Őszi-téli ruhavásár 2.

Mi lesz veled, Látóképi-tó?

Alapvetően a megközelítésben keresendő a nézeteltérés oka Halasi-Kovács Béla, a Ponty Centrum Horgász Egyesület ügyvezetője szerint.

JRC ágy + hálózsák szett 640
hirdetés

Egyet lehet vele érteni, mert azt senki nem vitatja, hogy a Látóképi-víztározó partján rendet kell teremteni. A pecások jól tudják ezt, hiszen ott is megjelentek az úgynevezett húshorgászok, akik a megengedettnél rendszeresen jóval több halat vittek haza, miután nemegyszer tiltott módszerekkel fogták ki zsákmányukat. Ugyancsak változásért kiáltottak, akik szerint a tavon horgásztatási joggal rendelkező megyei horgászszervezetek szövetsége nem telepített elegendő mennyiségű pikkelyest az L–1-es tározóba. Nem lehet tudni, ez volt-e az oka, vagy csak a fejlődés törvényszerű igénye, de tény, ez az év változást hozott.

A hasznosítási jogot a magyar államtól megkapó országos horgászszövetség (Mohosz) nem a megyei szervezetét vonta be partnerként, hanem a nemrégen megalakított Ponty Centrum Horgász Egyesületet. A választást nem lehet vitatni, mert – mint arról az áprilisi bejelentéskor beszámoltunk – a halgazdálkodási feladatokkal megbízott új partner előrevivő tervekkel állt elő. Nemcsak a tavon addig kialakult horgászati gyakorlatot kívánta megreformálni, de az együttműködésbe a megyei fejlesztési ügynökséget is bevonta infrastruktúra-fejlesztések tervezéséhez és megvalósításához. Mindez üdvözlendő, de az új hasznosító néhány dolog figyelmen kívül hagyásával vetette bele magát reformelképzelései megvalósításába.

A tó használatában legnagyobb múltra visszatekintő szörfösök problémáit már megírtuk, s akkor arról is beszámoltunk, hogy a szélvitorlások joggal követelhetnék a bejárási lehetőséget a tóra. Az L–1-es tározó vagyonke­zelőjétől, a Tivizigtől az üzemeltetést szerződéssel átvevő Tiszamenti Regionális Vízügyi Zrt.-től ugyanis kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy oda az MGM és a DOTE Szörf Szakosztály is használati jogot szerzett, amit azóta sem vontak vissza. Legutóbb ezt augusztus 5-én erősítették meg a TRV Zrt.-től, miután állításunkat Halasi-Kovács Béla ügyvezető kétségbe vonta, mondván, azóta már új rendelkezés lépett érvénybe. Erről mi is meg akartunk győződni, de a vízügyi hatósági feladatokat ellátó megyei katasztrófavédelmi igazgatóságtól azt a választ kaptuk, hogy forduljunk a vagyonkezelőhöz vagy az üzemeltetőhöz. Megtettük, a válaszuk a korábban leírtakat erősítette meg, még él a szörfösök és naturisták vízhasználati joga a tóra. Az utóbbiakkal a Ponty Centrum is megegyezett, mert ők kevesebb „vizet zavarnak”, mint a szörfösök, akik viszont már feladták a reménytelen küzdelmet.

Erről árulkodik a mindenki által csak félszigetnek hívott hely csücskében kialakított bázisuk lepusztultsága. A stég fele már víz alatt, az általuk fúrt kút, az „öltöző és zuhanyzó”, valamint a WC és a vizelde az enyészeté, akárcsak a valamikor árnyékot adó nádtetejű ernyő. A bázisuktól jobbra a nagyhalas horgászok, a bojlisok számára kialakított helyeket kis táblák jelölik. Horgásztatási oldalról valóban összeférhetetlen a szörfösök jelenlétével, márpedig az új hasznosító számára a bojlis horgászat lehet a legjövedelmezőbb, érthető, ha ragaszkodik hozzá.

S, Halasi-Kovács Bélának is igaza van abban, hogy elég ellentmondásos az a helyzet, ha a tóban tilos a fürdés, de a szörfösök belemehetnek, s általában le is esnek a deszkáról, még ha nem is fürdési szándékkal. Ráadásul az sem kizárt, hogy megmártóznak a vízben, s ezt az egykor az MGM-ben megalakított Petőfi Tömegsport Egyesület elnöke, Halász Lajos sem tagadja: ők csak egy évtizedek óta bevált gyakorlatot folytattak, amit addig senki nem kifogásolt, amíg a tó új hasznosítói érvényt nem szereztek a fürdési tilalomnak. Ez is mutatja az általuk meghirdetett rendcsinálási szándék komolyságát.

Milyen engedéllyel?

Arra, hogy a látóképi tónál gyökeres változás következett be, először a szörfösök panaszkodtak. Később egy olyan felháborodott olvasó is, aki se nem horgász, se nem széllovas. Amikor a Ponty Centrum által halőrzési szándékkal kifeszített lánchoz ért, és közölték vele, hogy legfeljebb gyalog folytathatja az útját, ő hívta ki a rendőrséget, nem pedig fordítva. Már a járőr jelenlétében kérdezte meg: ugyan miért nem használhat egy önkormányzati utat, illetve azt milyen engedély birtokában zárja le a tó hasznosítója. Mivel választ nem tudtak rá adni, nyugodtan behajthatott, és kifelé az autójába sem engedett belenézni, miután nem volt olyan személy, akinek erre jogosultsága lett volna, ugyanis nem volt ott a halőr. Ebből is látszik, éppen a rendcsinálás indokával maradtak még rendezetlenségek a tó, illetve a hal őrzésében.
Lépéskényszerbe kerültek az idő csapdájában

A fenti panaszosunk esete után három héttel magam is végigjártam azt az „utat”, amelyről beszámolt. Az északi part mellett felállított kis faházban ülő fiatalember engem is csak gyalog engedett volna be, de mondtam neki, ahhoz túl messze van a szörfösök bázisa, ezért autóval folytatnám az utam. Ebben nem akadályozhat meg, mert nem horgászni jöttem, csak egyszerűen használni akarok egy önkormányzati utat. Ekkor telefonált, majd felírta a nevem és a rendszámom, közben közölte, kifelé meg fogja nézni az autóm csomagtartóját, amit én nem ígértem meg neki egyértelműen.

A katasztrofális állapotban lévő földúton bezötyögve a fent leírt állapotban találtam a szörfös bázist, majd a tó körül zsinórt áztató 34 horgász közül (a láncos őrzés egyik pozitív oldala: pontosan lehet tudni a létszámot) egy, a nyolcvanas évektől odajáróval elegyedtem beszélgetésbe. Szerinte a horgászok nagyobb többsége megértően fogadta a változásokat, aki nem, az már vagy nem jár ki, vagy elfogadja az új feltételeket, köztük több korábbi húshorgász is. Szavait szomszédjai is megerősítették, bár arról eltérően vélekedtek, hogy a 60 hektáros tóba mennyi halat kellene telepíteni. Egyikük szerint a pontycentrumosok már eddig többet telepítettek (négy hónap alatt 55 mázsa) idén is a korábbiaknál, de még az is kevés.

Jött az ellenőrzés

Éppen elbúcsúztam volna, amikor a mellettünk lévő beállóban horgászó fiatalember bevágott. Ám, hogy a hal végül a nádban kötött ki, azt csak később tudhattam meg, ugyanis két mezőőr kíséretében megérkezett két rendőr, hogy megtudják ott-tartózkodásom célját. Mivel nem horgásztam, gyanús lehettem, bár sikerült megértetnem velük, hogy egy közterületnek számító utat használva még így is bemehetek a partra. Már tudtak róla, hogy nem adtam egyértelmű beleegyezésem az autó átvizsgálásba, amit egyfajta kötekedésnek vettek. Miután közöltem, hogy nem az átvizsgálással, csak az erre feljogosító engedély hiányával van bajom, elbúcsúztunk egymástól. Kifelé nem „kötekedtem”, bár megjegyeztem a „kapusnak”, jogtalan lenne, ha nem engedne ki, amit kilátásba helyezett, ha nem nézhet bele a kocsiba.

Az eljárást, amely általánosnak is vehető, a Ponty Centrum HE ügyvezetője, Halasi-Kovács Béla azzal magyarázta, hogy a megfelelő intézkedések megtételéhez nem állt elegendő idő a rendelkezésükre, ezért még akadnak hiányosságok a szabályzásban, de ezeket pótolni fogják. Nem feltétlenül akarták bevezetni a láncos rendszert sem még idén, de az időcsapdában nem nagyon válogathattak a módszerekben, ha gyökeres változást akartak elérni, ami mára már sikerült is. Sok horgász megértette, hogy az intézkedések az ő érdekeiket is szolgálják, mint ahogyan később, a fejlesztésekkel az esetleges feszültségek is megszűnnek majd, hiszen a félszigeten játszóteret és turisztikai látványosságokat akarnak kialakítani, azaz a nem horgászcélokkal érkezők is használhatják majd az addigra várhatóan felújított utat a parton.

HBN–Égerházi Péter

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Alfa feeder szett

hirdetés