Triplaiksz

2012.11.18. forrás: Kisgyerek a vízparton

“Harminc év az pont jó! Olyan szexi, mer’ tripla-X!
Porból lettünk és pornó, a sok túlélés, mi sírbavisz.
Az élet full színpompa, de semmit sem ér kb…”
(AKPH)

hirdetés

Önzőség? Talán az. De hogy nézett volna ki, ha pont a születésnapomon nem horgászhatok egyet. Ha meg már összejött egy kis dobálás, akkor nem is volt kérdés, hogy mit választok helyszínéül.

Komoly áradás után megviselt volt a part. Persze az esőzések nem tudnak akkora sebet ejteni a tájban, mint a dózerek és a billencsek. Remélem jól haladnak a munkák, és tavasszal már újra birtokba veheti a határt a dudva és a muhar.

A múlt hétvégi peca végén már kipróbáltam az Ugly Duckling szerzemények első darabját, és meglepetésre halat adott a Cherrynek keresztelt példány. A logikai azt diktálta, hogy most kezdésnek egy másik rút kiskacsa kerüljön kapocsba.

A híd alatti mélyebb, növényzet mentes területen nyitottam. Pár dobás után botvégén feljött egy domolykó, de csak érdeklődött. Erőltetem még egy kicsit, hátha elcsábul a rejtekéből, de az első kapás teljesen máshonnan jött. Sodorvonalban, hosszú dobás után közepesen dzsindzsás részből startolt rá egy ott megbújó kis balin.

Helyváltáshoz csaliváltás is dukált. Az elmúlt időszakban a pisztrángot is hozó sügérmintás Kenart Winner méltó utódját keresem rendületlenül. Ugyanolyat még nem tudtam szerezni, de talán egy hasonló…

Elég erős színek, de nem sügér mintás. Mozgása megfelelő. Repüljön hát. Felszín közeli járása alkalmassá teszi, hogy a vízben elhajló növények szárai között-fölött lehessen vontatni le-fel egyaránt.

Hamar be is hörpinti egy csapó sügér. Nem túl nagy, viszont nagyon kövér. Mondhatnám, szélesebb volt, mint hosszabb, vagy egyszerűen csak kifogtam az ormánsági gömbhalat.

Egész jó sorozatot nyitottam, de sajnos hosszabb csend következett. Domolykóra szinte esélyt sem láttam és balinokat sem vártam. Sügéreket és csukákat reméltem inkább, de üres volt a pálya. A kapástalanságot talán az alig 10 centis vékony drót is okozhatta, amit az éles fogsorogtól való félelmemben tettem fel. Az eső is nekiállt. Egy darabig szemerkélt, szitált, majd rendesen esni kezdett.

Komoly a kontraszt. Az én felemen nád és fűfélék nőnek, míg a sötét öldalon szeder, parlagfű és más gyomok. Rá fog férni a mederre egy kiadós, újjászületős tavasz.

Elmélkedés közben újabb Kenart Winner kerül sorra. Mozgása sztenderd, igazítani nem kell semmit rajta. Színe is hasonlít már a hőn áhítottra. Harcba is küldtem, de már drót nélkül. Úgy döntöttem, hogy vele fejezem be a pecát, megúntam a cserélgetést és már igen sötét volt.

Visszafelé úton már csak a csábító részeknek álltam meg. Bokrok alá, tuskók mellé, és a tökösök határára céloztam. Egy megálló, egy dobás. Persze fény hiányában sok volt a hiba, ráadásul a halak megint bizonyították, hogy mindig tudnak újat mutatni.

Már-már szórakozottan, koncentráció nélkül dobáltam. Szokásommal ellentétben bele-bele is rántottam a monoton tekerésbe. Patakon nagyon ritkán csinálok ilyet, mert a meg-megálló wobbler szinte mindig riasztja a műcsalit követő domolykókat. Most mégis bevált, és a rántás után egy pillanatra megálló lengyel kütyüt leverte egy újabb kölök balin.

Tripla X, három csali, három hal, három évtized.

És hogy milyen is volt az elmúlt háromszortízév? Mozgalmas. Pont olyan, mint az utolsó napja. Sok jó hír és néhány nem várt pofon, amit újabb örömök követtek. Hosszú egyenesek az esztelen száguldásra, közte pár kanyar a fifikás megoldásoknak. Napsütés, majd záporok. Délelőtt munka, délután horgászat, esti pihenés majd éjszakai mámor.

Munkacsaládbarátokszerelem. Többet magamnak sem ígérhetek a következő harmincra, csak ugyanezt mégegyszer talán kicsit máshogy, más sorrendben, de változatlan jelenléttel.

“Maradunk mindig mozgásban, mint minden
mint az élet, mind Egy – mindegy milyen szinten,
nincs fizika, nincs idő -igazából nincs semmi sem
csak én vagyok és Te, lendülünk a semmiben”

hirdetés