Csak a márna

Van persze más is, de mostanság csak a bajszost adja nekem a Duna. Ősszel ő az utolsó, aki a szélvizekből a mélybe húzódik, tavasszal pedig ő érkezik először a parton felsorakozó horgászok elé. Szeretjük ezért. Ezért is.


hirdetés

Napfelkelte. A kocsi hőmérője szerint másfél fok, szerintem k…va hideg. Jégeralsó, és még három réteg. Sapka, kesztyű, napszemüveg. Megyek már! A töltésen ereszkedem lefelé. Hátizsák, szék, botok, vödör. Pffff… Mire leérek, egész meleg van.

Halkan oson előttem a Duna. Én itt fent a köveken, ők ott lent, a kövezés alján. Vagy kicsit beljebb? Meglátjuk. Meglátjuk? Meg. Cuccolok. Mindig a merítő az első. Régi babonám, nem tudom honnan jött, de megmaradt. Benézek a vödörbe. A magokat csak most keverem az anyaghoz, kis víz még bele. Perfekt. Karamell és eper illat, vizuális élményként piros és sárga angolmorzsa. Michelin-csillag járna ezért. Minimum kettő. Állvány, botok, végszerelékek. Horogcsali, anyag a kosárba, gyía…

Várunk. Ők ott lent, én itt fent. Nézelődöm. Kormoránok, kettő. Dolmányos varjú. Sirályok, sokan. Én még mindig egyedül. Kacsák, párosával. Kutya, mögöttem. Húúú, de nagy! Morog. Mi a …? Gazdi? Jön, elhúzza. Blöki maradna, haragszik. Én is. Eriggyetek, horgásznék… Kutya megy, én maradok. Várunk. Hajó lefelé. Húúú, ez is nagy! Két uszály, egy tolóhajó. Öregecske. Dohog, brummog, tolja neki. Elől magyar, hátul ukrán lobogó. Szegény. Irkutszk. Vágom a cirillt, pedig nem tegnap volt. Jön majd megint, fiúk? Várunk. Valami úszik a kövezés előtt. Felfelé. Pézsmának nagy, szinte kutyányi. Feje lapos, mást nem látok belőle. Hód? Legyen az. Még nem találkoztunk személyesen. Eltűnt, talált magának egy jobb dimenziót. Várunk.

Márna, semmi kétség. Ideje volt. Úgy csavarja lefelé a bot végét, mintha más dolga sem lenne. Bot perecben, fék nyüszít. Huzakodunk. Megy a túlpartnak, újra meg újra. Van benne kakaó. Dúdolok. „Karom erős, szívem vidám, nincs is ily több királyfi tán…” Klasszikus. Közben a márna is jön ám kifelé. Előttem forog, megmerítem. Öröm van, az első. Nem nagy, nem is kicsi. Másfeles tán. Szép.

Húsz dobás. Ennyi telik, mire jön a következő. Nem hal, cimbora. Kipakol, kever, nekikezd. Rakó. Nem irigylem. Szél van, nem is gyenge. Azt mondták nyugati lesz. Hát ez északi. Tolja neki a rudat lefelé. A szerencse sincs vele. Mindenhol elakad, mérgelődik. Tudom milyen, én is szoktam. Várunk.

Halak sehol, csak mi. Mi nyomjuk, rendesen. Kosár ki, megtölt, csalit ellenőriz, zsinórt lepucol, kosár be. Újra. Aztán megint. És megint. Nem jön. A kosár. Szabadítás. Először meghúz. Másodszor zsinórt enged. Persze ki van akasztva, kiveszi hát a klipszből. Zsinórt enged, sokat. Meghúzza. Nem jön. Noch einmal. Ennyit tudok németül. Nem jön. Beszakít. Szerel. A francba. Az új cuccot messzebbre dobom. A 4 unciás kosár helyébe egy 100 grammos kerül, de ez sokkal kisebb. Majd sűrűbben dobok.

Meghúzza a bentit. Becsülettel. Hohó! Bevágás. Még elérem. Uhhh, ez nagyon megy! Nem gyors, de erős. Játsszuk le! Lejátsszuk. Jó ez a bot. Tudnak valamit ezek az angol tudósok… Kinevetjük őket, de ha ráírják a botra, hogy barbel, akkor az az. Ez az. Nagyon jó. Megeszi a márnát. Itt van előttem. Jó hármas. Öröm van megint. Gabi lemászik a ládáról, segít fotózni. Köszi! Visszanézem a képeket. Nem kellett volna. Másnál egy kettes bajszos négyesnek tűnik, nálam a hármas is kettesnek. Ezt még tanulni kell. A fejem pedig, áááá…

Azért öröm van. Folytatjuk. Gabinak márnája van, nekem szakításom. Cserélhetnénk? Viccelek ám... Jó cucc ez a rakó, a cimbora Toldit játszik vele. Látványos. Rövidít, aztán egy tagot visszatesz, így elég hosszú lesz a keze a merítéshez. Ügyes. Én szerelek. Aztán ahogy visszadobom, húzza a márna megint. Azt a teremburáját! Ha egy üzlet beindul! Aztán elmegy. Valami nem OK, a horog kipattan. Ahogy megnézem sértetlen, még a hegye is megvan. Nagyon vékonyan akadhatott. Országosan romlik a lapjárás. Indulatszavakat mormolok, nem érdekes.

Szünet. Futballnyelven szólva unalmas mezőnyjáték. Csokival ütöm el az időt. Kávés. Csak úgy mondom. Étkezés előtt mindig moss kezet! Nem csontit tűztem horogra az imént? De. Fúj. Hagyjuk. Lássuk inkább a márnákat! Nem látjuk. Gabi sem, pedig neki akad kettő is, de mindkettő idő előtt távozik. Pech.

Várunk. Talán, ha lenne még egy márna. Hogy tudnék örülni… A kérés meghallgattatik, a márna közeleg. Rázza a botot a lelkem. Partra segítem. Nem nagy, kiló húsz. Optimistán. Elengedem, visszafordul. Hülyéskedsz? Nem, csak zavarban van. Először horgászik. Végül mégis a Dunának megy. Ügyes.

Nekem annyi. Kéne menni, ebédelni. No meg reggelizni, az sem volt. Hal már egy jó ideje nincs, de én azért vigyorgok. Jó volt ez! Cimbora újít. Leányhal. Nocsak! Mégsem csak márna? Nekem most igen, de legközelebb. Talán. Paduc? Jász? Dévér? Jövök hamarosan!

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés