Őszi-téli ruhavásár 2.

Ultralight pergetőbottal a patakparton

Az utóbbi időben szinte minden szabadidőmet a kedvenc patakom partján töltöm. Nem viszek magammal mást, csak egyetlen UL pergető botot. Egy ilyen kis vízre nem illenek a durung pálcák, a tenyérnyi vasak, és wobblerek.

Őszi horgászruha vásár 640
hirdetés

 Mi a célhal? Na ez a legszebb. Egy ilyen kis vízen akkor jár el helyesen az ember, ha nem tervez előre. Jön ami jön. Foghatok domolykótól a süllőig bármit, sőt ha elég apró csalikkal horgászok, akár békés halakat is. Most három, egymás utáni, pár órás élményemet fogom összefoglalni. Mindegyiknek megvan a maga szépsége.

Hajnali süllő...

Kibírhatatlan nappali meleg van a napokban, ezért csak egy hajnali, gyors pecát terveztem. Egy ismert szakaszra indultam, tehát itt kivételesen tudtam, hogy milyen halakara számíthatok. Van ezen a szakaszon süllős, és domolykós pálya is. Ezt a két halfajt vettem célba. Elsőként azt a helyet szemeltem ki, ahol már több süllőt is sikerült fognom. Tudtam, hogy a kánikulai napokon csak a napkelte utáni fél, max 1 órában lehet kapásom. Utána estig csend. Szóval már napkelte előtt beélesített cuccal vártam a hivatalos horgászidő kezdetét. Mekkora marhaság ez a napkeltétől napnyugtáig dolog.... Szóval kivártam az időt, és már csobbant is a kis gumihal. Nagyon bíztam az első pár dobásban, de hiába. Süket maradt a víz. Úgy döntöttem csalit cserélek. A gumihal helyére, egy nimfát tűztem. Dobás, semmi. Még egy, megint semmi. Talán ma nem esztek? Aztán a sokadik dobásnál végre érzem az ismerős süllős koppintást. Talán csak a süllőnek van ilyen határozott ütése. Szinte belependült a pálca. Nem is vackoltam, bevágtam. Ismerős fejrázós védekezés volt a válasz. 38cm-es süllő próbált meg szabadulni a horgomtól. Nem sikerült neki, hamarosan a merítőben pihegett.

Dobáltam még tovább, de itt több süllő nem jelentkezett. Elindultam más helyeket is megdobálni. Írhatnák itt oldalakat a nagy semmiről, de nem fogok. Egyetlen rontott kapás, ennyi történt még. Megjött az igazi meleg és beállt a szokásos nappali csend. A domik sem mocorogtak, így hamar véget vetettem a mókának....


Vad szakaszokon

Újabb nap, újabb remények. Ezen a napon a patak, egy alig látogatott, felső részére indultam. Nem voltam itt már jó régen, így nem is tudtam, hogy mire számíthatok. Annyira emlékeztem, hogy a patak itt még egészen keskeny, és vadregényes. Szinte végig nagy fák szegélyezik, és itt-ott kőrakások, kisebb csobogók tarkítják. Él itt mindenféle halfaj, de igazán a domolykónak kedvez a terep. A kiszemelt hídnál leparkoltam az öreg Suzukit. Felmentem hídra körülnézni. Hát a látvány nem volt túl bíztató...

Nem sok víz jött fentről. Elindultam a hídtól lefelé. Tudtam, hogy egy 500 méterrel lejjebb van egy befolyó, az alatt talán jobb lesz. A híd alatt pár méterrel találtam egy kisebb gödröt. Ha már itt vagyok megdobálom...
Apró kis plasztik csalival próbálkoztam, hátha van sügér. Több ronott kapás után aztán meg is fogtam az első halamat. Hát nem azt, amire számítottam....

Tenyeres ezüstkárász volt a tettes. Több kapásom itt nem volt, így elindultam lefelé. A már említett befolyóig nem volt több normális hely. A befolyóhoz megérkezve láttam, hogy itt már zajlik az élet. A patak tiszta vize itt keverdett össze a csatorna kissé zavarosabb vizével.

A befolyó alatti első gödörnél rögtön meg is álltam. Első dobásra mindjárt kapás. Még láttam is a halat. Kisebb domolykó csipkdte meg a gumit. Ezt eljátszottuk még vagy háromszor, de ennyi.... A következő hely talán 60m-el lejjebb volt. Hely? Na jó ez túlzás. Valamikor régen itt kitaposott helyek voltak, most mindenütt csak nyakig érő gaz. Láthatóan jó régóta nem járt erre senki, amit nem is bántam. Váltogattam az apró csalikat. Hol apró wobbler került a kis kapocsba, hol meg valamilyen plasztik csoda. Wobblerre volt több akcióm is, de láthatóan aznap a domolykók kimondottan passzívak, és hihetetlenül óvatosak voltak.

Ahogy mentem lefelé sorra jöttek kisebb, csobogók, vízbe dőlt fák, igazi vadvíznél jártam. Több rontott domolykóakció után, aztán egy kis twisterrel megakasztottam az itteni első halamat. Hát mit mondjak, volt meglepetés....

Apró kis ponty kívánta meg a kis gumit. Ezek után már meg sem lepődtem, hogy a csendesebb részeken folyamatosan békés halak kapták el a kis plasztikokat.

Bosszantóan sok domolykót láttam, és talán még bosszantóbb volt, hogy nem tudtam megfogni őket. Feljöttek a beeső wobblerre de nem vették le. Követték a húzottat néha, de nem kapták el. Végre az egyik kisebb csobogónál aztán egy újabb halfajt sikerült kipipálnom. Kisebb süllő vágott oda a csalimnak.

Már elég mélyen bent jártam a rengetegben, amikor újabb domigyanús pálya következett. Kíváncsiságból itt egy twisterrel kezdtem a wobblerek helyett. harmadik dobásra aztán határozott ütögetések, és igen! Végre megvan az első domi!

Nem egy óriás, de domolykó. Párat még dobtam, de nem volt több akcióm. Messze jártam már a kocsitól, és kibírhatatlan meleg lett. Úgy döntöttem mára ennyi elég volt. gyönyörű helyen jártam, de nagyon finnyás domolykókkal találkoztam. Szerintem ide visszajövök még....

Estefelé...

Továbbra is kitartott a meleg, így csak egy gyors esti bevetést terveztem. Este fél hét körül indultam a patak egy közeli részére. A nagyobb fák árnyékában ilyenkor már talán kibírhatóbb a meleg. A múltkori dolog motoszkált fejemben. Az, hogy a domolykó a wobblert maximum lekövette, de a twistert simán elkapta. Itt is vannak domolykók, de ez egy agyonhorgászott szakasz. Többször próbáltam már itt domolykót fogni, de nem könnyű dolog. A kicsiket be lehet még néha csapni, de a nagyobbak hiperóvatosak. A múltkori nyerő twisterrel kezdtem. Hátha itt is szereti a domi. Már az első pár dobása volt akcióm, de kicsik voltak a halak az 5,1cm-es csalihoz. Kicsivel lejjebb mentem. Itt is eleinte kisebb kapásaim voltak, de ezek csak csak csipkedték a twister farkát. Aztán az egyik hosszabb dobás után a bevontatás első méterén bumm! Hú ezt elbambultam. Húztam tovább a gumit és megint! Hopp, ez megvan! Párat nyöszörgött a fék is, de viszonylag hamar elbántam a halammal. 35cm-es domolykó volt a vendégem egy-két kép erejéig.

Miután elengedtem a halamat, dobáltam még egy darabig. Volt is pár rontott kapásom, csak remélni tudom, hogy apróságok voltak. Vészesen közeledett az este, így elindultam a süllők után nézni. Napnyugtáig dobáltam, de egyetlen kisebb ütésen kívül semmi.... Ezt az egy halat szánta nekem aznapra a patak, de így is boldogan mentem haza.

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

Véleményem szerint, a hal nem gomdolkodik.
Ami méretben megfelelő neki, és élőnek látszik azt megpróbálja megenni. Egy barátom szerint még a szín is másodlagos, de szerintem viszont nem. Ha túlságosan élénk pl. tiszta víznél akkor szerintem riasztó. Zavaros víznél pedig az a fontos, hogy egyáltalán meglássa a hal. Tény, hogy pl. a gilisztára hajazó lilásbarna twisterre, vagy a lárvaszerű sötétebb barnás gumira, van a legtöbbször kapás. Legyen az a hal, békés hal, sügér, vagy akár domolykó

2
h.mark
6 éve

Gratula a cikkhez és a sok szép halhoz!
Szerinted a ponty és a kárász minek nézte a twister t , kis halnak vagy vmi ninfának, féregnek??

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
DAM XTherm termoruha szett

hirdetés