A természetes vizekben kevesebb a hal

2015.04.29. forrás: kisalfold.hu

Halvásárlás mellett gyógyszerre és gyógytápra is költ vizein a Mofém Horgászegyesület, ezzel küzdve a halállomány csökkenése ellen. Egykor még kézzel lehetett a halakat kifogni a Lajtából, most horgászt is alig látni itt.

hirdetés

– Gyermekkoromban belegázoltunk a Lajtába és ittunk a vizéből, olyan tiszta volt. A part menti fák és bokrok gyökerei tökéletes ívóhelyet biztosítottak a halaknak, melyeket kézzel fogtunk ki. Akkor még lehetett találni magyar és német bucót, folyami rákot. Ez a Lajta már soha nem lesz olyan, amilyet akkoriban ismertünk és szerettünk – emlékezett vissza a Lajta partja mellett eltöltött gyermekkori élményekre a gátőrházban, gátőrdinasztiában felnőtt Molnár Tibor. A Mofém Horgászegyesület halgazdásza úgy véli, hogy a Lajta rehabilitációja során a folyópart kikövezésével felszámolták az eddigi természetes ívóhelyeket.

– A természetes vizekben csökken a halállomány. Ez három tényezőre is visszavezethető. A vízszabályozás során a folyókon az árvízvédelmet, a hajózhatóvá tételt helyezik előtérbe, és megszűnnek az ívóhelyek. Továbbá a vízszennyezés – elsősorban a foszfortartalmú vegyi anyagok – is a hal szaporodása ellen dolgozik. Valamint az utóbbi évtizedek felelőtlen halgazdálkodása tovább rontotta a helyzetet. Az elektromos halászat is sok kárt okozott, és ezt túl későn tiltották meg – mondja már dr. Késmárki István, aki 1979 óta vezeti a mintegy félezer tagot tömörítő Mofém Horgászegyesületet.

A Kertész családban öröklődik a horgászszenvedély. A kis Botond csalijára vasárnap keszegek haraptak.

A fenti folyamatok ellen több millió forintot költ a szervezet halgazdálkodásra. Az egyesületi elnök szerint bevételeik hetven százalékát, azaz évente ötmillió forintot fordítanak halvásárlásra, gyógyszerre, gyógytápra. Haltelepítést ősszel és tavasszal végeznek a tulajdonukban lévő (Halászi II. és a dunakiliti kavicsbánya), valamint az állami, ám használatukban lévő másik két vízen (Feketeerdei-holtág és a Lajta jobb parti csatorna). A legutóbbi haltelepítéskor a háromezer kilogramm ponty mintegy felét a Lajta jobb parti csatornájában engedték el. Itt szerveztek vasárnap horgászversenyt gyermek, ifjúsági és felnőtt kategóriában.

A halállomány mellett a horgászegyesület számára kihívás a fiatalok odavonzása is. Bár igaz az is, hogy akit gyermekként „megcsap a mozdony füstje", később szívesebben tér vissza felnőttként horgászbottal a kezében a vízpartra. Érdekesség viszont, hogy a vasárnapi horgászversenyen felnőtt kategóriában a fiatalok jeleskedtek. Ezt dr. Késmárki István azzal magyarázza, hogy ők nyitottak az új megoldásokra, az idősebbek viszont elsősorban nagy halra „mentek" és kevésbé jártak sikerrel.

A hétéves Kertész Botond volt a verseny legifjabb horgásza. Édesapja elmondta: „A nagybátyám szerettette meg velem a horgászatot gyermekkoromban, és a fiammal is kijárunk hároméves kora óta. Majorokiként is mondom, hogy sajnos sok horgászt nem látni a Lajtán, és a jobb parti csatorna sem a legjobb horgászhely a környéken, viszont a nyugalmát szeretem."

A megyei csatorna története

Dr. Késmárki István tájékoztatása szerint a használatukban lévő Lajta jobb parti csatornája a XIX. század közepén létesült. A csatornán, amelyet a köznyelv „megyei csatorna" néven tart nyilván, hosszú ideig a tagság nem horgászhatott, mert 1990-ig az itt állomásozó szovjet csapatok bázisterülete volt.

Dr. Késmárki István 1979 óta vezeti a Mofém Horgászegyesületet.

A rendszerváltozást követően állami segítséggel és a tagság anyagi hozzájárulásával revitalizálták az addigra igen elhanyagolt, hal nélküli területet. Várhatóan júniusra írnak ki pályázatot az állami vizek használatára, a Mofém Horgászegyesület indulna a meglévő területeiért.

hirdetés