Kicsit rendhagyó...

2012.10.23. forrás: PergetőHorgászat

A mai nap egy pár órás kis pergetéssel kezdődött, majd az ebéd után, kicsit rendhagyó módon átnéztünk a nagy Dunára ahol, gyönyörű szép márnákat sikerült fogni(a). :)

hirdetés

Igazából a hangsúlyt most inkább a délutánra szeretném fektetni, mert igazán ez volt az izgalmas a mai napban. Persze azt a pár képet berakom mert reggel sikerült egy-két halat megcsípni, de a képek után rögtön rá is térnék a lényegre!

Tehát a reggeli kis peca után, Marcival elugrottunk a szükséges cuccokért, meg kajáltunk, és indultunk a márnás helyre. Amikor kiértünk a partra, hirtelen elénk tárult a Duna, és a sárgás-barnás, őszies tér. Igazi horgász szemnek való látvány volt. A kipakolást követően nagyon reménykedtünk a helyben, hiszen az elmúlt napokban is sikerült sok szép márnát, illetve paducot fogni. Első dolgunk az etető anyag bekeverése volt, ami pár kiló márnás kaja volt, földel meg nehezítve, valamint döglött csontival és kukoricával megspékelve. Marci melles csizmában, matchbottal készült üldözőbe venni a halakat, én pedig feederbottal. A technika roppant egyszerű volt kb. 10-12 méterre elkészítettük az etetést, amelynek a sávjában tudtunk horgászni.

Színes környezet :)

Na meg persze a halaknak való! :)

Már egy órája ha horgászhattunk, amikor látom, hogy Marci határozottan bevág majd a szerkó elindul felfelé a folyásban. Érkezik is a válasz... -Megvan, márna. Őszintén meg mondom, most láttam élőben először márnát, és iszonyat erő van a kis dögökben. A lágy match szinte karikába hajlott a másfeles márna alatt. A part közelében is elég szép köröket tett, nagyon harcos hal volt. Egy-két percen belül a parton találta magát ahol már alig vártam, hogy szemügyre vehessem a bajszos komát.

Nagyon szép, és izmos hal.

A csali is végtelen egyszerű volt, egy jó nagy csonti csokor, feederen viszont annyit cseleztünk még, hogy az 50 grammos tányér ólom mellé kötöttünk, egy apró feeder kosarat, amit alul-fölül etetőanyaggal zártunk le, közé pedig mehetett a csonti. Ezután folytattuk a pecát, és végre meg jött az első kapásom, de sajnos csak egy bele pöccintés volt. Majd kérdeztük "vendéglátónkat", hol van a többi márna? A tapasztalat szerint elvileg 3-kor indulnak be igazán a nagyok. Csak ennyi kellet és kb. 3 után 10 perccel Marcinak megint hala volt, viszont ez már nem a kis másfeles márnácska volt... nem... ez nagyobb volt. Ez még nagyobb erővel küzdött, a zsinór csak úgy "sercegett" ahogy hasította vizet.

Azt hiszem a kép önmagáért beszél! :)

És megvan!

A nap folyamán még sikerült 2 darab márnát partra terelni. Egyet ami szinte az elsővel megegyező volt, és még egyet, ami olyan 2 kg körüli volt. Összességében jó nap volt, bár márnát nem sikerült fognom, de egy igazi élménnyel lettem gazdagabb! Még egyszer gratula halakhoz! :)

(Utólag meg állapítottuk, hogy a kisebb belepöccintős kapások, bele úszások voltak. Érdekes, hogy a 3-4 méterrel arrébb, nem kellet a halaknak a fenékre le tett fix szerkó, de a fenék fölött úsztatott csonti csokrot zabálták)

Ezzel még nincs vége! :)

hirdetés