk, a meghorgászni kívánt részt csónakkal megközelíteni, akkor mindenképpen alkalmazkodnunk kell ehhez a helyzethez.
Az etetőanyag bejuttatására több módszer és eszköz is kínálkozik, de ebben az írásban egy egyszerű, parittyás etetést szeretnék bemutatni. Tehát adva van a magmixünk és a kötőanyag, már csak egy kemény surf botra, vagy egy erre a célra gyártott ún. spod botra lesz szükségünk melynek, dobósúly tartománya 4-5lbs körül van. Ennek segítségével akár 100 méter fölötti távolságra is könnyedén be tudjuk juttatni a gombócokat. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy az ilyen típusú botokat kizárólag etetésre használják, horgászatra semmiképp!
De most térjünk vissza kicsit az etetőanyagunkhoz.
A ragasztóanyag mennyisége mindig függ, természetesen a ragasztani kívánt magmix mennyiségétől és, hogy milyen mély vízre szánjuk a gombócokat.
Ha sekély vízen horgászunk, akkor éppen csak annyira ragasztjuk meg a magokat, hogy a becsapódás követően szinte azonnal bontson. Ezt könnyen elérhetjük, ha pl. fokozatosan mindig csak kis mennyiséget adagolunk, amíg nem érjük el a kívánt állagot.
Itt fontos megemlíteni, hogy bekeverés előtt a fölösleges vizet öntsük le, a ragasztáshoz bőven elegendő csupán a magok normál nedvességtartalma. Ez a fajta módszer a folyóvízi horgászataimon vált be leginkább. Itt ugyan is a víz sodrása ragasztás nélkül messzire elsodorná a magokat és ezzel túlságosan széthúznánk az etetésünket távol attól a helytől ahová horgainkat szántuk.
Ezzel a kötőanyaggal azonban elérhetjük, hogy szinte a becsapódás helyének közelében érje el a gombóc a mederfeneket és fenékre érés után lassan, fokozatosan oldódjon szét. Így a sodrás ellenére is tudunk egy koncentráltabb etetést létrehozni és azt pontosan meghorgászni.
Szeretném megjegyezni, hogy a felhasznált ragasztó természetes alapanyagokból készül, így a halak számára ártalmatlan, vízbeérkezést követően néhány perc elteltével teljesen szétoldódik a vízben, oldódási ideje természetesen a ragasztó mennyiségétől függ.
Mindenkit biztatok, hogy próbáljon ki olyan jónak tűnő kötőanyagokat, rozsliszt tartalmú keveréket, vagy más élelmiszer iparban használatos por alakú anyagot, ami a nem kifejezetten számít önmagában a etetőanyagnak. A magmixünk összeragad, de mégsem csalogatjuk oda a sok fehérhalat.
Bízom benne, hogy ezzel a néhány gondolattal sikerült pár hasznos tippet adnom a partról történő etetésre azoknak, aki nem kifejezetten a behordós horgászat hívei és remélem, ez a technika még inkább hozzásegít mindenkit álmai pontyait megfogni. Sok sikert hozzá!
Kapcsolódó írások:
- Haraszkó Csaba:
Hinged Stiff Rig - Haraszkó Csaba:
Pontyhorgászat természetes holtágakon
