Príma Pliva

A bosznia-hercegovinai műlegyező világbajnokság után két héttel alkalom adódott egy három napos túrára a Pliva folyóra. Gyanús volt, hogy nagy legyesászok sem villogtak túlságosan a Pliva-i szektorokon. Más források is megerősítették, hogy a Pliva egy rafkós horgászvíz. Mi jöhet még ezután?


hirdetés

Szóval felkészültem a terített betlire, lesz, ami lesz, ha fogok fogok, ha nem nem, meg amúgy is: minden délszláv horgászvíz megér egy misét.
B. Petivel vágtunk neki a titokzatos folyóhoz vezető útnak, kora hajnalban, mert délben már a vizet szerettük volna vallatni.
"Csekély" hatórás villámdöcögés után érkeztünk meg a Pliva forrásához.

Vendéglátónk azonnal "lecsapott" ránk, amolyan igazi délszláv antibakteriális főzettel, amit gyümölcsökből állítanak elő itt is, pont úgy mint nálunk, pont olyan jó, mint nálunk, pont ugyanúgy illik dicsérgetni, mint nálunk, pont úgy illik még egy stampedlivel elfogadni, mint nálunk és hasonlóképp illik a harmadik pohárral visszautasítani, mint nálunk.
Szóval, jó a pálinkájuk.
Rokonlelkek vagyunk, na.
A szállás is jó, a kaja meg egyenesen fenséges.
Bárcsak a peca is...

Jól látni a kirajzolódó betli valószínű okát: a halaknak rengeteg kajájuk van, jól el tudnak rejtőzködni, a tiszta vízből remekül kilátnak, nem lesznek bolondok horogra aggatni magukat a mi kedvünkért.
A tiszta vízben combos pérek himbálóznak a vízinövények közt, eszegetnek valamit- sose fogok rájönni, hogy mit, csak sejtésem van- dobálhatsz eléjük bármit, rá se bagóznak.
Frusztráló élmény.
Hamar felismerjük, hogy itt semmi esélyünk sincs halat fogni, csak a sebesebb, húzósabb részeken...esetleg.

Jöttek más halak is. Kisebb pérek, Petinek nagyobbak is, de bizton mondhatom, hogy nagyon meg kellett "szenvedni" mindért.
A legyek is különlegesek. A szárazlegyek farkát nemes egyszerűséggel levágatta velünk Zeljko, mondván, a finnyás pér éppencsakhogy leszippantja a legyet felszínről, ha a légy farka beleakad a szájába, azonnal kiköpi. Kezdetben nem hittem el neki, másnapra alázatosan vagdaltam a minikérészek nagy műgonddal bekötött farkait.

Zeljko bámulatos horgász. Ebből él; gájdol, legyet köt, horgászboltot vezet, nyelveket beszél, talpraesett, rendes fickó.
Megfigyeltem, ahogy kb. hat másodperc alatt felköti a legyet a tippetre, villámgyorsan felméri a helyzetet, nagyon jól és pontosan dob.
Most sem értem és valószínűleg sose fogom megérteni és megtanulni azt a technikát, ahogy egy tíz láb hosszú, hármas bottal, felturbózott spey-technikával, backingig kidobja a huszonhét méteres, #3 osztályú WF zsinórt pontosan oda, ahova kell.
- Ott szed a pér, látod? - természetesen nem láttam semmit. - Két méterrel fölé kell dobni! - oda dobta. - Na, megvan! - és megvolt.
Fél óra alatt több halat fogott, mint mi két nap alatt összesen.
Ilyen egy horgász, aki eséllyel indul egy világversenyen.
Ha a mi önjelölt versenyzőinkre gondolok, akik idén beneveztek a boszniai VB-re, komolyan mondom, elfog a röhögés és eszembe jut a vicc a cigány lovával, amelyik "nem vak, csak bátor".
Több alázat és önismeret kellene...

Felvetődik az örök kérdés: minek ennyit utazni egy pár halért, amit máshol is meg tudsz fogni?
A válasz egyszerű: csak.
A Pliva kész ellentmondás, egy horgászparadoxon:
Egy zöld pokol, vagy inkább egy zöld mennyország, amit látni kell.
Horgászni benne pedig ördöngösen nehéz, de igazi mennyei ajándék.

(Fotók: Barta Péter és Bereczki Gábor)

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés