Mikor beáll a fagy...

Lassan közeledtek már az ünnepek, mikor beköszöntött végre az igazi tél. A hőmérő higanyszála az éjszakai órákban mínusz tizenöt fok alá kúszott, a fákat belepte a fehér zúzmara és az esős hónapok nyomán felduzzadt tócsák is teljesen befagytak végül. Mindenki átkozza ezt az időjárást, kivéve természetesen a vérbeli süllőhorgászok. :o) Aki már végigpergetett pár szezont a Dunán tudhatja, hogy a masszív lehűlés és a megnyugodott vízszint előcsalogathatja, akár a szebb sárkányokat is rejtekhelyükről. A tavalyi esztendőben is ebben az időszakban fogtam legnagyobb süllőimet és bizony most is sokat reméltem titkon, de amivel nem számoltam, hogy bizony a karácsony el fogja venni a legjobb napokat, hiszen ekkor, egyetlen férfiként a családban, egyéb kötelezettségeim is akadnak. No, de azért megpróbáltuk kihozni a maximumot ebből a helyzetből is... ;o)


hirdetés

Egy nappal szenteste előtt úgy döntöttem, hogy próbát teszek a Duna parton Jimmy barátommal. A töltésre érkezve rögtön szembesültem a zord körülményekkel... a szitáló ónos eső vastag jégpáncélt képzett a part menti köveken. Az elmúlt évek megtanították, hogy ha az ember eredményesen akar pergetni folyóvízen, akkor bizony le kell mászni a legalsó sziklákig is. Ez ilyen körülmények között életveszélyes mutatvány volt, mégis úgy mozogtam a csúszós köveken, mint a zsákmányára vadászó puma. :o) A Duna sodrása még mindig nagyon erős volt, csak a nagyobb, huszonöt grammos jigeket tudtam letenni a fenékre. Hiába, ez a csapadékos tél nem igazán kedvez a folyóvízi gumihalazásnak. Valahogy nem igazán éreztem a ritmust ekkora tolóerőnél. És ha az ember nem érzi a ritmust, általában a kapás is elmarad.

Gábor barátom azonban jóval nagyobb rutinnal rendelkezik, így meg tudta oldani ezt a helyzetet is. Hamarosan jelezte számomra, jobb süllőt akasztott. Ügyesen fárasztotta a vadul védekező fogast, majd grabancon ragadva emelte ki a jeges vízből. Gyönyörű példány volt. A zöld flitteres twister horga mélyen a rablóhal szájpadlásának bőrébe fúródott, ahogy ez a jobb gumis süllőknél dukál. :o) Kíváncsian méregettük hosszát, faroktőig ötvenkét centit mutatott a szalag. Büszkén tartotta barátom a fényképezőgép lencséje elé prédáját. Nehéz volt jó képet készíteni róla, mert a fagyos levegőtől, úgy kipirult az arca és az orra, mintha csak a varjúdombi mesékből pattant volna elő. :oD Több süllőt már nem adott számunkra ez a nap, így lassan ráhangolódtunk a karácsonyi lakomákra, és a családi csicsergésre. :o)

Karácsony harmadik napján már nem bírtam magammal. Miután az összes rokon meg lett látogatva, mindenki totálisan boldog volt, csak én éreztem magamat bezárva a négy fal közé. Ha senki sem tart velem, akkor is kinézek a Duna partra - morfondíroztam. Mikor pedig megtudtam, hogy az esti műsor a „Reszkessetek betörők” lesz a TV-ben, már döntöttem is. :oD Egy óra múlva már kint álltam a zord, szürke, jegyes tájban, süllők után szimatolva. A sodrás némileg mérséklődött az elmúlt három napban. Langósabb részeket keresve le tudtam már könnyíteni jigem súlyát húsz – huszonkét grammra és az emelgetés ritmusát is sokkal jobban éreztem. Mégis elmaradt az a parádé, amit a tavalyi évben átéltem ezeken a köveken. Végigdobáltam a legígéretesebb helyeket, de semmi... már kezdtem csüggedni, hogy süllő nélkül zárom majd ezt az ígéretes időszakot.

Már-már szinte kezdtem elveszíteni hitemet, mikor elemi erejű koppintás szaladt végig pálcámon. Határozottan beletartottam az akcióba és rögtön éreztem, süllőt akasztottam, méghozzá a jobbik fajtából. Halam erősen küzdött, igen csak elemében volt. Rendkívül kíváncsi voltam már méreteire, de nem erőltettem ideje korán a víztetőre. Megvártam, míg odalent kitombolja magát, majd óvatos mozdulattal magam felé tereltem és határozottan a kopoltyúlemeze alá nyúltam, végül pedig kiemeltem a vízből. Csodálatos, egészséges dunai fogast zsákmányoltam. Hogy a statisztikáknak is hódoljunk, gyorsan lemértem a hosszát, faroktőig ötvenöt centinél állt meg a skála. Próbáltam készíteni pár ügyetlen szelfi fotót, de a töltésről bámészkodó idegen tekintet új ötletet adott és lefényképeztettem magamat kapkodva, hogy halam sérülés nélkül ússza meg a kalandot. Visszaengedését hatalmas farokcsapással díjazta, ami rögtön a szakállamra is fagyott. :o)

A karácsony utáni napok számomra már nem adtak halat. A sort Gábor zárta egy gyönyörűséges három és feles kék farkúval. Az újra beköszönő meleg front végül elvágta lehetőségeinket és az áradás, amit magával húzott, egész januárra ellehetetlenítette a süllőfogást a Dunán. Nem csüggedtem azonban mégsem. Igen jó évet tudhatok magam mögött, különösen a süllőket tekintve. Közel félszáz jobb fogast emeltem partra 2014-ben. Néhányat leszámítva mindet vadvízen, elsősorban a Dunán és bizony az átlag súly is másfél-két kiló között mozgott. Bár igazán nagy süllőt nem sikerült nyakon csípnem, az idei legnagyobb, 4.1 kilós példány eddigi egyéni rekordom lett. Persze, még bőven van hová fejlődni, mégis soha rosszabb évet nem kívánnék magamnak. :o) És mivel, reményeim szerint, még igen hosszú horgászpályafutás áll előttem, az újabb rekorddöntés lehetősége folyamatosan adott. ;o) Így zárult tehát a 2014-es horgászév, ami számomra egyértelműen a süllő éve volt. :o)

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

xumi8xumi8 (fikanick)
3 éve

A hozzászólást moderáltuk (a szerk.)

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés