Hardcore pálya

2013.08.30. forrás: Kisgyerek a vízparton

Nagy okosságot találtunk ki! Feederezni fogunk. Illetve elkezdjük megtanulni. Folyóvízen. Olyan halakra, amiket eddig még nem fogtunk. Hogy mi sült ki belőle? Biztató eredmények, kecsegtető kezdet, de ahogy lenni szokott, elkövettük az egyik legnagyobb hibát.

hirdetés

Nehéz kérdés ez a feeder horgászat. Eleve előző nap rá kell készülni. Friss giliszta és csonti még csak-csak volt, de a hosszú hétvége utáni rövid héten a beszállítók nagy ívben tojtak a horgászboltok fejére, ezért a folyóvízi sajtos bajszos nagydévér magyar betyár etetőanyag és a magic halmágnes dip beszerzése okozott egy kis nehézséget.

Végül azonban egy jobb Rapala árából beszereztem azt a szerves anyag mennyiséget, amit másnap reggel ketten úgy hozzávetőleg 3 óra alatt beleszórtunk a nagy folyóba, hogy az egészen a Fekete-tenger homokfövenyéig görgesse a puha kukoricával feljavított etetőnket.

Már hajnali háromkor úton voltam, hogy még elérjük a fényváltás előtti rövid időszakot, amikor a sekélyebb vízben is kint állnak még az értékelhető halak. Sajnos a max. 80g-os etetőkosaraink és a lágy 40-80-as feederek nem alkalmasak a sodorvonalban horgászatra.

A kis víz miatt akár a part alatt is pecázhattunk volna, de a rutintalan mozgásunk a köveken, a csörgés-zörgés elzavarta volna a halakat. Ráadásul a magas parton növő bozót miatt egyenesen lehetetlen volt rendesen bevágni.

Abban a rövid időben, amíg volt kapás jött egy két karika és bagoly keszeg, Zsolti még egy szilvaorrút is fogott, a vége felé pedig csak az “érdekességek” maradtak. Meg persze néhány vezérküsz, amit szépen elraktunk a téli menyhalazáshoz.

És hogy mi volt a hiba amit elkövettünk? Hát az, hogy az így is agyonrakott csomagtartónkba azért elfért még az a kevés pergető felszerelés is. Gondolva arra, ha esetleg a keszegek helyett a balinok kezdenek el pattogni.

Balinok nem pattogtak, viszont az idő rendesen elszomorodott, és a kezdetben átvonuló záporként induló felhőből délutánra hosszú, áztató eső fejlődött ki, amit az ártéren vészeltünk át.

A műcsalis dobozba inkább balinos csalik voltak, de szerencsére botból beraktam a jó öreg Ugly Stik-et, amire szükség van egy ilyen pályán.

Igazán jó az lett volna, ha a felszíni békák közül legalább egy bent van, de ennek hiányában a felszín alatt járó JSR került a drót végébe.

Zsolt barátom a horvát felszíni bokorugró poppert dobálta, nem véletlenül. Tipikusan ilyen helyekre lett gyártva, szinte promóba illő módon nyúltak fel érte az egyen méretű krokik a növényből.

Nah, ő speciál furán kapott. Már-már azt hittem, hogy elakadtam, bele is kezdtem a vödörnyi növényzet bevontatására, amikor hirtelen felcsapott a közepéből egy csuka-farok. Fárasztásnak nem hívnám, de egy élmény volt így is.

Ennek a gödörnek minden bizonnyal kifogtam az utolsó lakóját. Úgy kiugrott a popperrel, mintha már nagykorú lett volna.

Horogszabadítás után a korábban fogott társaival egyetemben a nagy folyóban folytatódott életvonala. A keszegek nem voltak ilyen szerencsések. Nekik egy álló napig kellett pácolódniuk fokhagymás cumóban, hogy aztán forró olajban végezzék be.

hirdetés