Közép-Európa leghalasabb vizei

2014.03.29. forrás: Ladányi horgászok

Keserédes kora tavaszi illatot hoz a semmiből a frissen kerekedett szellő, ahogy függönyömet lebegtetve bebújik a nyitott ablakomon, miközben gondterhelten a lehetőségeim mérlegelem. Igaz a keserű illatot nem a szél hozza, mégis érzem. Ahhoz hasonlít, mint mikor egy félkész pörköltféleség a lábas aljára ég, amiből még történetesen készülhet finom étel, ha a leégett részt nem kavarjuk fel.

hirdetés

Odakint minden jel arra utal, hogy újra nyakunkon egy csodálatos újjáébredés, egy újjabb ismeretlen tavasz. Hajnalhasadás előtt egyre több énekesmadár hallatja a hangját, a fűzfákat is alig érzékelhető halványan remegő zöldes színű aura lengi körül, ahogy a levelei megpattantak. Nappal a bodobácsok nemzetsége is több taglétszámmal tartja napfűrdős gyűléseit egy-egy “verőfényes” könnyen szem elé kerülő helyen, pl: járdákon vagy betonkerítések tövében. Piros hátukon fekete szemeikkel, mintha megvetően néznének fel rám.

Új a tavasz, mint mindig, de most különösen, mert új törvények születtek a horgászatban és új, mert hó, latyak és csöpögő jégcsapok nélkül startol a kikelet. Nyoma sincs most másodfokú árvízvédelemnek, ami maximálisra fokozná halaink természetes utódlását.

Pergetőbotjaim szobám egyik sarkából reménykedve néznek vissza rám, mint ártatlanul elítélt harcos katonák a börtönükből. Kedvenc halaimat tilalom védi. (Hála érte). Sajnos a környékemen pedig nincs olyan vízterület, ahol más egyéb oltalom alatt nem álló ragadozó hal műcsalis horgászatának hódolhatnék. Úgyhogy ilyenkor kényszerpihenőre állunk.

Ez az egy hónapos időszak számomra egyfajta holtszezon. Ilyenkor egy másik egyszerű és ugyancsak aktuális horgászműfajt űzöm; spiccbottal, úszózom. Vékony, érzékeny szerelékkel keresem a keszegnépet a közeli közkedvelt csatornák könnyebben felmelegedő vizében. Egy ideje nálam így indul a szezon, aminek fontos velejárója a frissen fogott paprikás lisztbe forgatott, aranybarnára sült ropogós keszegféle.

Azonban mielőtt elindulnék ezen módszer és horgászvíz irányába, (mint évekkel ezelőtt oly sokszor) az új horgászengedélyem okmányaiba pillantok. Mivel ezek városom nagy népszerűségének örvendő csatornái és állami tulajdonban vannak, (azaz nincsennek horgászkezelés alatt) és tudtommal az új törvények passzusai most ide is merőben vonatkoznak.

Mindjárt feltünik, hogy a kezemben tartott fogási napló kitöltendő rovataiba nem fogok tudni beírni víztérkódot. Logikus, nem létezik olyan területi jegy amiről leolvasnám a víztérkódszámot. Ezt természetesen minden olvasni tudó alacsonyabb inteligenciával rendelkező magyar horgász is ki tudja majd következteni. Jön a pörkölt kevergetése; gyorsan felmegyek az internetre, (mert van) és mert nincs más információszerzési lehetőségem, majd kisvártatva a szemem előtt táncol a következő ide vonatkozó változás:

"Az ártereken kívüli és hasznosító nélküli kis vizek vizeken legálisan csakis a C&R horgászat folytatható állami horgászjegy birtokában és a horgászat más vizeken is elvárt szabályai szerint."

Wász? Magyarul horgászhatok ezeken a csatornákon csak a kifogott halat vissza kell dobnom. A tavaszi sült keszegem úgynézki ugrott. Meg még rajtam kívűl egy jó pár helybeli horgásznak.

Gyorsan kiírom az egyik közösségi oldal helyi csoportjába, reakciókat várva. Kapok is szinte azonnal egyet:
"Idegenhonos halakat a vízbe engedni és az inváziós idegenhonos halakat (busát, törpeharcsát, ezüstkárászt, naphalat, razbórát, amurgébet) visszaengedni tilos."

Jön is hozzá a megfelelő következtetés; ha pl: fogsz itt ezüstkárászt (mert van bennük) azt a C&R jegyében visszaengeded vagy idegenhonos halként tilos lesz visszaengedned?

Hoppá! A gasztronómiai célra szánt keszegeim most már szó szerint végleg elúsztak. Sűrű köd telepszik agyamra amitől megvakulok. Ezeknek a csatornáknak nem kicsi múltjuk van a város életében. Talán nekem is illene csókolomot köszönni nekik. Sok mindenen mentek már keresztül, halhatatlan veteránok ők. Számtalan felelős nélküli szennyezésektől, a magas belvíz miatt megjelenő millió kispontyig, amiktől még csalihalat sem lehetett fogni, most meg talán két kilóig teszik tiszteletüket, mert az ennél nagyobbak a nádasban, gyékényesben intenek búcsút a horgásznak. (Az erősebb cuccra rá sem bagóznak). Ősszel pedig nem ritka a négy - öt kilós csuka sem, de erről igazán a rájuk szakosodó fanok tudnának ódákat zengeni. A közel tizenötezres város lakói közül nehezen lehetne említeni olyan embereket akik legalább az egyik csatornáról ne hallottak volna valamilyen úton - módon, illetve azt ne tudnák, hogy hol van, vagy rá nem néztek akár egyszer is. Nembeszélve az összerázva ezres horgászlétszámról, akiknek talán első mérföldkővei voltak e nemes hobbi ezerélményű útjain elinduló sokat jelentő kedves vizes élőhelyek, valamint a mai napig is a könnyedén és olcsón beszerezhető halhúsos lehetőség egyik helyszinei ne lennének.

Dűhít a dolog, de horgásznom kell és a vélhető sült keszegeimet sem hagyom olyan könnyen elúszni. Egyelőre nem kockáztatok. Megyek olyan vízre amire a területi jegyem szól, aminek van víztérkódja és a kifogott halat be tudom írni a fogási naplóba, mert a konyhára szánom, illetve az adott napra tehetek egy x - et, mint az áprilisi választásokon. Igaz itt általában tavaszelőn magasabb szintű volt a halak horogra csábítása és ebből következik, hogy a leendő halételem továbbra is merő ábránd maradhat.

A spiccbotok mellé mostmár odarakom az egyetlen letörtvégű pickerbotom. Egy év után vásárolok csontit és gilisztát. Utam azért is az egyik szóbanforgó csatorna partján vezet. A négy kilóméteres út megtétele alatt van időm gondolkodni, ködöt osztlatni. A homályból messze fény dereng, most már más szemmel nézek e csatornára, hisz a törvény értelmében ez lesz Közép - Európa egyik legjobb, leghalasabb horgászvize!

Pörkölt etetőanyaghoz kenyérmorzsát öntök és elkeverem egy félkupak Döme féle hidegvizi folyékony aromával. Míg a bekevert etetőanyag szomjazik, addig az egyik spiccbotot beélesítem. 5 méter hosszú, rajta 12 - es zsinór 1 gr körüli az úszó és a 16 - os horogra egy félvastag trágyagilisztát csippentek. És láss csodát pár perc múlva fárasztok. Harmickétcentis ponttyal indul a mai nap. Etetés nélkül. Nos a többi halat nem részletezem az etetés után, mert senkit sem érdekel. (Fárasztani pedig már eleget fárasztottam eddig is mindenkit). Lényeg hogy igazán páratlanul szép napot zártam három ponttyal és tizenhét darab vegyes keszegfélével. (Beleértve több darab inváziós, idegenhonos halat, az ezüstkárászt).

Úgy látszik e négy és fél órai (nem várt) sikeres peca és a friss levegő meghozta a józan eszem és rájöttem - még az előző témánál leragadva - hogy itt is minden a pénzről szól. Eddig állami jeggyel és fogási naplóval rendelkező horgász a benne leírtak szerint horgászhatott és vihette el a halat, az országos törvények szerint, elkönyvelve a csatorna nevét, a lehető legminimális összegért, amiért nem szólhatott senki sem. (Miért váltson drágábban területi jegyet, ha ilyen helyeken is megfogja a maga halait). Megjegyzem, hogy az utóbbi években észrevehetően csökkent az állami jegy nélküli horgászok száma ezeken a vizeken. Jó jelnek vettük.

Most, ha valaki haza szeretne vinni a halat, azt csak területi jegy birtokában teheti, ami plusz pénz az állami jegy megléte mellett. Az állami jegy csak horgászatra jogosít fel az ilyen vizen és a kifogott halat vissza kell engedni. Logikus.

Az, hogy mi lesz a kifogott széles kárásszal és a sörösüvegnyi törpével még mindíg nem annyira tiszta ... Durkálom a szavakat, mint a baromfiudvarra kiengedett moslékon nevelkedett éhes házisertés az elébe kerülő tyúkszart. Bocsánat, ha kissé gusztustalan, de sajnos nekem sem tetszik, éhes vagyok, nincs más, ha kellemetlen, akkor is muszály lenyelnem, hogy csillapítsam éhségem. " és a horgászat más vizeken is elvárt szabályai szerint".

Nem túl meggyőző ötletek vannak. Aztán, hogy ebben a rég elmaradt jelenlegi hazai korban ki fogja őket betartani, betarttatni arról egyelőre fogalmam sincs.

És még egy utolsó a utalás a tökéletes étel felé; A nagy láng miatt leégett majdnem kész pörköltből is készülhet még finom étel, csak a lesült részt, ha lehet ne kavarjuk fel, a többit pedig külön lassú tűzön a kellő hozzávalókat pótolva, (módosítva) sűrű kóstolgatás, ízlelgetés és kavargatás mellett hagyjuk szépen főni (érlelődni). Nem lesz az olyan rossz.

Hazaaérve a raboskodó pergetőbotjaimra pillantok. Türelmesen, mindenre elszántan várakoznak és messziről sugallják, hogy mehetnénk már végre valamerre, miért kell most mással idétlenkedni. Meg kell, hogy hagyjam, tökéletesen igazuk van.

Jól van ti ok nélkül raboskodó harcos katonák, kiviszlek innen benneteket, tudok egy kiskaput. Nem születtetek rabnak és én sem, (bár az utóbbiban nem vagyok egészen biztos). Csináljuk azt amihez kedvünk van, vagyis azt amiért a világra jöttünk ... Hisz nyakunkon egy új, ismeretlen tavasz.

Gy.

hirdetés