Pergető horgászokat mentett ki a Holt-Tiszából

2014.11.04. forrás: Szoljon

Hihetetlen lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot egy rendőr törzszászlós az elmúlt hétvégén szombaton. Gulácsi Gergő a szajoli holt-Tiszán egy csónakkal a hideg vízbe borult párt mentett ki – ahogy ő vallotta magáról: nem rendőrként, hanem átlagos állampolgárként.

hirdetés

Gulácsi Gergő egy ismerőse hívta fel a Szoljon szerkesztőségét a szerencsés kimenetelű eseményeket követően, mondván: Gergő úgysem hírelné világgá bátor tettét, annál ő sokkal szerényebb. Mi hétfőn telefonon értük utol az egykoron szolnoki, ma már Pécelen élő rendőrt.
– Nem kell az ügynek nagy feneket keríteni! Történt egy kisebb baleset, én pedig, akárcsak bárki más, segítettem a bajban – hárította el röviden a vele való beszélgetést a 34 esztendős fiatalember. Aztán mégiscsak kötélnek állt, s töviről hegyire elmesélte, mi is történt november elsején, délután 3 óra körül a szajoli holt-Tiszán.

– Édesapámnak a szajoli holt-Tiszánál van egy kis faháza, és az invitálására leutaztam hozzá a múlt héten. Ő délután pecázott, én a kertben tettem-vettem. Eléggé változékony idő volt, hol beborult az ég, hol kisütött a nap, s az egyébként is hűvösre álló hőmérséklet a felhőmozgást követve ingadozott. Úgy 15 óra körül járhatott az idő, amikor a víz felől kiabálás hallatszott, és nem sokkal később már édesapám is hangosan szólongatott, hogy menjek le hozzá a partra, s valamit tegyünk. Kisvártatva leszaladtam a partra, és apámmal együtt egy süllyedő csónak mellett két fejet láttunk ki-kibukkanni a vízből. Apám talán telefonálni mehetett a házba, én viszont inkább fogtam a csónakunkat és beeveztem a bajba kerültekhez. Egy ötven év körüli hölgy és egy úr borult bele csónakjukkal a vízbe, s láthatóan az asszony viselte rosszabbul a történteket. A holt-Tisza 5-6 fokos lehetett, gyorsan kihűlhet az ember ilyen hideg vízben. A már nagyon erőtlenül mozgó hölgyet beemeltem a csónakba, míg a férfi mondta, hogy ki tud úszni. A nőnek szóltam, hogy vegye le a csizmáját és a felsőruházatát, de csak az előbbit tette meg, valószínűleg annyi lélekjelenléte már volt, hogy talán szégyenlősége miatt nem vetkőzött tovább. Amikor partot értünk, visszaeveztem a csónakjukért, azt is kihúztam, majd pedig a vízen lebegő holmikat halásztam ki a Holt-Tiszából. Olyan szerencséjük volt, hogy még a lakás- és kocsikulcsuk sem merült el, melyek egy, a víz felszínén úszkáló bőrtáskában lapultak. Nagyon hálásak voltak, megköszönték a segítséget. Emlékszem, be is mutatkoztunk, de szerintem a történtek hatása alatt egyikünk sem emlékszik a másik nevére. Elmondták, hogy épp pecáztak, „pergettek”, amikor egy fordulást követően valahogy beborultak a vízbe.

Azt nem tudom, hogy a hölgy tud-e úszni, mindenesetre a vízben nem voltak arra utaló jelek, hogy jártas lenne a felszínen maradásban. Végül a csónakjukat kikötötték a parton, majd kocsiba szálltak, s azt hiszem talán szolnokinak említették magukat, hazautaztak. Édesapám persze nem horgászott tovább, de ekkor lettünk arra figyelmesek, hogy többen figyelték az eseményeket a partról. Nem akarok senkit bántani, mert lehet, hogy ledöbbentek a látottaktól, de segítség máshonnan nem érkezett, talán látták, hogy elmúlt az életveszély... – vélekedett, s védte meg elnézően a többi pecást Gulácsi Gergő.

Civil emberként cselekedett

A Készenléti Rendőrség Különleges Szolgálatok Igazgatóságának Állami Futárszolgálatánál szolgálatot teljesítő rendőr törzszászlós, mint mondja, nem rendőrként végezte mi sem természetesebb dolgát. Állítása szerint civil emberként, átlagos állampolgárként cselekedett. Leszögezte, számára bőven elég volt a bajba került pártól a köszönet, nem hivatalos elismerésért igyekezett mások megsegítésére. Mindezek ellenére sokan bizonyára most „ismeretlenül” is megszorítanák a kezét Gulácsi Gergőnek.

hirdetés