Balatoni kardok

2014.03.31. forrás: Csak a rablohal

Már egy egész hónap eltelt úgy, hogy nem voltam horgászni, kezdtek jelentkezni az elvonási tünetek, ezért hétvégén muszáj volt horgászni mennem. Egy barátom halk hangon megjegyezte, hogy szépen lehet fogni a gardát. Na, több nem is kellett! Pénteken iskola után elmentem a horgászboltba és beszereztem a kellékeket, csontit, úszót, ólmokat, világítópatront.

hirdetés

 Még aznap este összeállítottam a készséget és a többi szükséges dolgot bepakoltam a kabátom más-más zsebeibe. Másnap ebéd után indultam a buszmegállóba, ahonnan több átszállás után, körülbelül két órás utazás végén megérkeztem a megbeszélt helyre, ahol B. barátom már várt.

Nem volt sok időnk a naplementéig, ezért késedelem nélkül elindultunk az elmúlt napok fogásainak helyszínére, majd összeraktuk a botjainkat. Mivel én otthon súlyoztam be az úszót, belógattam a lábam elé, hogy megnézzem, mennyire süllyed el. Kicsit mérges lettem, amikor a nyolc grammosnak titulált úszót tizenkét gramm ólommal sem tudtam a kellő érzékenységre beállítani, de ezt megoldottam azzal, hogy a világítópatron tartójába apró köveket tettem, mivel nem volt nálam több ólom. Miközben én a felszereléssel bajlódtam, B. már meg is fogta az első gardát, a hazai pálya előnye...-gondoltam.

Azonnal odamentem és én is bedobtam a készségem. De pár másodperc elteltével nem az én úszom, hanem B. úszója tűnt el, s fogott még egy gardát. Kezdtem kissé megijedni, mert nekem még kapásom sem volt. Majd B. tanácsára kicsit közelebb dobtam az ő úszójához. Alig kellett pár másodperc és a Balaton hullámzó vizében eltűnt az úszom, azonnal bevágtam és elkezdtem magam felé húzni a halat, a finom Ul pálcával igen élvezetes volt az össze-vissza cikázó hal fárasztása.

Ettől a perctől kezdve elénk került az egész raj, kisebb-nagyobb távolságokat haladtak csak arrább, de mindvégig megdobható távolságban maradtak. Hol B., hol én fogtam több gardát, attól függően, hogy merre vándoroltak a halak. Volt, amikor a lábunk előtt 5 méterrel, valamikor meg 20 méteres távolságban fogtuk őket.

Fogások számát tekintve körülbelül fej-fej mellett haladtunk, talán B. pár darabbal többet fogott.
Nagyon jól szórakoztunk, annak ellenére, hogy időnkét hatalmas erejű széllökések felkorbácsolták a Balaton felszínét és hullámokkal, na meg vízpárával nehezítették meg az elvetemült horgászok dolgát, az esőről már nem is beszélve. Ennek ellenére a halak szépen ettek, de sötétedés után teljesen megszűntek a kapások, félórán keresztül próbálkoztunk az eddig bevált helyeken különböző mélységekre állított csalival, de a halak nem jelentkeztek.

Elkezdtük keresni őket, minden lehetséges helyet megpróbáltunk, de semmi. Teljesen váratlanul B.-nek sikerült fogni még egy gardát, aminek nagyon megörültünk, hogy megvan a raj, de nem így volt. Két óra még vissza volt a buszom érkezéséig, ezért egy közelben lévő helyhez átsétáltunk, ahol gyakorlatilag elbeszélgettük a maradék időt, mert hallal nem találkoztunk. Amikor már csak negyed óra volt hátra, összepakoltunk és elindultunk. Aznap összesen kb. 35 gardát sikerült fognunk, nagyjából fele-fele arányban megosztva. Nagyon jó volt végre pecázni, kinn lenni a természetben. Másnap reggel, amikor felkeltem, éreztem magamban azt a békességet és lelki nyugalmat, amit csak egy peca hozhat meg egy horgász számára.

hirdetés