Egy ide, egy oda

2013.09.03. forrás: Sügértanya

Augusztus elején a nagy hőségben sikerült végre az amit már régóta terveztem, egy közös peca Palival. Ez persze elsőre nem tűnik semmi extrának, de valahogy mindig sikerült elkerülni egymást. Hétvégén mindig a családdal volt elfoglalva, hétközben én dolgoztam, amikor pedig ráértem akkor mindig elment nyaralni. Már már azt hittem szándékosan kerül, de végül nem talált több kibúvót és összehoztuk egy találkozót Délegyen.

hirdetés

Reggel én érkeztem korábban és a kis kettes halait terveztem megnézni elsőnek. Teljesen üresnek tűnt a terep, volt időm csalikat válogatni, fluoro előkét kötni és rendezkedni a táskában. Persze azért a szemem sarkában mindig figyeltem és amikor megláttam két a stég felé úszó példányt akkor rögtön eléjük is pöccintettem egy békát. Meglepődve nézegették egy darabig, majd az egyik úgy döntött ő ezt most megeszi. A bevágást szokás szerint elkapkodtam, továbbra sem tudtam kivárni a megfelelő pillanatot. Ismétlésről itt már szó sem lehetett, megijedtek a halak. Ezután még sikerült néhány kapást eltolni néhány beállóval odébb, valahogy nem az a kezdés volt az amiről álmodtam.

Közben Pali is befutott és elindultunk felderíteni a hármas tavat. Arra indultunk a partról amerre tavaly csónakkal jártam, reméltem, hogy most is olyan halbőségben lesz részünk. Remélni persze sok mindent lehet, de az egyre melegebb reggeli időben a halak nem mutatták magukat. A horgászhelyek sem voltak túlságosan bejáratva a környéken, látszott, hogy nem a legnépszerűbb részeken járunk. Valamit tudhattak a többiek, hiszen halat csak egy helyen láttam, két kapást sikerült is elszúrni majd újabb haltalan részek következtek. Az izgalmat csak Pali egy csukája jelentette ami hosszas küzdés után lelépett, ezen kívül halottnak tűnt a víz. Volt időm gondolkozni és rájöttem, hogy mennyire nem ismerem még ezt a tavat. Persze az is rögtön megfogalmazódott bennem, hogy csónak nélkül nem is fogunk szoros barátságot kötni, rengeteg időt vesztettünk a gyaloglással.

Feladtuk ezt az útvonalat és visszamentünk az autókhoz, majd Palira bíztam a vezetést, ő sokkal többször járt már itt, hátha tudja a tuti. A második megállónk egy kis öbölben történt, itt hamar megkívánta egy sügér barátom gumihalát és ezzel megtört a jég. Erre nekem is válaszolnom kellett, beálltam a nádasba és nyerőnek gondolt helyre küldtem a férget. Persze csak akartam, sikerült túldobni és a szemközti parton landolt a csalim. Hoppá, nem is tudtam, hogy tudok ekkorát dobni :) Egy pöccintéssel beugrattam a vízbe, majd robbant is a vízfelszín. Érezni nem éreztem semmit, de gondoltam ez kapás lehet és bevágtam. Hamar kiderült, hogy jól tettem és nekem is összejött az első hal.

Következő célpontunk az egyes tó volt, a hídnál terveztünk kezdeni, de itt gyerekek fürödtek és ennek megfelelően halak nyomát se találtuk. Néhány beálló után egyre több halat láttunk és elkezdtünk fogni is belőlük. Pali kedvenc gumihalát használta továbbra is én pedig egy férget wacky rig-en. Mindkettő sikeres volt, halak döntötték el ki melyiket szereti. Hamar észrevettük, hogy megy az adogatás, felváltva fogtuk a halakat. Amelyiknek nem kellett a gumihal, kellett neki a féreg és fordítva. Pali még behúzott egy extra csukát is, cserébe a legnagyobb sügér nekem jött. Erősen döntetlenre állt a meccs, amikor feleségem telefonált és mennem kellett. Jó kis nap volt, barátok között mindig repül az idő és még halat is fogtunk. Remélem nem ez volt az utolsó közös pecánk idén.
Szabó Zalán

hirdetés