203 csukánk története (2.rész) - Jóbarátok közt

2012.12.05. forrás: Miacsel

A svájci vendégemmel töltött, csukákban bővelkedő, de időjárás tekintetében embert próbáló pecát egy sokkal barátságosabb vasárnap követte. Hétágra kisütött a Nap, a fagyos reggel ellenére a thermoruhák majdhogynem fölöslegesek voltak. Két vendégem jelezte érkezését erre a dátumra, Gábor Budapestről, Balázs pedig még attól is messzebbről, valahonnan a világ naposabb és bulisabb oldaláról. Lehet, ő hozta a napsütést…

hirdetés

Gáborban ügyes és kitartó horgászt ismertem meg

Szerencsére a víznek nem volt ideje melegedni, így a csukák a fényben a korábbitól is nagyobb intenzitással ezdtek enni. A tó másik, általam még nem horgászott részén kezdtünk. Mivel hárman voltunk csónakban, eleinte csak a technikák bemutatásának erejéig vettem kézbe a pergetőbotot, egyébként pedig a csónakot tartottam irányban, párhuzamosan a nádfallal.

Balázs is hamar belejött a csukázásba

A könnyebben megfogható csukákat a szélvízben, a nádfal mentén sejtettem, nagyjából ez volt a tó másik végében tapasztalható, egy nappal korábbi tanulság is. A szétrebbenő kishalak, és az időnként jól láthatóan terülő rablások egyértelműen mutatták a csukák lényegesen aktívabb jelenlétét. A wobblerek jól működtek, de érzékelhető volt, hogy van jobb műcsali is erre a napra. A sekély szélvíz és a kellő fény okán egyre inkább a felszíni csalik felé kezdtem kacsingatni. A fiúk közül Gábor, a csukázásban gyakorlottabb hamar megtalálta a wobbleres technika lényegét, feszesebb botjával a kellő ritmusban húzva-ugrasztva a fahalakat. Balázs is túljutott (számos esemény mellett) élete első csukáin, mire a tó egészen sekély, tagolt végébe értünk.

A propelleres csalik jól működtek

Ekkor elérkezettnek láttam az időt a felszíni csalis horgászat bemutatására, mintegy szép kontrasztot rajzolva a víz alatti kapás és a topwater akciók között. Gábornak nem volt teljesen ismeretlen a dolog, hiszen a feketesügerezésben meglehetősen gyakorlott pecásként ismerte az efféle jelenséget. Ennek ellenére még őt is meglepte a csukák késő őszi hevessége. Már a technika bemutatásakor, az első behúzásban egy másfeles csuka tüntette el a propperemet, amit szinte folyamatos rávágások-fárasztások követtek a fiúk részéről is. Kezdő felszíni csaliként számukra is a „technika- és botfüggetlen” propelleres csalikat választottam, ebből következően nem volt nehéz kapásra bírniuk a zömében kilós-másfeles halakat. Nagyon szép támadások, „felrobbanó” víz és látványos szaltók tették igazán izgalmassá a kalandot.

Főszereplők: Balázs, a csuka és az élmény

Gábor és Balázs hamar rákaptak a topwaterek ízére, szépen fogtak kettes méretig a csukákból. Lenyomott szakállú horgokkal horgásztunk, így a horogszabadítás gyors volt, és halak sem sínylették meg, pedig volt néhány letorkolós kapás. Leginkább a 10-12 centi körüli walk-the-dog csalik működtek, azonban ezek megfelelő életre keltéséhez csak Gábor botja volt eléggé feszes. Javaslatomra egy 2.10-es, 5-25 grammos P&M botot vásárolt, a Gunki Kaze-t, ami teljesen jó választásnak bizonyult a felszíni csalikhoz, de a finom, technikás támolygó vezetést is kitűnően kivitelezte vele Gábor. A támolygózás volt egyébként a nap befejező produkciója, az utolsó egy órára beálltunk a mederbe egy másfeles mélységű, hínáros aljú részre, ahol sejtettem, hogy sok csuka fog állni. Bár fényes nappal több kísérletet is tettem a támolygókra dobásokra, míg a fiúk felszíniztek, de nem volt értékelhető akcióm. A nap végére viszont a szögben eső fény elindította a meder csukáit is. A kiszemelt terület szépen adta könnyű villantóra a jellemzően másfeles halakat, volt, hogy Gáborral egyszerre ketten fárasztottunk, közben egy pillanatra Balázsnak is horgon volt a csukája.

Hínármezőkről szedtük a halat

Kivételes csukaállománnyal rendelkező vízen horgászhattunk, kivételesen szép időben, és még a hal is étvágyánál volt. Gábor és Balázs társasága nagyon szórakoztató volt, két igazi jó barátot ismertem meg személyükben. Igazi örömpeca volt ez a csukázás, de még várt ránk egy másik nap, az áradásból éppen adapni indult Tiszán, 15 cm vízátlátszóság mellett… Lelkiekben felkészítettem a fiúkat, hogy „nem minden fenékig tejföl”, de azt válaszolták, hogy már ez a csukás nap minden várakozásukat felül múlta, teljesen elégedettek, sokat tanultak, mindezt hihetetlen akciók és halak mellett. Valóban nagyszerű peca volt, összesen 35 csukát fogtunk (kettő kilóig, de a kiló alatti is ritkaságnak számított), és mivel saját részről túl sokat nem horgásztam, ez főként a fiúk teljesítménye volt. Még egy balszerencsés eset volt a nap folyamán, legalább is annak a 10-12 kg körüli amurnak biztosan, ami a villantóm tűhegyes horgába úszott bele. A farkuszonyban megakadt hal ijedtében többször kiugrott a vízből, ezzel kellően nagy riadalmat okozott a halak körében. Nem különben bennem is, méghozzá azzal, hogy 0.12-es fonott zsinóron száguldozott a hínár között egy ritkaságszámba menő támolygóval. Nagyon észnél kellett lenni a fárasztásnál, hogy ne tépjen meg a hívatlan „fűnyíró”. Miután a csónakhoz édesgettem, kézzel emeltem ki egy fotó erejéig, aztán mehetett is vissza a hínár további karbantartására. Gyönyörű, egészséges torpedó volt - egy könycseppet el is morzsoltam a szemem sarkában, hogy már nem foglalkozom a békés halak horgászatával… :)

A nap „fénypontja” ez a 10-12 kg körüli „fűkasza” volt

A későbbiekben napról napra változott a csuka kapókedve, és ami még meglepőbb volt, a különféle, addig bevált csalikra való aktivitása is. Az eredményességhez folyamatosan változtatni kellett a technikát és a műcsalit is. Mivel hetente több alkalommal is jártam a vízen, végig követhettem a tendenciát, ahogy csendesedik, változik a csuka aktivitása az egyre hűlő vízben. Hogy hogyan és mire kellett változtatni, a következő blogbejegyzésekben olvashatjátok majd, ahol a további vendégeimmel és horgászbarátaimmal történt csukázásainkat írom majd meg.

Ha jól sejtem, pár nap kérdése csupán, és a csukák elmennek „pihenni”, pontosabban, a közeledő, erős lehűlés szinte biztosan jéghártyával húzza be a tó felszínét. Amíg lehet, magam részéről menni fogok, így aki szeretne még egy utolsót horgászni az évben ezen a tavon, mindenképpen keressen előtte a viktor@miacsel.hu e-mailen vagy a +36(30)336-3085-ös számon, mert bármelyik nap várható a jégpáncél megjelenése. Előtte viszont jó esély van az igazán nagy „medercsukák” még egy utolsó, igazán erős megindulására. Ha valaki mégis inkább a biztosabb süllőzést választaná, az alábbi vendéghorgász napokból választhat decemberben:

Süllős pecákra is érdemes jelentkezni, a folyókon most már jól fogható a méretes süllő, és a nagyobb balinok is. Egész napos horgászat az alábbi napokon lehetséges:

Decemberben: 15, 22, 23, 28, 29, 30

Félnapos horgászatra a fenti dátumok kivételével, hétfőn és csütörtökön (napkeltétől 12 óráig) van lehetőség, illetve péntek délutánonként 13.30-tól az estébe nyúlóan, 20 óráig. Várok szeretettel minden érdeklődőt, további részletek a www.miacsel.hu oldalon a Vendéghorgászat menüpontban!

Gégény Viktor

hirdetés