Tavaszi pisztrángok

2014.08.09. forrás: Sügértanya

Egyszer egy horgászboltostól hallottam, hogy itthon a pisztráng nem igazán népszerű hal. Sokat gondolkoztam ezen, hogy miért lehet és arra a következtetésre jutottam, hogy jó eséllyel azért, mert korlátozottak a lehetőségek. Van néhány ismert és népszerű vizünk amibe rendszeresen telepítik és minden szállítmány után, ahogy egy másik horgászboltos megfogalmazta, még a fáról is horgászok lógnak. Néhány nap alatt üresre pucolják a patakot és jön a várakozás ideje. Ezen vizek száma azonban limitált és nem kínálnak tömegek számára sikerélménnyel kecsegtető lehetőséget.

hirdetés

Pedig jó néhány olyan víz van az országban ahol megél a sebes pisztráng és szaporodik is és ezen helyeket ismerők gyönyörű halakat is fognak. A titkot azonban olyan szigorúan őrzik, hogy szerintem néhány tuti dunai süllőzőhelyet könnyebben elárulnának, mint akárcsak egy ilyen apró patakot. Persze nem hibáztatom őket ezért, ezek a pici vizek rendkívül sebezhetőek és a horgásztársadalom jelentős része csak a jelenben és halhúsban tud gondolkozni.

A tutit én sem ismerem, így nekem is maradnak az ismert vizek és a telepítés utáni tülekedés. Az általam látogatott patakba is érkezett egy nagyobb szállítmány a tavaszi szezonkezdetre. Úgy alakult a szabadidőm, hogy csak két hetes késéssel tudtam az első pecát megejteni, közben pedig barátaim közül szinte minden nap volt valaki. Érdekes volt látni, hogy míg az első napon olyan bőség volt, hogy Pali barátom még a kisfiával is egy sikeres “beoltó” pecát tudott megejteni, aki pedig már profi szinten űzi ezt a sportot az komoly mennyiséget is tudott fogni. Aztán ahogy teltek a napok a pisztrángok is megismerkedtek a horoggal és hiába lettek visszaengedve, már nem ugrottak rá minden előttük elhúzott csalira és jöttek a betlis napok is. Sok helyen leírják és elmondják, hogy a pisztráng buta hal és mindenre rámozdul. Azonban ez egy idő után már nem igaz, az a hal ami már többször találkozott horoggal óvatossá válik és vannak időszakok amikor egyáltalán nem hajlandó enni.

A megfogásukat pedig tovább nehezítheti az is, hogy nagyon jól kell ismerni a rejtekhelyeiket is. Vakon és összevissza dobálva nehéz dolgunk lesz, ezt bizonyította ez a nap is. Gergővel vágtam neki a túrának, ő még sosem pergetett erre a halfajra és reméltük, hogy az elsőt meg tudja fogni. Igaz az első megállónál akasztottam egyet ami a lábam előtt meglépett a szákolás előtt, utána azonban hosszú csend következett. A víz elég zavaros volt ahhoz, hogy ne lássunk le a fenékre és ne tudjuk meg, hogy pontosan hol vannak a búvóhelyek, így sokszor vakon tapogattuk a medret. Barátom a visszaforgókban bízott, mondván a tévében mindig ilyen helyen látja, hogy pisztrángot fognak és igaza is lett. Kitartó munkával az egyik ilyen helyen megkapta a várva várt ütést és kézbe vehette első sebesét. Én sem maradtam hal nélkül, sikerült egy mederben található púp mögül kicsalogatni egy példányt és egy gyors fotó erejéig kifogni.

Persze vannak napok amikor egészen más a helyzet. Egy másik alkalommal a közelgő eső előtt látványosan zabálni kezdtek a halak, egy vízben lévő faág mellett olyan vehemensen szedegette a bogarakat egy pisztráng, hogy kibukott a vízből is ahogy lecsapott áldozatára. Dobni ilyen helyre nem lehetett, de beúsztatni be tudtam a csalimat és amint a megfelelő helyre ért, már az első tekerésnél lecsapott a sebes. Nem sokkal később jött egy SMS is, lejjebb a patakon egy 45cm-es pisztrángot fogott egy 8 éves fiú, aki szintén egy szedésre dobott rá. A nap folyamán korábban már meghorgászták azt a helyet, akkor nem adott halat, de a megfelelő időben a kissrác élete halát fogta meg.
Remélem idővel majd nemcsak a horgászok kedve, hanem a lehetőségek is bővülnek itthon az ilyen jellegű pecára, megvan a hangulata, egész más, mint egy süllős vagy csukás kaland és legalább annyira élvezetes. Ráadásul jellemzően gyönyörű környezetben van az ember ami egy külön plusz. Nem hiszem, hogy erre ne lennének vevők a magyar horgászok.

Szabó Zalán

hirdetés