Fel kell rá készülnöd, hogy meghalhatsz horgászat közben

2015.09.29. forrás: origo.hu

„Használd nyugodtan bármelyik botot, de a sörcsapot is!” – köszönt kis, tó melletti faházában Jakub Vágner, a világ talán legismertebb horgásza.

hirdetés

A csehországi Zahrádka határában vagyunk, a Discovery Channel új arca itt piheni ki az Amazonason és a Kongó folyón történteket, vagyis sorozata, az Óriáshalak nyomában Jakub Vágnerrel fáradalmait. Miközben sül a grillkolbász, interjút is ad, néha azonban felpattan, és szalad a vízhez – ilyenkor valamelyik úszót látja mozogni, kapás van.

Úgy tűnik, a horgászattal is lehet csajozni (Forrás: Discovery Channel)

Horgásztál már Magyarországon is?

Persze, de csak a főbb horgászhelyeken jártam, a Tiszán és a Balatonnál. Szeretem a nagy vizeket, ahol szinte misztikusnak tűnik a víztömeg, a Balaton ezért tetszett. A Tisza viszont egy izgalmas folyó, sosem tudod, hogy mi jön szembe: van, hogy már látod is a halat, de aztán eltűnik a szemed elől a víz sodrásában, majd újra felbukkan, esetleg megjelenik egy másik.

A sorozatban mindig nagyon csalódottnak tűnsz, ha elszalasztasz egy halat. Az életben is így van?

A horgászat számomra hatalmas szenvedély, mondhatni, az életem. Természetes, hogy
mindent megteszek azért, hogy elkapjak egy halat, sokszor merész és furcsa dolgokat is.
Amikor nem sikerül, az tényleg az őrületbe tud kergetni, ha viszont végre a kezemben tartom az áhított zsákmányt, az a legboldogabb emberré tud tenni a világon.

Volt kapás is, de persze visszakerült a tóba (Forrás: Discovery Channel)

Minden nagy halat visszadobsz?

Igen. Ezek az állatok nagyobbak, ügyesebbek, idősebbek nálam, nincs jogom ahhoz, hogy megöljem őket. Ők az édesvizek óriásai, orrszarvúk, elefántok, tigrisek a folyók és tavak alján. Lehet azt mondani, hogy a horgommal megsebzem őket, de ez még mindig jobb, mint ha megölném. A legfontosabb az egészben, ami miatt csinálom a sorozatot is, hogy
vegyük észre végre az édesvízi nagyhalakat, még mielőtt elveszítenénk őket.
A tévéműsoron keresztül az ő szépségüket szeretném megmutatni, hogy a nézők tudják, nem csak a cápák és bálnák vannak veszélyben, az ő védelmükért is tennünk kell.

Egyből a Discoveryt kerested meg a sorozat ötletével?

Természetesen annak idején a cseh televíziónál kezdtem, tizennyolc évesen kaptam ott az első műsoromat, amit visszanézve elég kínosnak tartok, nagyon fiatal és tapasztalatlan voltam még egy ilyen feladathoz. Ha valaki akkor azt mondja, hogy egyszer a Discoverynél viszek majd saját sorozatot, bolondnak hittem volna – ezzel együtt mindig is nagy álmom volt, bár nem nagyon hittem benne, már csak azért sem, mert egy kis országból származom. Most már azt mondom: semmi sem lehetetlen. Ha keményen dolgozol érte, bármit elérhetsz.

A szüleid mit szóltak, hogy ezt az életformát választod?

Komolyan tudni akarod? Azt szerették volna, ha zenész leszek, édesapám is az. Tanultam is a konzervatóriumon, gondolhatod, utána hogyan reagáltak, amikor
megmondtam nekik, hogy otthagyom az iskolát, és elmegyek horgászni.
Ráadásul ez nem is egy létező szakma, úgy értem, senki nem gondolta volna, hogy pénzt lehet belőle csinálni – hacsak nem kezdek el horgászbotokat árulni, vagy a piacra eladni a halakat, de nem ez volt, amit igazán akartam. Szóval fogalmazzunk úgy, hogy a szüleim nem voltak boldogok a döntésem miatt.

Gondolom, aggódtak is, amikor világgá mentél. Esett komolyabb bajod a mostani forgatás során?

Persze, az elmúlt tíz évben gyakran esett bajom. Most például megint maláriás lettem, de már nem vert különösebben a földhöz, ez volt a hetedik alkalom. Amikor az ember ilyen távol kerül a civilizációtól, valami mindig történik. Mindig. Ha olyan helyre utazol, ahol több ezer kilométerre van a legközelebbi kórház, fel kell rá készülnöd, hogy meghalhatsz. A szíveddel és az agyaddal is tudnod kell, hogy megtörténhet, de pont ezért kell okosan viselkedned, fel kell készülnöd a várható helyzetekre.

Azt gondolom egyébként, hogy az emberek sokkal veszélyesebbek, mint a természet, könnyen összeakadhatsz olyasvalakivel, aki nem tiszteli az életet. Egy eltérő kultúrában sok mindenbe bele lehet futni, elég csak a vallási ellentétekre gondolni, ami mostanában rengeteg problémát okoz a világban. Ezért kell tisztelni minden világnézetet, és adott esetben a tiszteletet ki is kell mutatni, hogy megkapd azt a segítséget vagy védelmet, amire szükséged van.

A sorozatban is igyekszel megismerni a helyi viszonyokat. Mi volt a legfurább halászati módszer, amivel találkoztál?

Nagyon különös módszerekkel tudnak halászni a világ népei. Az Amazonasnál nem ritka, hogy csapdákat állítanak, de az is előfordul, hogy az indák levét csorgatják a vízbe, ami oxigént von el, a halak pedig emiatt feljönnek a felszínre, így könnyebb őket elkapni, kézzel vagy lándzsával is. Az óriási Tanganyika-tavon fénnyel csalogatják fel a mélyben élő halakat, de még sorolhatnám – mindenhol másként gondolkodnak a halászatról, a víz melletti népek életében azonban mindenhol központi szerepet játszik.

Nálad hogy kezdődött az egész? Miért lett ilyen óriási szerelem a horgászat?

Nem tudom, talán így születtem. Prágához közel nőttem fel, de rengeteg kis tó volt a környéken, ahol többet lógtam, mint amennyit az iskolában lehetett látni. A legtöbb barátom úgy gondolja, ennyi idő után már biztos unom a horgászatot, egyszerűen nem lehet, hogy még mindig élvezzem – pedig így van. Sőt egyre jobban és jobban szeretem, városi környezetben szinte már szomjazom a horgászatra, a természet közelére.

Az Óriáshalak nyomában Jakub Vágnerrel vasárnaponként megy a Discovery Channel műsorán.

hirdetés