Seven

2013.10.06. forrás: Fish Hunter

Megérkezett az Ősz, a pergetők nagy szezonja. A reggelek már csípősek és a víz is meghűlt rendesen. Most már, nem lehet a csónak végéből megmártózni, mint a nyári kánikulában, mikor a harcsát fogtam.

hirdetés

Vagy is lehet, de az felettébb kellemetlen. De, legalább nincsen szúnyog. Barátaimmal vízre is szálltunk és kitartóan kerestük a süllőket, immár sokadik alkalommal.

A víz lötyögősen zenélt a csónakon, enyhe fuvallatok borzolták a felszínt. A víz, megtartotta opálos színét és kissé sem áttetsző. Suhantak a botok, repült a twister, érezni az ajzat jellegét.
Hopp, egy odacsípéssel jelentkezik valaki lentről, de csak a fognyomok árulkodnak ,ez bizony süllő!
Itt kell lenniük és itt is vannak.

Barátom a csónak orrában bevág, megvan mondja és látni, hogy szépen bólogat a bot .
Egy másfeles forma süllő a tettes, segítek a szákolásban és bilincseli a tüskést.
Na, kopaszon már nem leszünk, megy az ugratás és egy kis lélekmelegítő is előkerül a táskából.
Szűrjük a vizet tovább, egyszer csak a csónak végén a másik cimbora is akaszt valamit. Ez is, az előbbi ikertestvére, megint szákolok. Mivel én középen ülök nekem jut a feladat. A csónak nagyon kényelmes és stabil, még nagyobb hullámzásban is biztonságban érzi magát az ember. De, kell is az ilyen alkalmatosság, mert ha jön egy hirtelen vihar az nem tréfa dolog.

Nekem kapásom nincsen, nézem a tájat, keressük a halra utaló jeleket a felszínen. Előkerülnek a régi sztorik, események, halfogások: "Emlékszel itt mekkora kapásom volt és lemaradt."
Na, most volt valami csípésem, mondom és ekkor egy elnehezedést érzek a boton.
Reflexből besuhintok neki és a bot karikába hajlik egyből "uhh gyerekek ez jó hal lesz", mondom. A 20-70-es Freeman szépen bólogat és kéri a hal a zsinórt rendesen. A súlyt felhúzva, kicsit közelítünk hozzá, nagy, lomha súlyt érzek és bele bele tunkol a botba rendesen.

Sikerül felhúzni, ekkor meglátunk egy nagy fehér testet az opálos vízben. Nagy Süllő gyerekek ,egy kis lábremegés is bejátszik rögtön. Nagy farokcsapással széttöri a felszínt és vissza tör, de már fogy a szufla, és felém jön. Gyorsan csévélem a zsinórt, nehogy belazuljon, mert nem láttuk a horog helyét.
A csónak mellett tombol a süllő még egyet, sikerül ismét felhúzni, amikor is barátom szépen megszákolja.
Uram isten, de gyönyörű, ekkorát még nem is láttam élőben, nem hogy fogtam volna.
A cimborák gratulálnak, én meg csak bambán nézem a nagy jószágot. :-)
Hát, ez szép csata volt, erre az ember míg él emlékezni fog.
És ez egy vad vízen, amit nehéz meghorgászni, nem azért mert mély lenne, vagy nagyon akadós, itt a halakat nehéz megtalálni mivel rendkívül óvatosak.

Na, mindegy nem az észt akarom osztani, csupán az élményt akartam leírni, ha valaki olvassa, talán szerez neki pár kellemes percet.

Ezt a halat talán már Hunyady is megsüvegelné, de ha nem, akkor a következőt biztosan. :-)

Folyt. köv.

7kg, 76 cm-es

Üdv: Wolfy

hirdetés