Újabb variáció egy témára

2014.06.22. forrás: Kisgyerek a vízparton

Tulajdonképpen inkább kirándulás, mint tömény horgászat. Megint szép képekkel, és egy hallal is…Pár nap alatt lezajlott gyenge pezsdülés, majd ugyanoda apadás után Tesómmal látogattam vissza a balinok földjére. Nekem a kísérletezés volt a cél, nála egy rendes balinozás.

hirdetés

A korábbi alkalomhoz képest sok minden máshogy alakult: a nap rendületlen melegét néha világosszürke felhők takarták el fátyolszerűen, ráadásul jó másfél órával korábban érkeztünk. A vízszint szinte azonos volt a múltkorival, annyi különbséggel, hogy múlthét végén innen indult egy gyenge pezsdülés, most meg már az apadás közepén jártunk. Alig ötven centi fel-le, de mégis mekkora különbség.

A hétvégi esőzéseknek és átmeneti lehűlésnek köszönhetően a szúnyogok inváziója némileg enyhült, de kence nélkül még most is pokol lett volna az életünk. Kihasználva, hogy nem kellett minden porcikámmal a vérszívókat zargatni, lőttem pár képet a helyhez vezető gyaloglás közben.

Tiszta Kanada, mondta erről a rétről Zsolt a múlt héten…és bizony…egy kis eső, és a nyár közepén is azonnal bedurran a természet.

Helló, Magyarország! Itthon Otthon vagyok, meg ilyesmi…Bármelyik természetfilmben megállná a helyét ez a kis terület. A sziget bal oldalán hármas-négyes víz van, a másik oldalán meg gázlómadarak hajtják a küszöket, rákokat.

Lassan hej’, itt a tuti hely! Kristálytiszta víz, kövezés, elvágó víz…ott laknak a halak!

Érdekes ez a kő. Viszonylag hosszan nyúlik be a víz alatt, és a védett oldalán 2-3 méteres árok van, olyan iszonyatos nyomással a meder felé áramló vízzel, hogy még a 25-ös jigfejet sem tudtam leengedni koppanásig. A felszínből mindez egyáltalán nem látszik, szinte állóvíznek tűnik.

Ilyenkor mindig a vízi hullák jutnak eszembe: nem kell hozzá szesz, még csak szívleállás sem. Az az áramlás, ami megtart egy koktélparadicsomnyi ólmot az áramlatban, az más galádságokra is képes.

Öcsém kiáll a kő végére. Dobod, tekered, dobod, tekered. Minél feljebb. Úgy, hogy éppen ki ne pattanjon a vízből. Balinra mész. Ez nem agysebészet. – hangzik el a legkevésbé szem professzionális tanács a számból. Addig én a kőlábat dobom. Ez itt más világ.

- Csukás a hely, Zsolt!
- Az, bassza meg, de balinozni jöttünk!

Utoljára ezzel le is zártuk ezt a kérdést, de most nem hagyott nyugodni a kérdés. Az öböl szinte akadómentesnek tűnt, jelentős töréssekkel, amit a víz vájt ki a homokból. Tízes fejhez tízes piros-fehér Sandra tviszter farkú gumihal (Delalende, vagy mi a szösz).

Nem dobtam még tízet, amikor a lábam előtti törésnél össze-vissza kezdett mozogni a zsinórom. A jó öreg Ugly Stik már kemény nekem. Olyan mint egy furkósbot. Nem is kapcsoltam, csak akkor fogtam fel, hogy mi történt, amikor fognyomok voltak a zsír új csalin. Kísértetiesen hasonlított az akció a tavaly ilyenkorihoz.

Belelkesültem, de várni kellett egy kicsit, mert a horgászvíz öt percre sztrádává alakult. Érdekes, hogy egy uszály mennyivel kisebb felfordulást okoz, mint a szállodahajó. Pedig mindketten hegymenetben jöttek. (idén talán még nem is láttam hajót völgymenetben a Dunán…vajon micsoda torlódások lehetnek Bősnél???)

A csónakos sporik is megérkeztek. 50 méterenként beült valaki a túlparton. Szépen lekötötték magukat, és csak vártak. Talán pontyoztak?

Nem soká kellett várni az előző kapásféleség után, és hajszálpontosan ugyanonnan ismét bekopogtatott ez az ifjonc csuka. Ugyanolyan gyenge kapása volt a visszaejtés pillanatában, mint az előbb, de most észnél voltam. Odamartam a hosszú (kb. 40cm-es) nyélnek, és lőttem egy fotót a kis kamaszról.

Utána sajnos horogszabadítás közben megpaníroztam rendesen a fürge mindenségét, úgyhogy további képanyag nélkül erisztettem vissza. Maradtunk még kábé két órát, de értelme nem nagyon volt. A balinoknak nyomát se láttuk, a szúnyogok viszont észbe kaptak.

A kocsihoz visszafelé hódok nyomával találkoztunk…mit ne mondja…ez ám a fogkrém reklám, nem a Laci zöldalmája…

hirdetés