Őszi-téli ruhavásár 2.

UL PERGETÉS A DUNÁN (2. RÉSZ)

A múltkori sikereken felbuzdulva ismét megragadtam az Ultra Light felszerelést, keresve a választ a fejemben tengődő összes kérdésre, melyeket a nagy domolykók utáni vágyam szült. Izgatottan értem hát szeretett Dunám partjára, bízva abban, hogy ismét eredménnyel járok.

C-protekt
hirdetés

 Borongós változékony időjárás volt, így esőkabátban kezdtem el pergetni. A vízszint 20cm-el alacsonyabb volt mint korábban, így akadt olyan hely, ahol megfeneklett a wobbler. Ezeket a területeket magam mögött hagyva, újabb ígéretes pályák után kezdtem kutatni. Azokat a szakaszokat kerestem, melyek gyors folyásúak, és legalább 1m-es mélységgel rendelkeznek.

Hamar elcsábultam egy ígéretes helyet látva, és azonnal dobálni kezdtem. Egy benyúló kövezés mellé dobáltam, ahol megtört a víz, bízva abban, hogy mögé állnak be a domolykók.

A csali amivel dobáltam, ismét a Salmo Tiny volt. Az apró bogár kb. félméteres mélységben veretett, amikor hirtelen ellenállásba ütközött. A bevágást követően heves védekezésbe kezdett a hal, fütyült a fék, egyenlőre nem tudtam megállítani. 20m-el lejjebb tudtam magamhoz terelni a halat, kihozva a folyásból. Ekkor láttam meg a gyönyörű széles, sötét hátat, ami azonnal tudatta velem, hogy domolykóval van dolgom. bő 4 perces fárasztás után ismét kezeimben volt egy gyönyörű domi.

A visszaenegedés után ismét vallatni kezdtem a pályát, nemis eredménytelenül. Több kisebb domolykó is jelentkezett, de újabb 30cm fölötti példány nem jött.

A nap kezdett a fák mögé bukni, ekkor számítottam kövesekre, kiscsukákra is. A kő mellől, nem egyszer jelntkezett vizeink tigrise, mindig attól féltem, hogy valamelyik elviszi a wobblert..

Nem sok időm maradt, dobáltam még párat, aztán elégedetten, halszagú kézzel tértem haza. Pár nap múlva délután 2 körül ismét visszatértem a Kisduna partjára. A körülmények kísértetiesen hasonlítottak az előző peca idején tapasztaltakhoz, a vízszint is maradt a régi, hol sütött a Nap, hol esett az eső, enyhe szél kíséretében. Kicsit élénkebb színű csalira váltottam, a Salmo Tiny HC-változata került a kapocsba.

Meglepő módon az első dobást követően, nagy hallal hozott össze a sors. Nem tudtam megállítani, másodperceken belül már legalább 40-50m-e volt tőlem. Nagyokat bólintott a 2-8g-os Mag Pro a kezemben, a hal pedig kíméletlenül lopta a zsinórt. Az járt a fejemben, mi van, ha nem tudom megállítani?! Elfogy a zsinórom, és akkor annyi a mókának!
A sors megoldotta a problémámat, a bot hirtelen kiegyenesedett, és azonnal tudtam, hogy ez a hal elúszott. Annak örültem, hogy megmenekült a wobbler és jópár méter zsinór, azt viszont nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam meg milyen hal volt a horgomon. -Talán egy kapitális domolykó?! -3kg feletti balin?! Nem tudom, az biztos, hogy szeret bogarakat uzsonnázni. Még megsem emésztettem a történteket, de már csörög a telefonom. Laci barátom az, fél óra múlva lelátogat ő is. Addigis, folytattam a pergetést.

Megfigyeltem, hogy néhány kisebb domi, jász, csipkedik a Tiny-t, de nem akadnak meg. Megmosolyogtam őket, aztán ők engem. Hirtelen ismét vehemensen rontott rá valami a csalira, meglepve ezzel az elbambult horgászt, jómagamat. Hamar magamhoz tereltem, az egyébként kitartóan küzdő domolykót.

Megérkezett Laci is, a megszokott jó humorával köszöntött, és hamar ő is dobálni kezdett. Én kicsivel feljebb mentem, hadd próbálkozzon az ígéretes pályákon komám is. Ismét a kövezés környékére látogattam, és csináltam amit már annyiszor begyakoroltam. A bogár épphogy, finoman a kő mellett csobbant, majd közepes gyorsasággal, közvetlen a kövek mellett húztam el. Ezt megismételtem jópárszor, de mind hiába. Leültem hát, és figyeltem Lacit, ahogy a kisbalinokat kapkodja az apró csalijával.

Bő fél óra is eltelt, mire újra megragadtam a botot, és dobálni kezdtem. Egy ügyetlen dobást követően, a csali nem a kő mellett, hanem attól jóval távolabb, a folyás közepén landolt. Gyorsan tekertem az orsót, minél hamarabb tudjak újat dobni. Féltávon aztán megállt a bot a kezemben, először azt hittem, hogy elakadtam, de nem. Az akadónak vélt hal megindult. Mentem utána énis, egy kicsit megsétáltatott. Azon izgultam, hogy a pici horgok valamelyike nem bírja majd ezt az extrém igénybevételt. 3 percen keresztül mentem utána, míg végre megpillanthattam azt a gyönyörű jószágot. Egy termetes domi akadt horogra. A horog vékonyan a szájszélben akadt, ahogy ezt megpillantottam, minden fejrázása a halnak, egy-egy ráncot szült a homlokomra. Végül ismét én jöttem ki győztesen, a hal bő 5perces fárasztás után megadta magát.

Nagyon boldog voltam, hogy ismét egy ekkora domolykót tarthattam a kezeimben. Már megint az a "jókor jó helyen"! Tudtam, hogy ezúttal is sokmindenben szerencsém volt, mind az akadást, mind a fárasztást illetőleg. Ám mégis, nagy elégedettséggel töltött el, hogy imsét falták azt a csodabogarat, csak helyet kellett változtatni. Levezetés képpen beálltunk a folyásba, egy bedőlt fa mellé, és onnan kezdtünk dobálni a lemenő nap fényében. Már az első dobásra volt jelentkező, egy ifjonc kősüllő dörgölte be a 3cm-es csalit.

Ami megdöbbentett, hogy minden dobásomra volt jelentkező, melyek többsége ki is jött. Nagyon élvezetes peca volt ez, korántsem számítottam ekkora halbőségre. Összesen 25 db kövest sikerült becsapnom, 0,5 óra alatt. Sötétben jött pár szebbecske is, aztán ismét hazafelé vettük az irányt.

Ismét nagy sikere volt a dunai UL pergetésnek, az biztos, hogy nem utoljára volt kezemben ez a könnyed szerkó! Jelenleg árad a Duna, a vízben való gázolást ellehet felejteni, ami egy darabig szünetelteti ezt a fajta pergetést, ám a halak mindig vannak valahol, mindig esznek valamit, úgyhogy nyomás utánuk, legyünk kitartóak! ;)

GÖRBÜLJÖN!

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

	JRC ágy + hálózsák szett 640
hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
JRC ágy + hálózsák szett 1200

hirdetés